-Menj már!-biztatta Rebeka
Az ajtó már teljesen becsukódott.Brennan már teljesen elvesztette a reményét,mikor valaki a lift közé tette a kezét
-Van még hely?-kérdezte Booth,mintha nem tudná a választ,majd megcsókolta a lányt-Rebeka csak Parker-ért jött és leöntötte magát!Nem történt...-Temp megcsókolta
-Tudom-mondta halkan-Szeretlek!
-Én is-ismét csókolóztak.Már leértek a fsz-re,ahol egy idős nő szált be.A hölgy megvetéssel nézett.Mindig is utálta a Dr-nőt.Nem tetszett neki ahogy beszél és amivel foglalkozik.Az ügynököt viszont nagyon is kedvelte.Nem szerette volna,ha valaki "megrontaná".Már azt hitte,hogy a lány eltűnt az ügynök életéből,de tévedett.Amikor csókolózni kezdtek,már nem bírta tovább
-Hát nem szégyenli magát?Szégyentelen!Az én időmben az ilyet nem mutogattuk!Megrontja a jó lelkeket?!Azt hiszem az ilyen embereket hívják manapság RIBANCnak!-kiabálta megvetően,majd kiszállt és elbicegett
-Ez meg mi volt?-kérdezte megalázottan és meglepődve Temperance
-Tudod nem igazán kedvel téged a munkád miatt...
-Mert antropológus vagyok?Ez egy nagyon jó szakma!
-Tudom!Ne is figyelj rá!
-És mi volt az,hogy "megrontom a jó lelket"?
-Neki én a jófiú vagyok.Mióta ideköltöztem szinte a fiának tekint és nem akar rossz emberekkel látni,de ő nem tudja,hogy te nem vagy rossz...Nekem nem...Mert akit szeretek nem lehet rossz ember-megcsókolták egymást
-N és meddig tartjuk a liftet?-kérdezte mosolyogva
-Csak idáig-kiléptek és elindultak Booth lakása felé,de mielőtt beléptek volna a férfi megáll
-Itt van nálam Parker...Rebeka is érte jött...
-Tudom
-Lehet,hogy majd számon kéri rajtad a medencés dolgot...
-Mit?
-Nem emlékszel?Megígérted neki,hogy akkor...
-Jaaaa...Emlékszem!De ez miért baj?
-Azt mondtam neki,hogy nem tudod betartani..
-De miért?...-kicsit elgondolkodott-Már tudom....Akkor most mit mondjak neki?Tőlem akkor jöttök,amikor akartok!
-Tudom...Te csak nyugtasd meg
-Az azt hiszem menni fog
-Még ne mondjuk el neki.Nem tudom,hogy hogy fogadja majd
-Jó
Mikor beléptek Rebeka egyből üdvözölte őket
-Szia Temperance!Örülök,hogy visszajöttél!-köszönt barátságosan-Ja és Seeley!Már találtam tisztítót a nadrágomhoz és minden oké..Viszont a felsőm nem baj,ha itt marad,míg megszárad?
-Nem!Vidd csak az ingem!
-Szia Parker!-vette észre a fiút Brennan
-Szia!Mikor mehetünk úszni?-érdeklődött Parker
-Parker!-szólt az anyja erélyesen
-Nem!Semmi baj!-nyugtatta Rebekát-Hát nem azt mondtam,hogy bármikor?
-De,de apa meg azt,hogy van barátod és ezért nem tartod be az ígéreted!
-Van...Mindig betartom amit ígérek!
Miután Parker megnyugodott,elmentek és a szerelmesek kettesben maradtak.Booth rá is tért a tárgyra
-Tudod nagyon hiányoztál nekem...
-Te is.Nem akartam...-kezdte a lány,de az ügynök félbeszakította
-Cssss!Nem kell megint bocsánatot kérned!Ha én az elején helyesen cselekszem,akkor nem történt volna ez az egész.
-Tudom,de...-a férfi megcsókolta
Brennan-nek minden izma kívánta.Főleg a szíve.Teljesen máshogy érezte magát Booth-val,mint Jason-nel.Le írhatatlan érzés töltötte el az egész testét.Olyan volt,mintha a menyben lépkedne a puha felhőkön.A rózsaszín köd teljesen elborította.Az érintések,a csókok...Olyan édesek voltak,mint a méz...Nem....Édesebbek...Nem volt rajta semmi,mégis úgy érezte,mintha lázas lenne.A szíve majd kiugrott a helyéről.A gyomra görcsbe rándult.Remélte,hogy ez a pillanat örökké tart.
-FOLYTATJUK-
Bocsi a rövid fejezetért,de csak ennyire volt időm...:(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése