Bones-Ébredés-2

Angela próbált valami jó témát felhozni,hogy ez a kis vitának nem nevezhető beszélgetést elfeledtesse,de akármibe kezdett bele,az nem tartott sokáig,mert barátnője tömör válaszaival azonnal lezárta az egészet.A légkör egyre feszültebb volt a szobában,már szinte tapintani lehetett.Végül Angie megelégelte ezt és kitört.

-Na jó édesem!Tudod,hogy szeretlek és nem azért mondom,amit mondani fogok,mert ez nem igaz!-kezdte határozottan-Te mindenkit el akarsz tolni magadtól,még Booth-t is!Én is csak azért vagyok itt,mert nem hagyom magam!Brennan!Temperance!Kérlek ne csináld ezt!Olyan nehéz elhinni,hogy valaki szerethet?-kérdezte reménykedve
-Én nem akarok senkit eltolni magamtól!Már eleve hülyeség is volt közel engedni titeket magamhoz!Ha racionálisan gondolkodtam volna,akkor még most is...
-Egyedül lennél!-szakította félbe a mondatot-De nem vagy,mert mi:Cam,Jack,Booth,Dasy,mi mind itt vagyunk!
-Jobb lenne..-mondta halkan
-Mi?De mégis miért?-lepődött meg Angela
-Mert így,ha valamelyikőtök itt hagy,akkor már...-megakadt.Nem akarta még magának sem bevallani az igazat-Figyelj Angela!Szeretném,ha ezt a témát abbahagynánk!Nem akarok veled vitázni!-mondta dühösen
-Hát én sem,de akkor is addig nem hagyom abba,míg el nem fogadod azt a tényt,hogy szeretünk!-mondta határozottan,de már nem tudta folytatni,mert Booth lépett be a kórterembe
-Sziasztok!-köszönt,majd beljebblépett
-Szia!-viszonozta mindkét lány egyszerre
-Nos jól van.Én akkor megyek is!-Angela felállt,megfogta a táskáját és mielőtt még elindult,utoljára még megerősítette magát-Gondold végig,amit mondtam!-fordult Temperance felé,akinek egy pillanatra megvillantak az érzelmei arcán,majd amilyen gyorsan jöttek,olyan gyorsan tűntek el onnan.Angie távozott,Booth pedig egyre közelebb ment és megállt az ágy mellett
-Nézd..-kezdték egyszerre,majd mindkettőnek mosolyra húzódott a szája
-Mond előbb te-mondta Brenn
-Nem..Mond csak te!Hölgyeké az elsőbbség!-nevetett-És..Szerintem ugyanazt akarjuk mondani-fordította komolyra a hangsúlyt
-Lehet..Én csak..Bocsánatot szeretnék kérni tőled,amiért így viselkedtem!-mondta halkan,miközben még mindig nem tudott társa szemébe nézni-Nem akartalak megbántani,csak..Én csak..
-Racionális voltál-fejezte be a mondatot-Ilyen vagy és sajnálom!Nem kellett volna nekem sem így viselkednem!Én..Én sem akartalak megbántani,végképp nem akarlak elveszíteni!-mondta,miközben leguggolt és maga felé fordította a lány fejét-Hoztam neked valamit,ami ezentúl mindig megvéd majd és..Rám emlékeztet-zsebéből előhúzott valamit,amit azonnal el is rejtett a markában
-Mit?-kérdezte izgatottan
-Majd meglátod!Csukd be a szemed egy kicsit!De ne less!-hangjából öröm sugárzott és a mai nap folyamán most először érezte magát igazán boldognak.Óvatosan Tempi felé hajolt.Kezében szétnyitotta a nyakláncot,majd átcsúsztatta az ékszer egyik végét Brenn lobonca alatt.Félresöpörte hátáról a sok hajat és becsatolta-Most már kinyithatod!-szája mosolyra húzódott,ahogy Tempi-nem is,mikor megérezte a nyakában ékeskedő egyszerű kis medált.Megfogta,hogy megtudja,milyen a formája-Na?Hogy tetszik?-kérdezte izgatottan.Brennan lenézett,hogy láthassa az új nyakékét.
-Ez..Gyönyörű!-mondta fojtott hangon.Nyakában egy delfin lógott,aminek a szemében egy zafír kő díszelgett
-A szemed színe szerint választottam.Bár azt hiszem,hogy ez egy kicsit sötétebb-vigyorgott
-Nem baj!Ez nagyon szép!-ámuldozott-Honnan..Honnan volt neked erre pénzed?-kérdezte még mindig tátott szájal
-Az nem számít!-mondta határozottan-Csak az a lényeg,hogy soha többé nem akarok veled veszekedni!Szeretlek Temperance Brennan!Te vagy a legcsodálatosabb nő,akit valaha ismertem!-szemeiben könnyek látszottak,de visszatartotta,hiszen ő férfi!Nem gyengülhetett el ilyen könnyen!
-Köszönöm Booth!

-FOLYTATJUK-

Egyelőre ennyi,de amint tudok,jövök a folytatással!Ma vendégeink vannak,szóval ma már semmi..:)

Puszi..♥