Bones-By means of dreams-6

Temperance megkereste a helyét és leült egy korosodó hölgy mellé.Nem nézett rá,nem érdekelte más,csak Booth.Nem tudta,hogy most vajon helyesen cselekszik-e,vagy sem.Már teljesen elbizonytalanodott.Csak ült és bámulta a nagy épület ablakait.Szinte biztos volt benne,hogy Booth is ott van valamelyiknél és figyeli őt.Végiggondolt minden egyes percet és azt,hogy most minden végetér.Az üveghez érintette a kezét és elképzelte,hogy Booth is ezt teszi,de nem sejtette,hogy ez nem csak elképelés.Érezték,ahogy a bőrük összeér és a meleg átáramlik köztük.Mintha együtt lettek volna.Egy forró könnycsepp futott végig Tempi arcán.Gyorsan letörölte az ujjaival."Nem lehet!Ezt nem!Nem sírhatok!Ennek így kell lennie és ez így a jó!"-Teljesen megkeményedett..Vagyis csak addíg,amíg a mellette ülő nő meg nem szólalt.

-Szerelmi probléma igaz kedveském?-kérdezte rekettesen

-Semmi köze hozzá!-vágta rá azonnal a lány,de amint látta,hogy kivel beszél,azonnal kijavította magát-Vagyis nem hiszem,hogy ez magára tartozna-mondta higgadtabb hangon

-Tudja én jól ismerem magát!Már egész kiskora óta!..-a néni folytatta volna,de Brenn beleszólt

-Engem??Honnan?-teljesen meghökkent

-Mindenhonnan!Ott volnam a születésednél és a legnehezebb perceidben is-kezdett egy bizalmasabb viszonyba a hölgy-veled örültem,mikor boldog voltál és veled sírtam,amikor bánatod volt.Mindig melletted votam.

-Attól tartok,ez lehetetlen!-vágta el a szomszédja szavát Tempi-Én nem ismerem magát!

-Az lehet-felelt a nő-De én ismerlek.Mindig veled voltam és veled is leszek örökké!

-Ez is lehetetlen!Maga előbb hal meg,mint én!-kezdte a magyarázkodást

-Dehogy kedvesem!Én mindig élni fogok!De ne aggódj!Nem hagyom,hogy idő előtt elmenj!Valakinek még szüksége van rád!-mutatott ki az ablakon

-Na jó!Mégis honnan ismerném?Nem emlékszem magára,pedig nagyon jó a memóriám!Ha megkérhetem ne beszéljen!Szeretnék pihenni!-mondta felháborodva,majd elfordult

-Ha most elmész Joy,akkor mindent tönkreteszel és soha többé nem leszel képes helyrehozni.Örökké őrlődni fogsz és Booth is!Ha ezt a hibát elköveted,akkor én nem tudlak többé megvédeni semmitől!-Brenn teljesen lefagyott..Joy..Honnan??Honnan tudja??Mégis honnan??

-Nem tudom,hogy ki maga és hogy honnan ismer engem és Booth-t,de abban biztos vagyok,hogy nem nagyon volt a segítségemre az életem egyik részén sem!

-Ez határozottan nem igaz-mondta nyugodtan-Mindig veled voltam,csak te nem tudtál róla.Nem avatkozhattam az életedbe egészen mostanáig.Most kaptam rá a parancsot,hogy mentselek meg téged és veled együtt a barátaidat is a szenvedéstől,amit az okoz,hogy elmész.

-Ki maga?-kérdezte elcsukló hangon

-A barátod-hangzott az egyértelmű válasz-Ha eljön az idő,akkor megtudod,most viszont menj!Szállj le a gépről!Ne hagyd,hogy elvesszen minden,amit eddig felépítettél!-Temperance gondolkodás nélkül felpattant és előrement a lépcsőhöz,amit abban a pillanatban csuktak fel

-Le kel szállnom!Kérem!Nekem le kell szállnom!-mondta a sztyuárdesznek kétségbeesetten

-Sajnálom hölgyem!Kérem üljön vissza a helyére!Már nem tud leszállni!-mondta a nő,majd a el akarta kísérni Tempi-t a székéhez,de ő nem mozdult

-Nem!Ezt nem érti!Kérem!-sírni kezdett.Rájött,hogy valamit ki kell találnia-Klausztrófóbiám van és nem bírom itt!Ha nem enged le,akkor rohamot fogok kapni!Kérem!Kérem!-könyörgött tovább,de semmi hatás...

 

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett!Most is nagyon várom a komikat,mert ezek segítenek,hogy minden nap újult erővel dolgozzak!