Bones-Ébredés-6

Booth csak nézte barátnőjét és szóhoz sem jutott.Brenn teljesen megviseltnek látszott,ami a férfit nagyon meglepte.Nem hitte,hogy Temperance-nek ennyire rossz,ha ő otthagyja,hiszen a lány kérte meg erre.Cseppet sem értette,hogy miért történt ez,de azonnal bement,hogy megvigasztalja Bones-t.

-Mi a baj?-ölelte át erősen a nőt,aki viszonozta és sírni kezdett-Itt vagyok!Nyugodj meg!-végigsimította Tempi puha,selymes tapintású haját,majd megpuszilta

-Sajnálom Booth!-amint kimondta,még jobban elkezdett zokogni
-De mit?Semmit nem tettél!-hangja kedves és nyugtató volt.Még erősebben ölelték egymást
-De!..-folytatni akarta,de valahogy nem jött ki több hang a torkán
-Mi a baj?-kérdezte ismét,még gyengédebben,de Brenn nem válaszolt.Egy kérdésre sem felelt,csak szorosan odabújt a menedéket adó ügynök karjaiba.Eszébe jutott,hogy mi minden történt kettejük között,de gyorsan el is nyomta az emlékeit és eltolta magától Seeley-t.Teljesen össze volt zavarodva-Mi a baj?-ismételte meg a kérdését Booth,de választ most sem kapott,csak egy erőltetett mosolyt,majd,mintha minden rendben lenne,Brenn elindult a konyha felé.Szívében tolongtak az érzések,nem tudta,hogy mit is kellene most tennie.nem tudta,hogy helyes-e,ha most a férfi karjaiba omlik és elmeséli,mit is érez.Semmit sem tudott,csak azt,hogy az a rossz érzés,ami mellette volt egészen társa megérkeztéig,egy pillanat alatt eltűnt.Még mindig érzett valamit,ami nyomasztotta,de még maga sem fogta fel,hogy mi is ez.Nagy önuralom kellett,hogy ne omoljon Booth karjaiba,mint egy kisgyermek.Minden ereje elszállt.Arra gondolt,hogy talán el kéne küldenie az ügynököt,de végül meggondolta magát."Talán akkor rájönne,hogy mennyire meg vagyok zavarodva.Örül,hogy itt van.Hadd örüljön."_megfogott egy poharat és elővette a hűtött vizet a helyéről,majd töltött.
-Te is kérsz?-kérdezte elcsukló hangon
-Nem köszönöm-hangzott az aggódó válasz.Talán épp ez volt,ami Tempi-t megrémisztette.Az aggodalom.Vagy a férfi közelsége.Az,hogy nem bírta elhinni,hogy őt bárki is szeretheti.Megitta a vizet,majd szó nélkül a nappaliba ment és a kanapéra ült.Arcát a kezébe temette és mély levegőt vett,mikor egy gyengéd érintést érzett a vállán.Jól tudta,hogy nem lehet más,csak Seeley,hiszen csak ők voltak a lakásban,mégsem hitte el.Booth leült mellé.Már nem kérdezett semmit,csak érezni akarta a lány közelségét,hogy ő a támasz és nem egy másik férfi.Óvatosan átölelte Brenn-t,de akkor valami nagy történt.Temperance eltolta magától.Ő is érezni szerette volna társát maga mellett,de valahogy most többet akart.Nem csak egy embert,aki vigasztalja,hanem aki tényleg szereti.Olyat,aki mindenben mellette áll,bármi történik,akivel le tudná élni az egész életét.Soha nem érezte még ezt és egészen mostanáig nagyon nagy hülyeségnek tartotta a házasságot,de most valami megváltozott benne.Nem hitte,hogy bárki lenne olyan hülye,hogy feleségül vegye és azt sem,hogy lenne olyan ember,aki igazán szereti.Nem volt képes elfogadni,hogy van,aki feltétel nélkül bízik benne és egyre kevésbé bízott ő is.Ez a gondolat megrázta.Hogy törölhette el a falakat maga körül?Hogyan?Évekbe telt,míg sziklaszilárd lett és most csak úgy vége?1 év alatt eltűnt minden és bízott az emberekben,de ennek most vége!Elég volt!Arca megfeszült.Felpattant a kanapéról és erőteljesen szólt Booth-hoz
-Menj el kérlek!-hangja kemény volt,de érezni lehetett,hogy a sírás határán van.Az a néhány óra,amit társa nélkül töltött,teljesen felkavartra.Már azt sem tudta,hogy hol van,vagy,hogy mit csinál,csak arra gondolt,amit hallott.Csak arra,amit az a férfi mondott neki a laptopján.Igyekezte egy ideig törölni a gondolatot,hogy igaz lehet,de végül próbálkozása sikertelennek bizonyult.Seeley meglepődve nézte barátnőjét
-De mi történt?Miért?Mi baj van?-felállt és próbálta védőn megérinteni Temperance selymes kezét,de a lány elhúzódott
-Csak menj el!-lesütötte a szemét,majd odasétált az ajtóhoz és kinyitotta,jelezve,hogy egy másodperccel sem képes tovább elviselni Booth jelenlétét.Nehezen de végül az ügynök kitámolygott
-Haragszol rám?Valamivel megbántottalak?Nem volt szándékos!Saj..-az ajtó becsapódott-nálom-Seeley nem tudott a tudattal élni,hogy bármit is ártott a nőnek,akit szeret,így nem adta fel és kopogni kezdett-Temperance!Nyisd ki kérlek!Mi a baj?Segítek megoldani!Együtt megoldjuk!-ordított,miközben nem hagyta abba a kopogást,de választ nem kapott.Sem jót,sem rosszat,pedig neki még a rossz is megfelelt volna.Egy hangra figyelt fel,ami élesen hatott el a tudatáig és abbahagyta a zörgést
-Fogd már be!Aludni szeretnénk!Jobban teszed,ha te is hazamész!-ordította egy férfi hang.Seeley-ben ekkor tudatosult,hogy az az idő,amit Brennan vigasztalásával töltött,3 óra volt.Nem is értette,hogy miért történt,hogy az egyik pillanatban még a karjaiban feküdt Tempi,most pedig már idekint találta magát.Érezte,ahogy a hideg északi szél átjárja a testét.Még néhány percet várt,majd ő is jobbnak látta,ha hazamegy.

