Bones-Jeges fuvallat-8

Temperance a plafont nézte,s közben szorosan bújt az oszlop védő rejtekébe.Szíve hevesen vert.Nem tudta,hogy mit is kéne tennie.Félt..Nagyon félt,hogy vajon mi történik,ha hagyja magát elrabolni.Félt,hogy vajon mi lesz,ha nem jön elő.Előbb-utóbb úgyis elkapják,ezzel csak az időt húzza,talán a barátai idejét.Nem hallott kiabálást,ez csak jobban megrémisztette.Mély levegőt vett.

-Ha nem,hát nem-mondta lemondóan a férfi,majd úgy tett,mintha beszélne valakivel a telefonján-Kezdheti főnök!Kapcsolja nagyobbra az oxigénelszívást!-mondta,de Brennan előugrott.

-Ne!-még ő sem fogta fel,hogy valójában mit is tett.Látta,hogy ellenfele kezében nincs telefon,sőt semmi ahhoz hasonló kommunikációs eszköz.Csak rá akart ijeszteni.

-Nagyon helyes!Sejtettem,hogy erre előjön!Tudja Dr.Brennan,nem az én stílusom a keresgélés!Jobban tudok megfélemlíteni embereket!És be kell vallanom,jobban is szeretem!-gúnyosan felkacagott-Akkor jön,vagy tényleg telefonálnom kell?-kérdezte komoran,majd Tempi felé lépett egyet,aki erre meghátrált

-Csak hagyjon békén!Mégis mit akar tőlem?-hangja erős volt,egy csepp gyengeséget sem lehetett benne érezni,de valójában még mindig rettegett

-Nem én!De hát ezt maga is tudja!-elindult Brenn felé,aki még hátrább távolodott

-Maradjon távol tőlem!-ordította,miközben védőn maga elé emelte a kezeit

-Ugyan!Így védi meg a barátait?Ebben a pillanatban talán már szenvednek!-mondta gúnyos hangon

Tempi gondolkodott.Annyira szeretett volna most Booth karjaiban lenni,vagy tanácsot kérni Angie-től,de egyiket sem tehette.Magára volt utalva,csak saját magára.Most nem döntött helyette senki és nem is védte őt senki.Egy barátja sem volt ott,hogy segítsen neki.Törte a fejét.Szinte hallotta az óra kattogását,az idő mintha még gyorsabban szaladt volna.Attól félt,hogy talán későn dönt és így mindenkit elveszíthet.

-Rendben!Elmegyek,de előtte látni szeretném,hogy a barátaim jól vannak!-most először a beszélgetés során még a hangja is megremegett.

-Sajnos ez lehetetlen!-vágta rá könnyedén a férfi-De később beszélhet velük,ha gondolja!
-És honnan tudjam,hogy igazat mond?
-Nem tudhatja-vigyorgott a férfi-Most már ideje menni!-Brenn felé lépett,aki azonnal rohanni kezdett-Jaj!-nyögött,miközben utánafutott-Ne már!Most muszáj ezt csinálnia??Az Isten szerelmére!Mindenképp nálam köt ki!Csak húzza az időmet!-begyorsított és egy ugrással elkapta Temperance lábát,aki elesett.Hiába kapálózott,a férfi erősen húzta,majd ráfeküdt-Na látod!Mennyivel könnyebb lett volna mindkettőnknek,ha nem rohansz el?-azzal,hogy megváltoztatta a beszédét,teljesen megszűnt minden tisztelet Tempi iránt.

Bones teljesen elvesztette minden erejét.A kezei a földön voltak,ellenfele pedig rajt feküdt a testén.Az arcuk nagyon közel volt egymáshoz.BigMan megpróbálta megcsókolni,de Brenn elfordult.

-Hagyjon békén!-ordította kétségbeesetten,miközben még most sem tudott megmozdulni

-Milyen kár,hogy a főnöké vagy!De ígérem,nem leszel egyedül egy pillanatra sem,ha a főnök esetleg meggondolná magát!-érzékien megharapta Tempi fülét,majd egy óvatos csókot lehelt a nyakára.Brennan beleborzongott.Mégis mit akarnak vele csinálni?Miért?-Na jó-mondta lemondóan-Sajnos mennünk kell,bármennyire is élvezem a társaságod!-feltápászkodott és felhúzta a rémült nőt.Erősen megszorította hátul mindkét karját,rátette a bilincset és egy pisztolyt nyomott a hátának-Már meguntam a játékot!Ideje mennünk!-szólt közönyösen,majd letuszkolta a lányt a lépcsőről,be a takarítószerekhez,ahonnan egy járat vezetett ki az épületből

