Bones-Jeges fuvallat-4

Booth és Bones beültek a kocsiba és elhajtottak.Az út csendesen telt.Booth meg akarta törni a csendet,de kérdéseire válaszként mindig csak egy szót kapott.

Brennan félt.Utoljára a sírásónál félt ennyire.Még soha nem fenyegették meg ilyen nyíltan.Az a férfi viszont egyáltalán nem félt.Magabiztos volt,ami csak még jobban megijesztette a lányt.Gondolkodott,de egyszerűen nem jött rá,hogy milyen ügyről van szó.Talán az amnéziával ez is eltűnt?Nem emlékezett semmilyen visszautasításra,sem pedig egy szökött rabra,akit lelőttek.Ez teljesen kiesett neki.Vajon mi történt?Vagy ez az egész nem is igaz?A feljegyzéseiben biztos benne van!Meg kéne keresnie.

Gondolkodásában Booth zavarta meg.Félreállt a kocsival.

-Miért álltunk meg?-kérdezte meglepődve

-Mert látom,hogy baj van.Nem válaszoltál a kérdéseimre és aggódom!-nézett barátnőjére a férfi

-De válaszoltam!-védekezett

-Csak tőmondatokban!Tudom,hogy baj van!Kérlek mond el,hogy segíteni tudjak!-hangja óvó volt és lágy
-Semmi baj Booth-mondta halkan,miközben az ügynök szemébe nézett és megérintette a combját.Mosolygott,hogy ezzel is megnyugtassa,de mikor látta,hogy semmi esély rá,újra megszólalt-Nem tudsz segíteni-lesütötte a szemét,majd ismét felnézett és mosolygott
-Félsz..Igaz?-kérdezte gyengéden.Óvatosan a lány arcához ért és simogatni kezdte-Nem bánthatnak!-megcsókolta és Temperance örömmel viszonozta
-Ígéred?-kérdezte halkan.Szemei csillogtak a könnyektől
-Ígérem-ölelte át a lányt-Nem eshet bajod-suttogta

***

Aznap Brennan otthon maradt Booth-val.Persze nem az ő ötlete volt,hanem a férfié,de nem látta értelmét,hogy vitatkozzon vele.Próbált nagyon természetesen viselkedni,de valójában még mindig félt.Nem nyugtatták meg Booth szavai,hogy biztonságban van.Persze nevetett és jól érezte magát,de ez nem az igazi Brennan volt.Csak akkor nyugodott meg egy kicsit,mikor Seeley karjaiban lehetett és az ügynök szorosan ölelte.A nap lemenő sugarai vörösre festették a szobát,az ágyat és az azon fekvő két szerelmest.Tempi nem is kívánhatott volna többet.Hirtelen egy kósza gondolat ütötte meg a fejét:HÁZASSÁG,de ezt azonnal ki is törölte.Biztos volt benne,hogy Booth nem venné feleségül.Miért is tenné?Hiszen meggyanúsította és ezzel mindent tönkretett.Most Booth is boldog.Lehet,hogy a házasság mindent tönkretenne!Megrázta a fejét,hogy kitörölje ezt a buta ötletet.

-Baj van?-kérdezte kedvesen a férfi

-Nem-válaszolt selymesen-Csak elgondolkodtam-mosolygott

-Miről?-Brennan nem is tudta,hogy mit válaszoljon.Azt nem mondhatta,hogy "Rólunk.Arról,hogy feleségül veszel!"

-Csak arról,hogy olyan jó,hogy itt vagy velem!-nyögte ki halkan,miközben még jobban az ügynök karjaiba bújt

-Akkor miért ráztad meg a fejed?-értetlenkedett a férfi

-Hát..Csak..Hogy miattad nem fognak elrabolni-vágta ki magát

-Én nem engedem-helyeselt.Néhány percnyi csend lett.Mind a ketten belemerültek egymás ölelésébe és csak gondolkodtak

"Mi lenne,ha megkérném a kezét?Nemet mondana?Bones nem híve a házasságnak.Ráadásul ez az ügy Michael-lel!Hogy volt képes azt mondani neki,hogy csak a pénzéért venném feleségül?Talán épp emiatt nem kéne megkérnem.Nem is tudnám elviselni,ha még egyszer visszautasítana.Az mindent elrontana.Persze Ő élné az életet tovább és azt hinné,hogy minden rendben köztünk,de nem így lenne.Többet nem tudnék a szemébe nézni."

"Ha feleségül kérne,akkor vajon igent mondanák?Még az is hihetetlen,hogy Ő itt van mellettem.Alig merek hozzáérni,nehogy felébredjek és minden eltűnjön.Nem is hiszek a házasságban.Minden 2. és 3.kapcsolat tönkremegy egyszer és a házasságok 90%-a válással végződik.Nem tudom elhinni,hogy Booth örökre az enyém lehet.De mi lenne ha mégis?Talán mi vagyunk az az 1 és mi vagyunk az a 10%!..Nem..Ez túl merész gondolat volt..Mellettem nem lehet boldog egy ilyen férfi,aki bárkit megkaphat.Nem szerethet..Ennyire nem."

Addig gondolkodtak,míg végül szó nélkül mind a ketten elaludtak.Egymásról álmodtak.Mind a ketten ugyanazt a pillanatot.Azt,amire mind a ketten várnak..

-Temperance Brennan!Hozzám jönnél feleségül?-kérdezte elszántan a férfi,miközben a lány mély kék szemeibe nézett és az ujjára húzta a kék köves eljegyzési gyűrűt.Tempi meg sem tudott szólalni.Jól tudta,hogy ez csak egy álom.Túl jól tudta.De mégis olyan szép volt!Nem hagyhatta ki!Vagy talán mégis ezt kellett volna tennie?Hiszen ha felébred már nem lesz az ujján a gyűrű és nem lesz menyasszony sem.Szertefoszlik az álom és csak egy üres hely marad utána

-Igen!Igen Seeley Booth nagyon különleges ügynök!Minden vágyam!-Booth nyakába borult és szorosan ölelte.

Booth is ezt tette.Boldog volt,hogy az a lány,akire mindig is vágyott igent mondott neki.Ő is tisztában volt vele,hogy csak álmodik,de azt kívánta,bárcsak ne álom lenne!Megcsókolta a lányt újra és újra.Nem tudott betelni vele.A szívük egyszerre dobbant.

-Szeretlek Bones!-suttogta

-Mindennél jobban Booth!-viszonozta és megcsókolta a férfit

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett ez a rész is..:)..ez sem lett túl hosszú,de azért rövid sem.Talán megelégedtek vele..:)..Komikat kérek légyszi!!!