Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-6

"Vajon mi történt?Mit tettek vele?Annyira szeretném tudni!De nem kérdezhetek rá..Talán el sem mondaná..Vagy mégis?Nem akarom felzaklatni.Jobb,ha hagyom,hogy akkor beszéljen,amikor szeretne."

"El szeretném mondani..De hogyan?Eddig akárhányszor hozzá kezdtem egy hang sem jött ki a torkomon.Bárcsak tudnád!Azt akarom,hogy tudd : nem a te hibád,de nem bírok beszélni.Hogyan mondjam el?Hogy is mondhatnám el,hogy mit tettek velem?Azt,hogy ha tükörbe nézek rosszul vagyok?Ha értenéd!"

Csörögni kezdett a telefon és ez mindkettejüket megzavarta a gondolkodásban.Booth nagy nehezen elengedte a mellette ülő lányt,aki ellenállt egy röpke pillanatig,de aztán megadta magát,mondván,hogy ha az ügynök nem veszi fel a telefont,akkor zaklatni fogják.

-Booth!-szólt bele kicsit kelletlenül-Rendben-hangja nyugodtabb volt,mint mikor felvette a mobilt-Megkérdezem és visszahívlak.Oké?-letette és komoly szemekkel Temperance kékeszöld szemeibe nézett

-Most miért nézel rám így?-nyögte ki halk hangon

-Semmi-egy bátorító mosolyt ejtett meg Brenn felé.Megfogta a kezét és belekezdett a mondanivalójába-Figyelj..Én tudom,hogy nem vagy valami jól..És azt is tudom,hogy most nem nagyon akarsz látogatókat fogadni,de tudod Angela nagyon hiányol!Annyira féltett téged,hogy amíg nem tudta,hogy itt biztonságban vagy,addig nem bírt aludni és folyamatosan sírt..Szerintem meg kéne hogy engedd neki..-de nem tudta befejezni,mert Brennan közbeszólt

-Szeretném,ha eljönne!-mondta határozottan,de belül inkább mondott volna nemet.Csak az a gondolat éltette,hogy a racionalitása ezek szerint nem tűnt el teljesen.

-Biztos?-Booth reménykedett,hogy Tempi a végén meggondolja magát,de tévedett.A válasz most is ugyanaz volt.

-Jó lenne,ha eljönnének Booth!Tényleg!Cam is és Hodgins is és aki még akar!-kis szünetet tartott-Vagy talán baj?-kérdezett vissza.Ezzel annyira meglepte a férfit,hogy az nem tudott szóhoz jutni

-Dehogy baj!-nyögte ki végül-Csak azt gondoltam,hogy neked jobb lenne most,ha pihennél.De persze ha tényleg ezt akarod,akkor tőlem rendben van.Akkor felhívom őket..-elővette a telefont és már pont tárcsázni akarta Jack számát,de előtte eszébe jutott valami..-Tudod..Parker-nek is hiányzol..De ő még túl sok neked..

-Nekem is hiányzik..-vezette rá az ügynököt

-Majd néhány hét múlva!-próbálta győzködni a lányt,de semmi hatás

-Jöjjön nyugodtan!-lesütötte a szemeit-Tudod..Jobb,ha elvonja a figyelmemet..-suttogta

-Rendben-válaszolt  együttérzőn Seeley-Akkor visszahívom Angela-t..És-szólalt meg egy kis hallgatás után-Ugye tudod,hogy én csak azt szeretném,ha minél előbb felépülnél és elfelejtenéd az egészet!

-Persze-suttogta.

Booth tárcsázta a Hodgins családot,hogy elmondja nekik a jó hírt.Angela persze nagyon örült,majd kiugrott a bőréből.Még nem készült fel,hogy mit is mondjon barátnőjének bíztatásul,de biztos volt benn,hogy oda nem kellenek majd szavak.

Az ügynök Cam-et is utolérte és elmondta neki,hogy ha úgy gondolja,akkor eljöhet ő is.Hát persze,hogy ő sem szerette volna kihagyni ezt a lehetőséget!Ő is nagyon féltette Brennan-t és most,hogy végre újra itthon tudhatta,talán megnyugodott egy kicsit,de érezte,hogy ezzel még koránt sincs vége semminek.

Végül Rebeka és Parker is sorra került.A kisfiú nagyon örült,hogy végre láthatja szeretett Bones néniét,de az anyja természetesen kicsit lecsitította.Bár még kicsi a srác,de nagyon könnyen meg lehetett vele értetni,hogy mi történt Temperance-cel,amíg távol volt.

Brennan mindössze fél órát élvezhette az egyedüllétet Booth-tal,mert utána megérkezett Hodgins ás Angela.Persze nem rontottak be,de nem sokon múlott,hogy a kopogás be ne törje az ajtót.Angie már nagyon izgatott volt,és mikor Booth nem ért oda fél perc alatt,erőteljesebben kezdett dörömbölni.Még az a szerencse,hogy Seeley gyors volt.

***

Angela lassan lépett a csukott szobaajtó felé.A szíve majd kiugrott a helyéről,mikor megfogta a kilincset.Mit mondjon?Miről beszéljen vele?Mit tegyen,hogy ne hozza elő a rossz emlékeket?Nem volt ideje sokat gondolkodni.Lenyomta a kilincset és az ajtó kinyílt.Belépett a kihaltnak látszó szobába.Körülnézett és az ágyon megpillantotta barátnőjét,amint épp gondolataiba mélyedve mered a padlóra.Lassan közeledett a lány felé,nehogy megijessze.Leült mellé és mély levegőt vett.

-Úgy sajnálom!-nyögte ki remegő hangon.Brenn Angie felé fordult és megölelte

-Nem a te hibád!-suttogta halkan,elcsukló hangon.Végül a beszéd sírásba torkollott és Angela már tudta,hogy mi történt..Mindent tudott,pedig egy szó sem hangzott el.Csak megérezte.Nem próbálta nyugtatni Tempi-t,mindössze annyit tett,hogy együttérzően ölelte és vele sírt.

"Az igaz barát nem az,aki ha nevetsz veled nevet,hanem aki ha sírsz,letörli a könnyeidet"

De ezt most egyikőjük sem bírta megtenni.Jobbnak látták,ha most elfogynak a könnyek és úgy érezték,ha ez megtörténik,már semmi nem ronthatja el a hangulatukat.

***

Booth eközben a telefonját szemlélte.Jack jól tudta,hogy mit akar,de arra is rá kellett jönnie,hogy Seeley-t most nem lehet megállítani.Az ügynök a füléhez nyomta a telefont és gondolkodás nélkül belevágott a mondanivalója közepébe.A vonal másik végén a férfi nem helyeselte Booth ötletét,de ezt kellett tennie.Érezte,hogy meg kell tennie.

-FOLYTATJUK-

Tudom ez megint nem lett valami hosszú,de mindent beleadtam,ami bennem volt..Sajnálom,ha nem úgy sikerült,mint ahogy terveztem,de azért remélem nem lett olyan rossz..:)..komikat kérek és köszönöm a kitartást!!<3