Bones-Ébredés-3

Booth egy ideig nézte az alvó Temperance-t,majd ő is elaludt.Ki tudja miért,de ugyanazt kezdték el álmodni.Arról a szörnyű napról,mikor az egész kezdődött.Tempi már jól ismerte ezt,hiszen minden nap megálmodja,de most nem félt.Booth szorosan fogta a kezét és el sem engedte.

-Ne félj!Itt vagyok!Ez csak egy álom és most szebbé tehetem-mondta a férfi.Nem tudta,hogy Brenn nem csak egy illúzió

-Álom?-kérdezett vissza a lány-Eddig soha nem voltál benne-mikor meglátta a kocsit,ami gyorsan közeledett,abbahagyta a beszédet és szorosan odabújt a férfihoz
-Ne félj!Itt vagyok!Ez a mi álmunk és akkor változtatjuk meg,amikor csak akarjuk!-nyugtatta barátnőjét-Gondolj valami szépre és ha ügyes vagy,amiben biztos vagyok,akkor az autó azzá változik!-ajánlotta fel ezt a hihetetlen lehetőséget
-Úgy gondolod?-kérdezte feszülten a lány,majd behunyta a szemét és a lehető legszebb dologra gondolt,ami ebben a helyzetben az eszébejutott.Hirtelen az autó kerekeiből valami kicsi lett.Egy pillanat alatt az egész boncasztallá változott,amin egy oszló hulla volt és feléjük gurult.
-Ezt nem hiszem el!Neked tényleg ez volt a szép?-csalódott hangjában nem volt jele nyugtalanságnak.Még ez is meg tudta nyugtatni Tempi-t-Nem tudtál volna pillangókat képzelni,mint más normális lány?Vagy..Vagy kiskutyákat?Ó atyám!-pördült meg,miközben a kezét a fejéhez kapta-Na jó.Most mit fogsz csinálni?-kérdezte,miközben ismét Brenn fele fordult
-Még nem tudom.Már az is csoda,hogy nem félek.Fogalmam sincs,hogy csináltam-nevetett
-Azt hittem,hogy nem hiszel a csodákban-mondta egy huncut mosoly kíséretében
-Nem is!De ez csak egy álom!Itt bármit mondhatok!Hogy őszinte legyek abban sem hiszek,hogy te benne vagy az álmomban!Ez nagy...-a szavakat kereste rá,majd mivel tudta,hogy ez nem a valóság,teljesen eldobta az elveit-Óriási baromság-teljesen meglepődött saját magán,de élvezte-Oké.Akkor most bármit megtehetek?-ravaszság látszott a szemében és elindult
-Mégis hová mész?
-Még nem tudom,de valahova olyan helyre,ahova soha az életben be nem tettem volna a lábamat-meglátott egy fehér kocsit.Mindig egy ilyenre vágyott,így kinyitotta-Hát ez hihetetlen!Arra gondoltam,hogy nyitva van és tényleg!-Booth fele fordult-Beülsz?-látta társa arcán a kételyeket-Ugyan Booth!Engedj már fel egy kicsit!
-Hát jó!De az nem biztos,hogy neked is tetszik majd!-figyelmeztette Temperance-t egy vigyor kíséretében,majd kinyitotta az ajtót és bepattant,majd újra ki-Én vezetek!-mondta határozottan és már indult volna a másik oldalra,mire Brennan azonnal rávágta
-Ez az én álmom és én szereztem a kocsit,szóval az enyém,ergo én vezetek!-bepattant és beindította a motort,Seeley pedig melléült-Hát ez király!-még mindig meglepő volt,hogy így beszélt,de próbált nem törődni vele
-Tudod én mit csinálnák álmomban?-kérdezte,miközben tekintete a lány szemébe fúródott
-Én azt inkább a való életben csinálom-nevetett
-Nem arra gondoltam!-védekezett-Vagyis nem csak arra-helyesbítette magát,miközben még mindig nagyon feltűnően vigyorgott
-Hát mire?...-pihenésüket heves csengetés zavarta meg

-Ne!-nyögte Booth

-Nyisd ki!-viszonozta az álmos hangot Tempi

-Nyisd ki te!Ez a te házad!-mondta rekedten,de jól tudta,hogy már úgysem tud visszaaludni.Brenn oldalba bökte a férfit,aki egyből kiugrott az ágyból

-Ez nem volt szép!-felkapta a köntösét,amit időközben becsempészett,majd az ajtóhoz bicegett.Továbbra is nagyon csengettek és közben vadul kopogtak-Nyitom már!Megyek!-amint kinyitotta,meg is bánta

-FOLYTATJUK-

Vajon miért bánta meg Booth a döntését?Tippeljetek!