Bones-Élet vagy halál?-4

Booth már több mint 3 órája ébren tartotta társát,de Tempi nem bírta tovább.Lecsukta a szemét és egy pillanat alatt mély kómába merült.Az ügynök hiába keltegette,a lány nem reagált.Az orvosok azonnal berohantak,hogy megvizsgálják,majd egy kis idő múlva az egyik Seeley-hez fordult.

-Ms.Brennan súlyos kómába esett-közben más Max is odaért Booth mellé és hallgatta-Alaposan megvizsgáltuk és mindannyian arra sz eredménye jutottunk,hogy nem fog felébredni.Még talán másfél órát élhet.Sajnálom-"Ez nem lehet!Egy napja még semmi baja nem volt!Hogy történhetett?"-háborgott gondolataiban az ügynök.Max odaült lány mellé,megfogta a kezét és sírt."Nem veszíthetem el őt is!Őt már nem!"-gondolta magában,majd miután egy kicsit megnyugodott,odaszólt Booth-nak

-Booth!Szólj a többieknek,hogy bejöhetnek hozzá-mondta szomorúan

-Rendben-megfordult és kiment.Néhány perc múlva Angie lépett a szobába könnyes szemmel

-Egyedül akarsz vele maradni?-kérdezte szomorúan az apa.Angela bólintott,Max pedig felállt és távozott.A lány odaült legjobb barátnője mellé és megfogta a kezét.Közben könnyek folytak végig az arcán

-Nem hagyhatsz itt engem...MINKET!Hallod?-sírt kétségbeesetten-Maradj velem...-átölelte Tempi-t,letörölte a könnyeit,majd folytatta-Nagyon jó lenne,ha tudnád hányan aggódunk érted.Mióta a baleseted volt csak bőgök.Nem bírom abbahagyni!Soha nem volt még ilyen jó barátnőm és nem akarlak elveszíteni!Az orvosok azt mondják,hogy soha többé nem ébredsz fel.Nem akarok nekik hinni!Te ennél erősebb vagy!-valaki kinyitotta az ajtót,ezért Angie abbahagyta a beszédet.Cam lépett be
-Bejöhetek?-kérdezte
-Persze.Én már úgyis végeztem...Azt hiszem-mondta szomorúan,felállt majd kiment.Camille leült Angela helyére,majd ő is elbúcsúzott,abban a hitben,hogy ez az utolsó,amit még mondhat neki.Miután mindenki bent volt már,Booth-on volt a sor.
-Tudod Temperance,bármit megtennék azért,hogy te életben maradj!Bár cserélhetnék veled!Annyira sajnálom,hogy nem voltam melletted,hogy félrelökjelek az autó elől...-szeméből könnyek folytak.Bármennyire is kemény volt,ez az eset nagyon megrázta.Úgy érezte,az egész baleset az ő hibája.Néma csend borult a szobára,csak a gépek csipogása hallatszott,majd egy hosszú síp szerű hang.Seeley azt sem tudta,hogy mi folyik itt,csak nézte,ahogy az orvosok berohannak
-Töltést!-hallotta,miután őt kivitték a szobából-Még 300-ra!Nem engedjük el!Gyerünk!Töltés újra!

Ma nem tudtam többet írni,vagyis tudtam volna,de akkor lelövöm a poént...Vajon mi lesz a végeredmény?Írjatok!

-FOLYTATJUK-