Másnap reggel fél hatkor már zuhogott az eső.Booth semmit nem aludt,inkább a lehető legkorábban bement a munkahelyére,hogy a legelső üggyel mehessen Bones-hoz.Nem reggelizett és kávét sem vett,hátha társa majd iszik vele egy keveset,mikor megkapják az aktát.

Brennan szintén egész éljel forgolódott,még dolgozni sem volt kedve.A tegnapi beszélgetés Mike-kal teljesen felkavarta.Ránézett az órára."6:43"-lassan felkelt és engedett magénak egy meleg fürdőt.Most nem volt kedve tusolni,inkább elmerült a forró vízben.A csaphoz támaszkodott és a tükörbe nézett.Szemében könnyek gyűltek és forrón csúsztak végig az arcán."Én hülye!Hogy dőlhettem be mindenkinek?Miért hagytam magam?"-észbe kapott és hideg vízzel megmosta az arcát,majd levetkőzött és belemerült a vízzel teli kádba.Becsukta a szemét és lecsúszott.Szívesen lett volna bárhol máshol,csak nem ezen a világon."Bárhol.."-gondolta,majd mikor elfogyott a levegője feljött a víz tetejére.

-FOLYTATJUK-

Ma ennyi sikerült..remélem tetszik és azt is remélem,hogy nagyon megmozgattam a fantáziátokat ezzel a laptopos beszélgetéssel,amiről egyenlőre szinte semmit nem tudtok..xD..vajon mi történt??Amint tudom folytatom,addig puszi nektek!! ♥♥