Bones-Jeges fuvallat-5

Booth hamar felébredt,bár inkább aludt volna tovább.Olyan szép volt az álom,hogy teljesen beleélte magát.Nem akart felébredni.Óvatosan kinyitotta a szemét és a mellette fekvő lányra nézett.Még így is olyan gyönyörű volt!Érezte az illatát és szinte látta az ujján lévő karikagyűrűt.Önkéntelenül is elmosolyodott.Mi lenne,ha megtenné?A hirtelen jött gondolatok megrohamozták.Hiszen szereti?Miért ne?

Ebben a pillanatban kezdett ébredezni Bones is.Ő is érezte a férfi illatát és egy pillanatra úgy gondolta,hogy talán mégsem álmodott.Booth közelsége megnyugtatta.Szerette Őt..Nagyon szerette és már be merte vallani magának.Az egyetlen baj csak az volt,hogy nem bízott abban,hogy ez örökké tarthat.Nem bírta volna elviselni a szakítást.Teljesen összetört volna.Jobbnak kell lenni ennél!Nem lehet szomorú minden érzelemválságnál!Érezte,ahogy Booth tekintete fürkészi őt.Óvatosan kinyitotta a szemét.

-Jó reggelt!Hogy érzed magad?-kérdezte lágyan Seeley és egy apró csókot lehelt Tempi ajkaira

-Jó reggelt!-mosolygott a lány-Mióta vagy fenn?-dünnyögte halkan

-Nem régóta.Olyan jó volt  nézni téged!Még akkor is szép vagy,mikor alszol!-végigsimította barátnője arcát

-Csak szép?-nevetett fel

-A lehető legszebb!Gyönyörű!-javította ki magát Booth,majd ismét megcsókolta a lányt

-Kávé-nyöszörögte

-Igazad van.Kéne innunk egy kávét!-pattant fel az ágyról.Észre sem vette,hogy ruhában aludt el

