Bones-Élet vagy halál?-3

Temperance már 2 órája ébren volt és kezdett fáradni.Nagyon jól esett neki,hogy Seeley ott ült mellette.Persze az apja látogatásának is nagyon örült,de nem ennyire.

"Társak vagyunk.Akkor miért akarok vele tölteni minden percet?Régen is ezt éreztem?Vagy csak ilyen jó barátok lennénk?"-kérdezgette magától.Már érezte,hogy nem bír tovább fent maradni és lecsukódik a szeme.

-Booth!-szólt elcsukló hangon

-Igen?-nézett rá a férfi

-Velem maradsz?-kérdezte halkan.Az ügynök kicsit meglepődött,de örült a kérdésnek

-Persze!Itt leszek,amíg csak akarod!-mondta kedvesen.Tempi a válasz után lecsukta a szemét és nyugodtan aludt el.

-Ő itt Jusper!-nyújtott át egy porcelán malacot Booth."Vett nekem egy malacot!"-mosolyodott el Brenn.Hirtelen egy irodában találta magát.Ott volt társa is.Valamit felakasztott a lámpára,majd Seeley megkérdezte:

-Mi ez?

-Már el akartam mondani...Meg kell csókolnunk egymás egy fagyöngy alatt...-minden elsötétedett

-Mit rendeljek neked?-hallotta a telefonból,amit a kezében tartott

-Nem tudom-Tempi-t nagyon rossz érzés fogta el.Mintha egy rémálomba csöppent volna.Látta,ahogy egy fekete autó bukkan elő a semmiből.Hirtelen minden világosodni kezdett.Étterem,házak,kocsik,emberek....A sötét terepjáró egyre gyorsabban közeledett...

-Nem!-ült fel ordítva.Minden porcikája fájt.Miután látta az orvosok rémült képét és meggyőződött róla,hogy a kórházban van,visszazuhant az ágyba.Körülnézett,de Booth nem volt sehol.Csak azt látta,hogy egy csapat doki fürkészte őt,meg az eredményeit.Lecsukta a szemét,de nem aludt el.Nem mert.Mikor hallotta,hogy az orvosok kimennek,felnézett,hogy lássa kik maradtak ott vele,de a szoba üres volt."Hol van mindenki?Hol van Booth?"-abban a pillanatban amint ez a gondolat elhagyta az agyát,kinyílt az ajtó,majd halkan be is csukódott.

-Azt ígérted,hogy itt maradsz!-szólalt meg Brenn.Booth megfordult,hogy lássa a lány arcát

-Hát te fent vagy?Azt mondták alszol!-lepődött meg az ügynök

-Te meg,hogy velem maradsz...-sütötte le a szemét

-Ki kellett mennem,hogy meg tudjanak vizsgálni.Azt hallottam,hogy baj van!Mi történt?-aggódott

-Rémálmom volt.De előtte...Veled álmodtam.Azt hiszem az emlékeim voltak.

-Mit?

-Adtál nekem egy kismalacot.Jusper-t-elmosolyodott-Igazán kedves volt...Mármint az emlék

-Az a kismalac azóta is ott díszeleg az irodádban-nézett a lányra-Örülök,hogy kezdesz emlékezni!Az azt jelenti,hogy gyógyulsz!

-Bár úgy is érezném magam-suttogta

-Majd fogod!Nem megy minden azonnal!-valaki kinyitotta az ajtót.Max volt az.

-Booth!Kijönnél egy percre?

-Persze!Mindjárt jövök-fordult Tempi-hez.Amint kilépett a szobából,tudta,hogy baj van-Mi történt?

-Az orvosok...
-Mit mondtak?-kérdezte aggódva Booth
-Ha Temperance elalszik,akkor nagy rá az esély,hogy soha nem ébred fel.A belső vérzések nem álltak el.A medencecsontja megrepedt.Rengeteg zúzódása van...-már nem tudta,mit is mondjon-Bemehetek hozzá?
-Igen.Végül is az apja vagy-mondta az ügynök.Még nem eszmélt fel a hallottakból.Max bement a lányához
-Szia kicsim!-köszönt mosolyogva
-Szia!
-Hallom kezdesz emlékezni!
-Igen.Néhány dolog eszembe jutott,mikor aludtam...Még a rémálmom előtt.
-Mit álmodtál?
-Egy fekete autó elütött-sütötte le a szemét,mikor maga elé képzelte
-Milyen volt?Emlékszel rá?-faggatózott
-Egy terepjáró azt hiszem...
-Volt rendszáma?
-Nem.De miért fontos ez?-kezdte magát kissé kényelmetlenül érezni
-Csak kérdeztem-válaszolt sután a férfi
-Booth nem jön be?-nézett apjára,várva a választ
-De.Szeretnéd,hogy behívj...
-Igen!-válaszolt hirtelen.Még azt sem várta meg,hogy Max befejezze a mondatot
-Akkor szólok neki-kicsit csalódottan kiment a szobából.Nem telt el egy teljes perc és Seeley már bent is volt a lánynál
-Hogy érzed magad?-kérdezte
-Nem jól.Nagyon fáj mindenem
-Majd elmúlik.Hidd el fel fogsz épülni!Tudom,hogy felépülsz!-nem is Tempi-t,inkább magát nyugtatta ezzel
-Olyan fáradt vagyok,de nem szeretnék aludni.Az a rémálom...Maradj itt velem!Kelts fel,ha látod,hogy nem alszom jól!
-Nem!Nem foglak felkelteni.Az előbb aludtál!Most egy picit maradj még fent velem!-próbált olyan meggyőzőnek látszani,amennyire csak lehetett-Mesélek neked a munkánkról,hátha eszedbe jut valami!
-Igazad van.Úgyis kíváncsi vagyok,hogy mi történt a múltamban.

Egyelőre ennyi,de ha még lesz kedvem és időm,akkor írok.Úgyis megtudjátok,mert kiírom chat-be...:)