Bones-Megnyerjük a "csatát"?-7

Beléptek a szobába.A főnök már várta Booth-t,de arra nem gondolt,hogy Brennan is jön.

-Jó estét Booth ügynök!Megtudhatom,hogy miért hozta ide Dr. Brennan-t?

-Természetesen!-válaszolt a férfi-Szeretnénk mondani valamit és remélem meg tudjuk győzni afelől,hogy mi ketten kivételek is lehetnénk a szabályzat alól és...

-Most hagyja abba!-szakította félbe-Már tudom miről van szó.Adtam egy esélyt maguknak!Vagy nem így van?

-Tudom uram,viszont kérem gondolja végig a döntését!Maga is tudja,hogy mi nagyon jó társak vagyunk sőt,a legjobbak!Minden ügyet megoldottunk,amit ránk bíztak még az után is,hogy együtt voltunk!Nem lehetne,hogy most tegyen egy kivételt?-kérdezte bizalommal Booth

-Szó sem lehet róla!A kisasszony menjen csak vissza a laborba,ahonnan ki se kellett volna lépnie!Maga Booth ügynök pedig kap egy másik társat aki-talán most nem lesz boldog-,de férfi!Sajnálom,hogy szét kell választanom magukat,de ez a szabály!Talán nem kellett volna ilyen közel kerülniük egymáshoz!Most kérem távozzanak!-küldte el őket kegyetlenül a főnök.Seeley nagyon letört,de nem annyira,mint Temperance.A lány teljesen kiborult.

-Látod Booth?Miért nem maradhatott minden a régi?-könnyek gyűltek a szemében

-Meg kellett próbálnunk!Valami csak lesz majd!A lényeg,hogy együtt vagyunk!-nyugtatta a férfi

-Tudom...De szívesen dolgoztam volna veled együtt-sütötte le a szemét

-Én is.Ennek így kellett lennie.Gyere!Hazaviszlek!-ajánlotta fel az ügynök

-Velem maradsz?-kérdezte félénken Tempi

-Persze.Mindig veled leszek!

-Nem.Úgy értem most.Velem maradsz?

-Igen.Ha szeretnéd,akkor igen.Nagyon szívesen-ölelte át barátnőjét

Amint beléptek Brennan lakásának ajtaján,azonnal az ágyra feküdtek.Temperance Seeley mellkasára fektette fejét és tenyerét,majd suttogni kezdett

-Szerelek!-mondta halkan,mert nem volt benn biztos,hogy a férfi tudja ezt

-Én is-megpuszilta a lány fejét-Ne legyél elkeseredve!Majd kitalálunk valamit!

-Ígéred?

-Naná!Mi jobbak vagyunk annál,hogy most feladjuk!

-Igazad van-mosolyodott el,majd eleresztette eddig megfeszült nyakát és néhány pillanat múlva el is aludt.Booth óvatosan betakarta,nehogy felébredjen,majd ő is úgy ahogy volt elaludt,mert nem tudott úgy felkelni,hogy Tempi ne ébredjen fel,de nem is nagyon akart.Másnap Booth korán elment,mert az új társa már várt rá,Brennan pedig mikor felébredt azonnal bement az intézetbe.

-Jó reggelt!-köszönt szokás szerint,de most valahogy nem volt kedve megjátszani magát

-Mi a baj édesem?-kérdezte Angela aggódva

-Booth nem a társam-jelentette ki könnyedén,de valójában mintha egy óriási kő lenne a szívén

-Mi?Ez meg hogy lehet?-hökkent meg a lány

-Booth-val úgy döntöttünk,elmondjuk a főnökének,hogy együtt maradtunk,ami szerintem nagyon rossz ötlet volt és egyáltalán nem racionális.

-És akkor most nincs társad?

-Nincs,de nem is baj.Ha nem Booth az,akkor ne is legyen.

-Visszatérünk az 1000 éves hullák azonosításához?-kérdezte lehangoltan

-Igen Angie.Ez az eredeti feladatunk is.

-De azok nem olyan fontosak!

-De azok.Olyan fontosak,mint a frissek.Dasy hol van?-terelte el a szót a témáról

-Nem tudom,de megkereshetem.

-Igen az jó lenne.köszönöm.Kérlek mond meg neki,hogy a 349-es számú...

-Jó.Megmondom neki!-szakította félbe letörten barátnőjét,majd hátat fordított.

Már dél volt,mikor Temperance feleszmélt a telefonja csörgésére.

-Brennan!-szólt bele

-Szia kicsim!Van időd?-kérdezte Booth,de azonnal válaszolt magának-Persze,hogy van időd.Nem jönnél el velem ebédelni?

-De!-vágta rá Brenn vidáman

-Most nem tudok érted menni.Ugye nem baj?

-Dehogy!Találkozzunk a Royal Diner-ben!

-Oké.Szeretlek!20 perc és ott vagyok!Szia!

-Szia!-Temperanc elindult ki
-Hova mész?-kérdezte Cam
-Booth-val ebédelek.
-Oké.Nem kell visszasietned.Nincs semmi fontos dolgod-célozgatott
-Jó.Nem fogok sietni-nézett furcsán a lány
-Jó-helyeselt Camille

Tempi kilépett az ajtón.Megcsapta egy gyenge fuvallat.Érezte a virágok illatát,amiket nem messze árult egy idős nő.Ebben a pillanatban boldog volt.Aztán Booth-ra gondolt és arra,hogy nem társak többé.Arca teljesen elkomorult.Mivel jó idő volt,gyalog indult a Royal Diner-be.Út közben próbált minél jobban elmerülni a szép emlékekbe,ám a gondolatok nem sokat javítottak a kedvén.Befordult a sarkon és abban a pillanatban megszólalt a telefonja.A kijelzőjén Booth fényképe látszott.Sokkal vidámabb lett,s felvette a telefont.

-Szia!-szólt bele-Már itt vagyok az utcában!

-Én is mindjárt ott vagyok!Fél perc!

-Az tudom,hogy neked mennyi-gúnyolódott a lány viccesen

-Most tényleg!Már itt is vagyok!Neked mit rendeljek?

-Még nem tudom-hirtelen egy fekete autó tűnt fel a semmiből és sebesen közeledett Brennan felé.

Tempi teljesen lecövekelt.Nem tudta merre is fusson,mivel a kocsi láthatóan nem lassított és valahogy úgy érezte,ő a célpont tehát mindenképp elütik.A szíve a torkában dobogott.Elejtette a telefont és beljebb ugrott a járdán,de hiába.Az autó egyenesen a járdára hajtott.A lánynak ideje sem volt félreugrani.Mindez csak egy pillanat műve volt,mégis,mintha hosszú percek lettek volna.