Bones-Booth vagy Jason?-4

Brennan ott állt a két ügynökkel a szobában és a szíve úgy dobogott,hogy majd kiugrott a helyéről.

"Már nincs visszaút.Elkezdtem és be kell fejeznem.Így kell lennie.Ez a helyes!"-nyugtatta magát.Booth azt hitte,hogy volt társa most szakít Jason-nel.

-Mit szeretnél mondani Temp?-kérdezte Jason

-Booth többször is járt be hozzám és sokszor zaklatott telefonon.Tudom,hogy hallottad,amikor azt mondtam neki,hogy szeretem...

-Igen,de engem választottál...Vagy nem?

-De...Csak el akartam mondani...Azt szeretném,ha Booth is elfogadná,hogy nekem te kellesz,nem ő....-rápillantott Seeley-re-Remélem,hogy megértetted végre-Booth meghökkent-Ugye te nem haragszol?-fordult barátjához

-Dehogy!-Jason megölelte

-Kérlek Booth,most menj el!Nem szeretnék veled barátságnál többet-mondta ki nehezen.Booth-nak nem kellett kétszer mondani.Az ügynök köszönés nélkül kiviharzott.Beült a kocsijába és elhajtott.Teljesen elmerült a gondolataiban,mikor megszólalt a telefonja

-Booth!

-Szia Seeley!Lenne egy nagy kérésem.Ugye ráérsz?

-Szia Rebeka.Parker-ről van szó?

-Igen.Tudsz rá kicsit vigyázni?Sürgős dolgom akadt és nem tudom kire bízni...Ugye te nem dolgozol?

-Rá mindig van időm!Hozd csak!

-Oké.Köszönöm!Nagyon sietek!Tényleg csak 1-2 óra!

-Nem kell sietned!Reggel elviszem én suliba ha kell!

-Nem kell köszi!Majd én elviszem,úgyis be kell mennem.

-Jó.

-Szia!-Booth el sem köszönt,csak lerakta.Amint hazaért a fia már ott is volt.

-Szia Parker!-felvette a fiút

-Hol van Bones néni?Már régen láttam...

-Csak nem úszni akarsz?

-De..Nem megyünk át?-Booth nem akart gyengének tűnni,de alig bírta visszafojtani a fájdalmát

-Ő most nem ér rá.Tudod mi már nem megyünk oda.

-Miért?

-Mert Bones-nak van barátja.

-De azt mondta,hogy bármikor mehetünk!Emlékszel?

-Igen emlékszem,de sajnos nem minden ígéretet tud betartani az ember.Én viszont megígérem,hogy a hétvégén elmegyünk úszni.Jó lesz?

-És betartod?

-Naná!Mikor hazudtam én neked?

Közben Brennan nem érezte magát jobban,de leplezte.Mikor látta Booth-t elmenni,majdnem elsírta magát.Az esze azt súgta,hogy jól cselekedett és ez neki a legjobb,de mégsem tudta élvezni.Végig Jason-höz bújt.El akarta felejteni ezt az egész napot.A férfi érezte,hogy ez így nem jó.Tennie kellett valamit.

-Nézd Temperance-tolta el magától a lányt

-Mi a baj?

-Tudom,hogy nem érzed ezt jó döntésnek.

-De igen!

-Nem vagy benn biztos!Látom rajtad!

-Akkor csókolj meg!...Csókolj meg,hogy érezzem,hogy jól döntöttem!-Jason megcsókolta

-Ha eddig kétségeid voltak,akkor ez semmin nem változtat-mondta halkan

-Ezzel mit akarsz mondani?-könnyek gyűltek a szemébe

-Szereted őt és én nem az vagyok,aki közétek állhat.Ismered a mondást:"Ha valamit szeretsz,engedd el és ha viszont szeret visszajön."Te őt szereted és én ezt elfogadom...
-Ez nem igaz!Nem kell ezt csinálnod!Szeretlek!-sírni kezdett
-Tudom,de azt is,hogy neked ő az igazi...
-Téged választottalak!Kérlek maradj velem!
-Nem lehet...Most kicsit fáj,de tudom,hamar túllépsz rajt...Hidd el,ez nekem a legrosszabb,de ez a helyes.
-Kérlek...
-Gyere..-Jason megölelte-Nyugodj meg-mondta halkan-Ha bármire szükséged van,rám mindig számíthatsz.Ígérem hamar elfelejted ezt az egészet...Most menj és mond el Booth-nak...Megérdemled őt.Jó ember és tudom,hogy mellette biztonságban vagy,ami megnyugtat.
-Nem akarom,hogy most te is elmenj!
-Tudom,hogy terhes vagy-Brennan felnézett
-Honnan?
-Miután eljöttél az orvostól én megkérdeztem.Arra hivatkoztam,hogy a barátod vagyok,mire az orvos így fogadott:
"Gratulálok!Akkor biztos maga Booth!A baba és a mama is nagyon egészséges ne aggódjon!"
-Jason én el akartam mondani!
-Nem számít.Most kvittek vagyunk.Gondolom,Booth még nem tudja...
-Senki...
-Menj utána és mond el neki...Szinte biztos vagyok benn,hogy nagyon fog neki örülni....Tudom,hogy egyszer még meg fogod köszönni...Csak idő kell
-Köszönöm-szakította félbe a lány-Te jobbat érdemelsz nálam!Azt hiszem...sosem felejtem el amit tettél-bár nem ezt akarta mondani,de nem akart még nagyobb fájdalmat okozni azzal,hogy megmondja,hogy mindig szeretni fogja egy kicsit.A férfi nem válaszolt.

Amíg Temperance úton volt Booth-hoz,megérkezett Rebeka,hogy elvigye Parker-t.

-De apa!Azt mondtad,hogy maradhatok!-mondta a fiú

-Nem maradhatsz!Holnap iskola!De megígértem,hogy a hétvégén elmegyünk úszni...Persze,ha anya is beleegyezik...

-Persze!De gyere Parker menjünk!

-Ti soha nem tartotok fel!Nem kell sietni!

-Mi a baj Seeley?

-Csak gondoltam megiszol valamit,mielőtt elmentek...

-Hát jó-a lány leült-Mesélj!

-Most nem kéne ezt Rebeka!-Parker-re pillantott

-Rendben....Te tudod.Menj játssz még egy kicsit Parker!-ahogy a fiú felállt fellökte a poharat,ami ráborult az anyjára-A fenébe!Ez nem fog kijönni,ha nem rakom be most mosni!

-Adok egy inget,ezt meg berakom mosni!

Köszönöm Seeley!

Közben Brennan már megérkezett és becsöngetett.Booth ajtót nyitott.

-Szia Booth!-köszönt halkan a lány

-Miért jöttél Bones?Nem volt elég?Megértettem,az én hibám és békén hagylak!

-Nem!Azért jöttem,hogy bocsánatot kérjek...Nem akartam megint csalódni benned,ezért inkább nem is néztem szembe a gondjaimmal.A könnyebbik utat választottam,amiről azt hittem,hogy helyes,de nem volt az...Szeretlek!Többet nem akarom a könnyebbik utat!Inkább meghallgatom,amit mondasz!Többet nem küldlek el!Meg tudsz bocsátani?-közben Rebeka egy szál ingben kijött

-Booth a nadrágomból...

-FOLYTATJUK-