Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-10

Temperance szomorúan ült az ágy szélén és azon gondolkodott,hogy vajon jól tette-e amit tett.Azon,hogy Booth kiküldésével nem tett semmi végzeteset.Talán már egy kicsit meg is bánta azokat a durva szavakat,amiket a két férfihez vágott,de ahhoz túl makacs volt,hogy bocsánatot kérjen.Egyébként sem szeret bocsánatot kérni.Nem tartotta értelmes dolognak,mivel a tetteknek következményei vannak és azokat nem lehet eltörölni egy sima bocsánatkéréssel.Mégis volt már,hogy megtette,mert így látta helyesnek.
Most viszont teljesen más a helyzet.Próbálja visszanyerni önmagát és ha ehhez az kell,hogy makacs legyen,mint Seeley-vel való találkozása előtt,akkor így is lesz.


***


Booth odakint töprengett a nappaliban.Nem bírta elviselni,hogy Brennan egyre távolodik tőle.Először a baleset,aztán elrabolták,most meg ez..De ez az ő hibája és ezt jól tudta.Valamit tennie kellett: Vissza kell kapnia azt a nőt,akibe beleszeretett.Csak remélte,hogy még van esély..Zsebébe mélyesztett keze valami hideget tapintott.Mikor előhúzt,egy kék köves delfin medál nézett vele szembe.
" -Hoztam neked valamit,ami ezentúl mindig megvéd majd és..Rám emlékeztet..
-Mit?
-Majd meglátod!Csukd be a szemed egy kicsit!De ne less!..Most már kinyithatod!..Na?Hogy tetszik?
-Ez gyönyörű!
-A szemed színe szerint választottam.Bár azt hiszem,hogy ez egy kicsit sötétebb
-Nem baj!Ez nagyon szép!Honnan..Honnan volt neked erre pénzed?
-Az nem számít!Csak az a lényeg,hogy soha többé nem akarok veled veszekedni!Szeretlek Temperance Brennan!Te vagy a legcsodálatosabb nő,akit valaha ismertem!"
Most mégis veszekedtek.Magára haragította Bones-t és ezt jóvá kellett tennie.Visszacsúsztatta a zsebébe a láncot és lassan a hálóajtóhoz lépett.Mély levegőt vett és benyitott...


***


Temperance az ágy szélén gubbasztott.Egyszerűen nem bírta elkergetni azt a gondolatot,hogy talán rosszul reagált a fiúk tervére.De nem hagyhatta magát!Ő nem elmebeteg,hogy pszichológus kelljen neki!Mély levegőt vett.Most még nincs itt az ideje,hogy bárkinek is elmondja a történteket.
Gondolatmenetét az ajtó nyikordulása zavarta meg.

-Bejöhetek?-kérdezte halkan az ügynök

-Nem!-vágott vissza azonnal a lány

-Kérlek!Hallgass meg!-kezdett bele a könyörgésbe.Tudta,hogy a válasz most is elutasítás lesz,de nem akart belenyugodni.

-Menj el!Hagyj békén!Oké?

-Nem megyek-jelentette ki könnyedén,de úgy érezte,mintha egy hatalmas követ cipelne a szívén,amit azonnal le kell dobnia-Itt lakom és..-Brennan nem hagyta,hogy társa befejezze a mondatot

-Rendben!Itt laksz,én pedig elmegyek!-pattant fel mint a villám,de azonnal meg is bánta,mert megszédült és visszazuhant,Booth pedig kihasználva az alkalmat leült mellé

-Egy percet adj!Utána békén hagylak!-mondta halkan,közben pedig a lány szemébe nézett.Temperance soha nem tudott ellenállni azoknak a mélybarna szemeknek...

-Már csak 50 másodperc!-mondta még mindig kicsit szédülve.Seeley egy pillanatra tétovázott,hogy hogyan is kezdjen neki ennek az egésznek.Végül előhúzta a nyakéket a bal zsebéből és a medált a tenyerére fektette

-Emlékszel?-Brenn egy apró bólintással fejezte ki magát-Arra is emlékszel,hogy mit mondtam neked?-Tempi a medálról Booth-ra nézett és a szemében könnyek gyűltek a feltörő emlékektől.Olyan csodás volt a múlt!Miért kellett mindent elrontania?

-Hogy a kő sötétebb,mint a szemem színe?-kérdezett rá,bár jól tudta,hogy mi a válasz,de a férfi szájából akarta hallani

-Nem-mosolyodott el-Azt,hogy soha többé nem akarok veled veszekedni...És hogy SZERETLEK!Ezt a szót nagyon megnyomta-Soha nem akarlak elveszíteni!Tudod mit érzek,mikor sírni látlak?Hogy mit éreztem,mikor eltűntél?Mikor azt hittem,hogy meghaltál,akkor úgy éreztem én is utánad megyek a halálba,mert annyira fájt!Mikor láttam,hogy a fürdőben a saját tükörképedtől is rosszul vagy,akkor úgy gondoltam,hogy segítenem kell neked!Mikor minden álmodból sírva és sikítozva ébredsz,az nem csak neked fáj!Nekem is!Tudtam,hogy nem fog tetszeni ez az egész,de segítségre volt szükséged és ezt tőlem nem kaphattad meg,de mivel tennem kellett valamit,így tettem is!És nagyon sajnálom!Akkor ez tűnt a leghelyesebbnek

-De pont rád van szükségem!-suttogta könnyes szemekkel

-Most már tudom-válaszolt halkan.Megfogta a lánc csatját és szétnyitotta-Feltehetem?

-Ígérd meg,hogy soha többet nem csinálsz ilyet!Hogy nem döntesz rólam nélkülem!-egy kis szünetet tartott-Ígérd meg!

-Soha többé!-ölelte meg a lányt,majd felrakta a nyakláncot.Úgy érezték,hogy a világ megszűnik körülöttük.Csak ők voltak ketten,senki és semmi nem állíthatta volna meg most őket..Booth közelebb hajolt barátnőjéhez és gyengéden megcsókolta.Teljesen kiment a fejéből,hogy mi történt előtte való napokban.Temperance is így érzett.Mintha a múlt teljesen kitörlődött volna.Csókjukat az ügynök szakította félbe-Ne haragudj!Teljesen elfelejtettem!-mikor Brenna könnyes szemébe nézett,nem is sejtette,hogy ezek örömkönnyek

-Semmi baj-mosolyodott el,majd odabújt a férfihoz-Maradj velem!-súgta a fülébe

-Úgy lesz!-válaszolt,miközben nagyot szippantott Bones selymes hajának illatából...♥

-FOLYTATJUK-

Sorry,hogy csak most jött!Nem magyarázkodom,a lényeg,hogy itt van!Ha maradt még olvasóm,akkor az komizzon légyszi!A következővel jobban sietek majd!