Bones-Entailment /Nehéz kezdet/-7

Temperance lassan megnyugodott és kibontakozott Angela öleléséből.Még egy ideig egyikőjük sem szólalt meg,de végül Angie törte meg a csendet.

-Csak tudni akartam,hogy "jól" vagy..-nyögte ki nagy nehezen.Brennan bólintott

-Köszönöm!-csak ennyi jött ki a torkán.Valaki benyitott hozzájuk,így mindketten az ajtó felé fordultak,ahol egy ismerős férfi állt

-Menned kéne Angela-mondta nyugodt hangon Booth-A többiek is szeretnének bejönni-magyarázta meg

-De még csak most jöttem!-tiltakozott a lány

-Már több,mint egy órája itt vagy és tudod mi a helyzet..Kérlek!-Angela kelletlenül barátnőjére nézett

-Vigyázz magadra!-súgta oda,miközben átölelte-Ha szeretnéd,akkor holnap is eljövök..És mesélek valami vidám dolgot-elmosolyodott,de mikor látta,hogy nem kap viszonzást,abbahagyta-Szeretlek!-fejezte be,aztán kilépett a szobaajtón.Booth leült Tempi mellé

-Még mindig szeretnéd,ha idejönnének hozzád?-a lány bólintott és az ügynök tudomásul is vette.Felállt,bár nem szívesen,de kiment,hogy szóljon Hodgins-nak

***

-Szia!-köszönt be a férfi-Hogy érzed magad?-érdeklődött

-Élek-felelte keserűen Brenn

-Az a fontos.A többin túllépünk.Úgy,ahogy a sírásót is elfelejtettük-megérintette Tempi kezét,aki egy pillanatra összerezzent,de nagy nehezen visszafogta magát.Nem lehet,hogy ijedezzen és féljen!Ez nem ő!Ez nem a régi Temperance!Lassan bólintott és ahogy jobban belegondolt,Hodgins-nak igaza van.Az sem volt kis trauma,hogy a sírásó elrabolta és azon is túllépett.Most már nem is gondolt rá annyit és mióta meghalt még a rémálmai is eltűntek.Talán most is ez lesz.Akkor is csak a barátaira volt szüksége és most sem kell neki más.

***

Valaki kopogott az ajtón.Booth hallotta a gyerekhangot és már jól tudta,kik is várnak rá.Hirtelen felpattant és a zárhoz lépett,hogy kinyissa.

-Gyertek be!-tessékelte be vendégeit-Szia Parker!-üdvözölte egyetlen fiát-Szia Rebeka!-köszönt végül exének

-Szia Seeley.Temperance hogy van?-kérdezte,miközben halkított a beszédén

-Nem túl jól.Angela most jött ki tőle,most pedig Hodgins van benn.Semmi nem változott mióta megjött-mondta aggodalmas arccal

-Parker!Kérlek menj és játsz valamit Angela-val!-mosolygott a fiára-Mit vártál?-fordult újra a férfi felé-Ezt nem fogja egy nap alatt elfelejteni!

-Hát persze,hogy nem..Csak azt hittem..Azért mosolyog majd..Vagy bármi.De még csak nem is beszél!Olyan szomorú és bármit teszek,csak még szomorúbb lesz!-mesélte a gondterhelt ügynök-Csináltam neki valami vega kaját.Úgy láttam,talán örül neki,bár egy szót sem szólt.Mikor megkóstolta teljesen összeomlott!Sírni kezdett és nem árulta el,hogy mi a baj,csak sírt és nem hagyta abba!Hogy vigasztaljam meg,ha nem tudom,hogy mi bántja?-lehuppant a kanapéra és a kezeibe temette az arcát

-Majd rendbe jön!Csak adj neki egy kis időt!Ki tudja,hogy mik történtek vele ott..-mielőtt befejezhette volna,Booth közbeszólt

-Hát épp ez az!Én kérdezném,de nem merem.Attól félek,hogy megint sírni kezd és tudom,hogy miattam.Én nem akarok neki semmi rosszat!Tudom,hogy eleget szenvedett és azt is,hogy időre van szüksége,de mennyire?Meddig várjak?Segítség kéne neki,viszont ő nem szeretné!-panaszkodott tovább Seeley.Most mindent kiadott magából

-Pszichológus kell neki,ahogy minden normális embernek egy ilyen trauma után és ezt neki is tudomásul kell vennie!A segítségedre van szüksége!

-De nem fogja hagyni!Nem hagyja,hogy Sweets megvizsgálja!

-Honnan tudod?Megkérdezted már róla?

-Nem,de ismerem és tudom,hogy mit gondol a pszichológusokról."Ez egy lágy tudomány".Mindig ezt mondja.

-Majd én beszélek a fejével..Persze csak ha beenged...

-Ő azt mondta,hogy bárki bemehet,mert nem akar folyton a történtekre gondolni...De először Parkernek kéne..Most még talán nyugodt-jelentette be szomorúan,majd elhallgatott.Néhány perc múlva Jack jelent meg a nappaliban-Hogy van?-fordult felé Booth

-Nincs túl jól és nem nagyon hatott rá a beszédem...Pedig hidjétek el én mindent megtettem!Még a saját emlékeimet is előkerestem a sírásóról,de ez sem használt..Reménytelen!-adta fel

-Mindig van remény!-pattant fel Rebeka-Csak idő kell neki,barátok és egy pszichológus!Nem adhatjátok fel egy nap után!-emelte fel a hangját a nő.Egy ideig hallgattak,majd Rebeka ismét megszólalt-Akkor Parker bemenjen?Ő még nem tudja,hogy mi történt,csak azt,hogy Temperance távol volt néhány napot.Azért valamennyire be kéne avatni...Nem?-az ügynökre nézett,aki egy kicsit gondolkodott,majd bólintott.A kisfiú hamarosan a nappaliban ténfergett és már alig várta,hogy bejuthasson "Bones nénihez"

-Gyere!Ülj ide Parker!Beszélnünk kell-ültette az ölébe fiát Booth-Te még nem tudod,hogy mi történt Bones-sal ugye?-kérdezte

-Nem-válaszolt határozottan a fiú,bár nagyon nem értette,hogy mit akarnak ebből kihozni a szülei

-Bones-t megverték és most nagyon szomorú-fogott hozzá a férfi úgy,mintha csak egy 5-6 éves kicsivel beszélne-Felvidítod?-kérdezett rá,de nagyon jól tudta a választ

-Persze!-vágta rá azonnal-Mit csináljak?

-Csak add magadat!-válaszolt Rebeka-Viccelődj!-nevetett fel.Parker-ben ezer kérdés merült fel és nem tudta egyikre sme a választ,de most nem éredkelte.Érezte,hogy ez nem a legfontosabb.Amit tennie kell,az a szobában várja...

-FOLYTATJUK-

Hát ez sem lett a leghosszabb,de ennyi jött..Most már elkezdődik a suli és 2 naponta jönnek frissek.Sajnos a nyakamon az érettségi,szóval neki kell állnom tanulni,ha azt szeretném,hogy sikerüljön.Remélem azért nem gond!Sziasztok!

UI:komikat kérek..;D