Bones-Élet vagy halál?-2

Még aznap megérkezett Max a kórházba.Nagyon aggódott,hogy lánya balesetet szenvedett és bármit megadott volna,hogy teljesen felépüljön.Bement a kórterembe,meglátta a mozdulatlan lányt.Karjai élettelenül feküdtek az ágyon,feje be volt kötve,szeme pedig lecsukva.Olyan békésnek tűnt.Mintha csak aludna.A férfi odalépett hozzá és megpuszilta a homlokát.

"Kislányom!Mi történt veled?"-kérdezte gondolatban.Valaki kinyitotta az ajtót és belépett.

-Jó napot Dr úr!Én vagyok Temperance apja.Hogy van?

-Sajnos nem jól.Súlyos belsővérzései vannak,amiket nem tudtunk megállítani.Nincs más reményünk,csak,hogy majd magától eláll-sújtott le a lehangoló hírrel kertelés nélkül

-Mi van akkor,ha nem áll el?-kérdezte aggódva Max

-Minden felmérésünk arra utal,hogyha 1 és fél napon belül nem áll el a vérzés,akkor a lánya-kicsit megakadt,de folytatta- Meghal.Itt az orvostudomány már nem tehet semmit.

-A legjobb orvosokat fizetem!Miért nem tudnak semmit tenni?Ez hogy lehet?-emelte fel a hangját

-Uram kérem ne kiabáljon!-csitította a doki-Ez egy kórház!Nem tehetünk semmit!Itt nem a pénz számít!Nyugodjon meg-megállt egy pillanatra-És imádkozzon!-kilépett az ajtón,ezzel egyedül hagyva a kétségbeesett apát,aki kicsit még gondolkodott,majd kimet,hogy beszéljen Seeley-vel.

-Hogy van?-pattant fel azonnal az ügynök

-Nem jól.Belső vérzései vannak és az orvosok nem tudják megállítani.Tudod Booth...Én nem tudok imádkozni.Bemennél hozzá?

-Igen.Persze!-a férfi benyitott.Temperance még mindig mozdulatlanul feküdt az ágyon.Seeley odaült mellé és megfogta a kezét.A lány megmozdult.Alig kapott levegőt
-Hol vagyok?-suttogta száraz torokkal
-A kórházban.Baleseted volt-válaszolt megkönnyebbülve Booth-Hogy érzed magad?
-Víz...Kérek vizet!-folytatta még mindig halkan.Seeley adott neki szívószállal egy üvegből inni,majd ismét megkérdezte
-Hogy vagy?
-Nagyon fáj mindenem...-felnézett,mert eddig csukva volt a szeme.Bár a hang ismerős volt neki,mégsem tudta,hogy kit is lát-Ki vagy te?
-Seeley Booth.A társad.Nem emlékszel?
-Semmire sem emlékszem....Csak rád-tette hozzá,miután látta barátja szemében az aggódást
-Rám?-kérdezte hitetlenkedve
-Igen...Vagyis csak az arcodra és a hangodra...Az érintésedre-súgta a többi után-De nem tudom ki vagy-"Emlékszik rám"-mosolyodott el Booth-"Emlékszik!"-Min nevetsz?-kérdezte a lány
-Semmin-rázta a fejét.Eszébe jutott valami:"Mi van,ha nem mondom el neki,hogy együtt voltunk?Ez tűnik a leghelyesebbnek.Hiszen neki most egy barátra és egy társra van szüksége..Igen!Így talán még társak is lehetünk!Csak a babáról és rólunk nem szabad tudnia és minden rendben lesz!"
-Miért nézel így?-jött zavarba
-Csak olyan...-"szép vagy"-akarta mondani,de meggondolta magát-Jó,hogy felébredtél!-nyögte ki végül."Ez nehezebb lesz,mint gondoltam!"

Mára ennyi kedves olvasóim!Majd hétfőn jön a folytatás ha minden igaz!Léccciii írjatok véleményt nekem erről!!Köszi:

Szerk