Bones-By means of dreams-12

Már eltelt néhány óra az útból,de Tempi jól tudta,hogy még nagyon messze van a cél.Könnyes szemeivel időnként az utasteret fürkészte,hátha meglátja azt az idős nőt,akit tegnap,de semmi.Talán tényleg csak álmodta volna?Még ezt is?Egyre az óráját nézte.Át kell állítania Washingtoni időre,vagyis előre 5 órát.Nem érdekelte az időeltolódás,igazából csak Booth járt a fejében.Az,hogy talán meg is halhat mire ő odaér,az nagyon felkavarta.Vajon mi történt vele?Baleset?Vagy esetleg valami komoly betegség?Talán épp Tempi miatt?
Ezekbe a gondolatokba beleborzongott.Nem bírná elviselni,ha Booth miatta halna meg.Egyszerűen képtelen lenne.
Úgy döntött,hogy azt a néhány órát,amíg Washington-ba ér,próbálja alvással tölteni,hogy egy kicsit feltöltődjön.Az elmúlt hét nagyon megviselte.Sokat gondolkodott rajt,hogy felhívja Micahel-t,de végül nem tette,most pedig már örül neki,hogy nem volt hozzá bátorsága.Jól tudta,hogy a férfi csak át akarta verni,mert féltékeny volt a boldogságára...Egyszerűen nem volt képes aludni.Folyton gondolkodott és képtelen volt abbahagyni.Az út nagyon hosszú volt és azt kívánta,bárcsak tudna telefonálni.Végül eszébe jutott egy apró megoldás,ami talán beválhat.A sztyuárdeszek felé vette az irányt.

-Elnézést!-szólított meg egy fiatal lányt.Csodálkozva tapasztalta,hogy ugyanaz a nő,akivel tegnap beszélt és aki leengedte a gépről.Nem hozta szóba azt az esetet,mert azt hitte,hogy az is csak az álom része volt

-Kérem hölgyem üljön le a helyére!-szólt kedvesen a nő
-Telefonálhatnék?-kérdezte halkan,mintha attól félne,hogy még valaki meghallja
-Sajnálom!Az utasok nem telefonálhatnak!Sajnos ki kell bírnia még néhány órát!-válaszolt még mindig nagyon selymes hangon
-Oké..-gyorsan gondolkodni kezdett és kimondta az első dolgot,ami az eszébe jutott-Az FBI-val dolgozom együtt és szükségem lenne a munkatársaim segítségére!-mondta magabiztosan
-Sajnálom.Ezt elég nehéz lenne elhinnem-a nő arca már szinte szikrázott a dühtől
-Rendben.Nézze!A barátom kórházban van és haldoklik!Amint megtudtam,felszálltam az első gépre,ami Washington-ba indult.Csak meg szeretném kérdezni a barátnőmet,hogy hogy van,javult-e,vagy...Nem-ezt a szót olyan nehezen ejtette ki,hogy alig hallatszott.A sztyuárdesz látta rajta,hogy most tényleg igazat mond
-Jöjjön!-súgta,majd elindult és intett-Tudja hogy kell használni?
-Igen..És nagyon köszönöm!-hálálkodott
-Legyen gyors,mert ha ezt megtudják én repülök!-mondta suttogva
-De hisz ez a munkája.Mindig repül!-értetlenkedett.A nő forgatni kezdte a szemeit
-Csak siessen!-Brennan-nek sem kellett többször mondani,már tárcsázta is Angela-t.Kicsengett..Már negyedszerre..Hatodszorra
/-Halló?-szólt bele halkan/
-Én vagyok Angela!
/-Mikor jössz?-hangjában érezni lehetett,hogy még csak most hagyta abba a sírást/
-Hamarosan ott leszek!Hogy van?-elcsuklott a mondat végén,de igyekezett kompenzálni
/-Egyre rosszabbul.Mikor felébredt,téged akart látni.Mondtam,hogy jössz./
-Nagyon sietek Angie!De így is este fél 10 lesz,mire odaérek!
/-Nem számít.Neki csak az a lényeg,hogy még utoljára érezze,hogy vele vagy-"Mi az,hogy utoljára?Hogyhogy utoljára?"_Tempi-nek benn akadt a lélegzete.Megint nem kapott levegőt,a szemeiből pedig patakzott a könny-Remélem még időben ideérsz-sírta Angela-Az orvosok azt mondják,hogy még az éjjel...-annyira zokogott,hogy nem bírta végigmondani/
-Sietek-nyögte halkan,remegő hangon,majd letette a telefont,a falnak dőlt és sírni kezdett.A torka összeszorult,a tüdeje pedig kitágult..Nem kapott levegőt..Igazából már nem is akart.Ha Booth-t elveszíti,akkor neki sincs értelme élnie.Kifújta az utolsó szuszt is és csendben várt..Szörnyű volt a halál gondolata,de az életé még szörnyűbb.Még mindig folytak a könnyei,de már nem zokogott.Nem tudott,hiszen nem volt levegője.Kezdte úgy érezni,hogy a nyomás szétfeszíti a fejét.Leroskadt a fal mellé és mind a két kezével a fejét szorította..Már 1 perc,de nem érezte,hogy levegőt akarna venni.Talán tudott volna,de erősebb volt a tudat,hogy meg kell halnia..Lassan 2 perc..3..Semmi..Már az ájulás határát súrolta,mikor berohant a sztyuárdesz.Bones nem érzékelte,hogy mi történik vele,csak annyit érzett,hogy már nem fáj a feje és a tüdejébe levegő áramlik.Sajnálta,hogy nem sikerült meghalnia
-Dr.Brennan!Temperance!-szólította egy kedves,de ijedt hang-Jól van?-kérdezte aggódva
-Mi..Mi..Mi történt?Miért csinálta?-kérdezett vissza.Az utolsó mondatnál már olyan vádló volt a hangja,mintha a nő valami rosszat tett volna
-Nem hagyhattam,hogy meghaljon!-hangzott az egyszerű válasz
-Miért?-kérdezte szinte már sírva
-Ha maga nem küzd,akkor a barátjának miért kéne?-Temperance-nek fájt ez a kérdés,de igazat adott a lánynak

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett,mert sokat gondolkodtam..Még nem akartam befejezni,de sajnos meg kellett tennem..Mert akkor mi maradt volna a köv részre..;)Komikat!!Köszi..♥