-Szépen összegyűrődött a ruhád!-nevetett Brenn
-De te sem panaszkodhatsz!Jobb lenne..-leült az ágyra és lehajolt,hogy megcsókolja barátnőjét-Ha levennéd!-simogatni kezdte Brenn-t,de Ő ellenállt
-Most ne!-szólt rá kedvesen
-Miért?-szomorodott el a férfi
-Mert mennünk kell dolgozni!-hangzott a meggyőző válasz
-Arról szó sem lehet!-pattant fel ismét
-De mégis miért nem?-vágott vissza
-Lássuk csak..-úgy tett,mintha gondolkodna-Mert tegnap megfenyegettek!-emelte fel a hangját Seeley,amitől Temperance egy kicsit megijedt,Booth pedig látta rajt-Ne haragudj!-ült le az értetlen képet vágó Brennan mellé-Nem akartam kiabálni,csak nagyon aggódom miattad!-mondta halkan,majd végigsimította a lány arcát-Sajnálom!-megcsókolta-Nem akarlak elveszíteni!
-Nem fogsz-nyugtatta,miközben ő is viszonozta a forró csókot-A laborban vagyok a legnagyobb biztonságban!-suttogott,majd ismét összeért az ajkuk
-Igazad van-mondta egy kis gondolkodás után Booth-Fel is hívom Cam-et,hogy mi van.
-Oké.Én addig készítek egy kávét!
-Rendben!-Brenn felállt.Lenézett a ruhájára és látta,hogy úgy néz ki,mintha már napok óta abban lenne.Le is vette és fehérneműben bement a fürdőbe.Úgy döntött,hogy amíg a kávé lefől,addig letusol,de ahhoz fel kellett raknia főni.Kiment a konyhába és már majdnem kész is volt,mikor megszólalt a telefonja.Nem is nézte meg,hogy ki hívja,csak egyszerűen felvette.
-Halló?-szólt bele
/-Jó reggelt Temperance!Jól nézel ki ma!Főleg így..-egy halk nevetés hangzott el-Azért nem bánnám,ha nem lenne rajtad még ennyi sem!-a férfi hang nagyon izgatottnak tűnt,Brennan pedig félt.Valaki nézte és fogalma sem volt,hogy mit tegyen.Nem mutathatta,hogy megijedt.Erősnek kellett maradnia!/
-Ki maga és mit akar tőlem?-bár már sejtette a választ
/-Szerintem nagyon jól tudod,hogy ki vagyok és azt is,hogy mit akarok!-válaszolt a férfi sejtelmesen/
-Nem tudom,hogy mit akar!-válaszolt egyre idegesebben Tempi és gyorsan a hálószobába vonult
/-Miből gondolja,hogy ott nem látom?Azt is tudom,hogy ott van Booth ügynök és azt is,hogy maga nem szól neki egy szót sem,különben ebben a pillanatban lelövöm!-fenyegetőzött az ismeretlen.Temperance egyre rémültebb volt.Látta társa fején a vörös pöttyöt.Tudta,hogy most nem tehet mást,muszáj hallgatnia/
-Rendben-szünetet tartott-Miben segíthetek?-változott vissza a hangja normálisra,amit Booth hamar észre is vett
-Baj van?-suttogta
-Nem semmi!-dobott egy mosolyt az ügynök felé,majd újra meghallotta a hangot a telefonban
/-Nagyon jól csinálod!Csak így tovább!Mondtam már,hogy szép a mosolyod?-Brennan elszántan nézte a szomszéd ház ablakait és meg is látta a férfit,de túl messze volt,hogy kivegye az arcát-Na jó!Most leteszem,mert soha nem lesz kész a kávé!Majd hagyjon egy pohárral nekem is!És akkor én is hagyok neked valamit..Ami csak az enyém!-bár nem volt kivehető a férfi arca,Bones mégis látta,hogy mosolyog.Nem is akárhogyan.Ez egy győzedelmes vigyor volt.A vonal megszakadt,de még látni lehetett a vörös pontot Booth homlokán./
-Kivel beszéltél?-aggodalmaskodott Seeley
-Csak a dedikálásról volt szó!-mosolygott a lány
-Jól vagy?-hitetlenkedett Booth
-Persze!Miért ne lennék?-megölelte a férfit-Csak tegyél úgy,mintha nem lenne semmi baj és menjünk!-suttogta a nyakába Tempi,majd mosolyogva elhúzódott
-Jól van.Akkor átveszem a ruhám és indulhatunk is-forró ajkai hozzáértek Bones-éhoz,akinek egy forró könnycsepp gördült végig az arcán,egészen a szájáig.Booth érezte a sós ízt.Átölelték egymást-Nyugodj meg!Mindjárt biztonságban leszel!-suttogta Brenn fülébe
-A kávé!-jutott eszébe-Le kell főzni!
-Ne törődj a kávéval!Majd iszunk útközben!-kapta el a konyhába menekülő lány kezét
-Inkább csinálok!-próbálta a lehető legnyugodtabb arcot vágni,de Seeley tudta,hogy nem maguk miatt főzi le.Brenn gyorsan felkapott pár ruhát és berohant a fürdőbe.Felöltözött és már rohant is,hogy lefőzze a kávét.Már nem látta a vörös pöttyöt,de még mindig nagyon félt.Nem akarta,hogy bármi baja essen a férfinek,akit szeret.Elkészítette az italokat egy-egy hordozható pohárba-Már mehetünk is-mosolygott
-Oké-viszonozta,de egyik sem volt őszinte.Sem Booth vigyora,sem pedig Bones-é.

Beszálltak a kocsiba és elhajtottak.Brennan megbizonyosodott róla,hogy nem követi őket senki és nem is figyelik.Hangos zokogásban tört ki.

-Figyelnek!-nyökögte.Booth le akart húzódni,de Tempi visszatolta a kormányt-Ne állj meg!-sírta-Akkor megölnek!Nem akarlak elveszíteni!Jobban tettem volna,ha elmegyek a repülővel és soha többé nem jövök vissza!Én nem akartalak veszélybe sodorni!Sem téged,sem mást!Én vonzom az ilyen elmebeteg embereket!Miért?Nem akarok bántani senkit,mégis mindenkit bántok!-tovább zokogott

-Hé!Nem a te hibád Bones!Nem tehetsz róla!-nyugtatta társát

-Még azt sem tudom,hogy milyen ügyről van szó!Egyszerűen nem emlékszem!Még csak nem is rémlik!-folytatta kétségbeesett hangon

-Én sem,de ígérem kiderítjük!Nem eshet bajod se nekem,se másnak!Oké?-közben megérkeztek a Jeferson parkolójába-Nem bánthatnak!-ölelte meg rémült barátnőjét-Semmi baj!-suttogta a fülébe-Hamarosan vége lesz!Ígérem!

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszett!Sajnálom,hogy várni kellett,de a szombati versenyre készültem és teljesen hulla voltam!Alig bírtam mozgatni a karomat..Remélem elég hosszú és kielégítő lett ez a rész..:)..Megköszönném a komikat!!!!♥