Temperance nagyon félt.Soha nem félt még ennyire.Tudta,hogy mi vár rá,hogy bántani fogják,valószínű,hogy meg is erőszakolják majd.A szemét már égették a könnyek,de visszatartotta.Abban reménykedett,hogy Booth még időben kiszabadítja és talán akkor nem is kell szenvednie.Akkor még nem tudta,hogy valójában mekkorát téved.Végigmentek a kis járaton.Brenn azt sem tudta,hogy hol van.Próbálta felmérni a terepet,de csak földet látott.Sötét volt és hideg.Már évek óta a Jeferson-ban dolgozott,ismerte az intézetet mint a tenyerét,mégsem tudta,hogy hogyan kerülhetett oda ez az alagút.Valahogy úgy saccolta,talán a parkoló alatt lehetnek,mikor az út végetért.A fejük fölött felnyílt valami,de nem lehetett megállapítani,hogy mi.A fény nagyon hirtelen tört be a sötét helyre.Brennan kicsit hunyorgott,míg megszokta a hirtelen jött világosságot.Nem volt sok ideje,mert valaki lenyúlt érte és felhúzta.Behunyta a szemét,mert itt még fényesebb volt minden,de néhány pillanat múlva kinyitotta.Nagyon fájt a keze a bilincs szorításától és még érezte a hátán a fegyvert,noha már nem volt ott.Körülnézett.Olyan volt,mintha egy apró házban lenne,talán egy lakókocsiban.Rengeteg férfi volt ott és az egyiket fel is ismerte.Már látta reggel,mikor leskelődött utána.

-Üdv Dr.Brennan!Hogy van?-kérdezte nyálas hangon a férfi

-Voltam már jobban is-vágta rá keményen-Talán ha levenné ezt az átkozott bilincset!

-Az sajnos lehetetlen.Most még nem-válaszolt higgadtan a férfi.Időközben BigMan is megérkezett hozzájuk és a "kocsi" elindult-Örülök,hogy itt van velünk!Már nagyon vártam magát!Kár,hogy ilyen soká jött!-lehajolt a falhoz támasztott lánnyal szembe,meg akarta csókolni.

Lassan közeledett és közben még mindig azon a nyálas hangon beszélt.Tempi érzékelte,hogy mit szeretne a férfi.Jól tudta,hogy nem védheti meg magát megbilincselt kézzel és még ha egymaga el is bírna a főnökkel,ott lenne a többi csatlósa.Ha most sikerül is,nem sokáig úszhatja meg ép bőrrel,de meg kell próbálnia.Mindent meg kell tennie.Teleszívta a tüdejét oxigénnel.Minden erejét összeszedte,hogy a lehető legpontosabb legyen és ha megtette az első lépést,védekezni is tudjon.

A főnök már csak pár centire volt a lány arcától,aki ebben a pillanatban köpött egyet,pontosan a férfi szeme közé.Lassan felállt,közben pedig dühösen a szemét törölgette.

-Ezt nagyon,de nagyon meg fogod még bánni!-mondta összeszorított foggal.Hangjában érezni lehetett a feszültséget.Lehajolt Tempi-hez és megszorította az arcát,ő pedig,mivel a férfi fölötte volt,így rúgott egyet.A főnök felkiáltott és néhány pillanatig fájlalta a nemi szervét,de Brenn öröme sajnos nem sokáig tartott.

***

Közben a Jeferson-ban minden ajtó kinyílt.Booth látta,hogy mindenki kirohan az irodájából,hogy megtudja mi történt.Ő is belépett és ahogy a többiek le,ő úgy fel szaladt a lépcsőn,félúton pedig találkoztak.Mindenki nagyon aggódott Brennan miatt.

-Mégis mi történt?-kérdezte először Cam,mert ő egyáltalán nem értett semmit.Angela lesütötte a szemét.Nem bírt barátaira nézni.Az a gondolat,hogy talán megmenthette volna Tempi-t,teljesen megrémisztette

-Bones-t elrabolták-mondta mérgesen Booth

-Mi az,hogy elrabolták?Hiszen megtripláztam az őrséget!Lehetetlen,hogy ide bárki is bejusson ellenőrzés nélkül!-értetlenkedett a nő

-Én nem tudom,hogy mi történt,de Brennan-t felhívta valaki én pedig nem tudtam lenyomozni a hívást.Próbálkozhattam volna jobban is,talán valami más programmal sikerült volna és akkor...-Angie-ből kitört a sírás
-Nem a te hibád kicsim!-nyugtatta Hodgins-Ne sírj!Meg fogjuk találni és kihozzuk onnan!
-Remélem hamar-tette hozzá Booth,miközben egy pillanatra elfordult.Ő is magát okolta,amiért inkább Mason nyomába eredt és nem jött be a Jeferson-ba.Nagyon félt attól,hogy talán elveszítheti azt a nőt,akit a világon mindennél jobban szeret.

-FOLYTATJUK-

Remélem elég ütős rész lett,mert sokat dolgoztam vele..:)..igyekeztem mindent részletesen leírni,de ma már közzé akartam tenni,ezért nem lett olyan hosszú,amilyenre igazából szerettem volna.Remélem tetszik mindenkinek!Kérek komikat!!Köszi..♥