Bones-Ébredés-5

Néhány óra múlva bent is voltak Angela irodájában.Brennan nagy levegőt vett és egy nagyot nyelt,mielőtt belépett."Menni fog!Ezek csak autók!Meg tudod csinálni!Hiszen ez nagyon egyszerű feladat!"-bátorította magát.Hamarosan látta a kivetített autókat.Gyomra megremegett,de nem hagyta,hogy látsszon rajta.Figyelmesen végignézte az összeset,majd gondolkodni kezdett.Vagyis csak úgy tett.Valójában még mindig a képeket vizslatta.Nem tudott dönteni.Szíve egyre hangosabban vert.Már úgy érezte,hogy ez túlszárnyalja még a barátai beszélgetését is."Mély levegő!Menni fog!"-alig láthatóan bólintott,majd ismét megnézte a terepjárókat.Mélyen elrejtett emlékei közt kutatott.Mind olyan egyformának tűntek!Behunyta a szemét és próbálta maga elé képzelni,hogy mi is történt akkor,majd kinyitotta és rá kellett döbbennie,hogy azért nem ismeri fel egyik autót sem,mert nem ezeket látta.

-Nem?Egyik sem?Biztos?-Angela hangjából minden remény eltűnt

-Nem.Teljesen biztos.Ezek közül egyik sem az a kocsi volt-válaszolt határozottan Brenn,Hangja hűvös volt.Angela tudta,hogy barátnője azért ilyen rideg,mert fél.Félt,hogy mindenki megtudja,valójában mit is érez

-Oké-törte meg a csendet Booth-Akkor mehetünk haza?-kérdezte,miközben próbálta kifele támogatni társát

-Nem!Ha már itt vagyok,akkor akár be is állhatok dolgozni!-mondta visszakozva

-Még nem épültél fel teljesen!A doki azt mondta,hogy sokat kell pihenned!-próbálta meggyőzni a lányt,de valahogy sehogy nem sikerült neki

-Jól vagyok!Egyébként már nagyon régen nem dolgoztam és szeretném hasznossá tenni magam!-erősködött

-Sajnos bármennyire is szeretnénk ismét magéval dolgozni Dr.Brennan,azt kell mondjam,hogy ez lehetetlen egyelőre!-szólt a vitájukba Cam

-Miért?-rökönyödött meg Tempi

-Mert még mielőtt munkába állnál,el kell készítenem néhány papírt!-hangzott a határozott válasz.Nem lehetett érzékelni,hogy ez csak egy rögtönzött hazugság.Temperance megráncolta a szemöldökét

-Rendben.Akkor gyorsan intézd el,mert én dolgozni fogok!-fejét magasra emelte.Makacsságát nem lehetett megdönteni még a legnagyobb érvel sem

-Átt kell menned az orvosi vizsgán is!-vágta rá főnöke.Brenn elgondolkodott,majd nagy nehezen beleegyezett és elindult kifele a szeretett férfivel az oldalán

-Jól vagy?-kérdezte meg Booth a lányt,mikor már kiértek az épületből

-Persze.Miért ne lennék?-jól tudta,hogy kérdésére mi a válasz,de nem akarta kimutatni az érzéseit.Valahogy nehéz volt.Pont mint régen.
-Hé!-fordította maga felé Brenn-t-Tudom,hogy nem vagy jól!Nem kell,hogy elmond,látom a szemedben!-hangja nyugtatóan hatott,de Tempi  mégis nyugtalan volt.Idegesítette,hogy Booth ennyire ismeri-Nem hagyom,hogy bármi bajod essen!..
-Hát épp ez az!-vágott a szavába a lány
-Mi?-kérdezte zavarodottan
-Te soha nem hagysz magamra!-szemében könnyek gyűltek és elrohant,de sz ügynök elkapta a karját
-Mi a baj?Soha nem mondtad,hogy baj,ha veled vagyok!Sosem mondtad,hogy zavar!-Temperance lenyelt a sírásvágyát,hogy beszélni tudjon
-Csak..-Seeley szemébe nézett és nem tudta folytatni-Kérlek egy kicsit hadd legyek egyedül!-elfordult és elkezdett hazasétálni,a férfi pedig nem állította meg.Tudta,hogy most így a helyes.Brennan fél óra séta után ért haza.Már annyira megszokta Booth jelenlétét,hogy hiányérzete támadt,mikor belépett,de elnyomta.Becsukta az ajtót és sírógörcsben tört ki.Minden,ami ezalatt a pár hónap alatt történt,most kijött.Eszébe jutott minden zűrös emlék.Jason,a baba,a kocsi,ami el akarta ütni..Booth..Valahogy nem tudta elhinni,hogy valaki csak egyszerűen mellette akar lenni.Nem bírta felfogni,hogy társa mit érez iránta,hiszen őt még senki sem szerette tiszta szívéből..Ez nagyon furcsán hangzott gondolatban.Hát még,ha kimondta volna!Nem is mert megszólalni,inkább csak zokogott az ajtóban ülve.Mikor végre megnyugodott,felnézett a szekrényen lévő órára,ami pontosan fél 7-et mutatott.Legszívesebben felhívta volna Booth-t,de mivel ő küldte el,ezért inkább megvárta,amíg a férfi keresi fel.Néhány perc múlva már csörgött is a telefonja
-Nézd Bones!Én tudom,nem akarod,hogy most veled legyek,csak azt akartam tudni,hogy minden rendben van-e!Megértem,ha leteszed,de előtte szólalj meg kérlek!-miután befejezte ezt a kis beszédet várt.Még maga sem tudta,hogy érdemes-e,de a füléhez nyomta a mobilt,hogy még jobban hallja,ha Brenn megszólal
-Jól vagyok-nyögte végül.Nem tudta,hogy mit is mondhatna.Bocsánatot kérjen?Vagy ne?Egyáltalán lenne értelme,ha megtenné?
-Ennek örülök!-megkönnyebbülten felsóhajtott,majd el akart köszönni,nehogy megint megbántsa a mostanában nagyon érzékeny társát-Akkor hagylak is.Csak ezt szerettem volna megtudni-mondta,majd elemelte a telefont
-Várj!-kiáltotta Tempi szinte ahogy a torkán kifért,Booth pedig azonnal reagált is
-Mégis baj van?-kérdezte ijedten
-Csak..Arra gondoltam..Nem jössz át egy kicsit?Persze csak ha akarsz!-tette hozzá gyorsan.Szívében érezte a férfi hiányát,nem az agyában
-Nagyon örülök,hogy megkérdezted!Szívesen átmegyek..De csak ha tényleg szeretnéd!-nem szeretett volna semmilyen vitát,ami megzavarhatja nyugalmukat
-Igen-válaszolt szűkszavúan,de ebben az egy szóban minden benne volt,ami csak kellett
-10 perc és ott is vagyok!-letette,majd felkapta a kabátját és elment.Egész úton csak azon a lányon járt az esze,akit szeret.Egyáltalán nem haragudott rá,amiért egy kicsit egyedül akart lenni,hiszen ebben a néhány hónapban Booth végig mellette volt.Az összes szabadságát kivette,ami volt,hogy Bones felépüljön és közben ő vele lehessen.Hamarosan odaért a házhoz és felrohant azon a néhány lépcsőn az ajtó előtt,majd bekopogott,de nemvárt látvány fogadta,mikor barátnője ajtót nyitott

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszik nektek ez a rész is!Szeretnék tippeket kapni,hogy mi az a nemvárt látvány..:)..köszönöm a vigasztaló szavakat!igyekszem hamar folytatni a történetet,de nem tudom,hogy mikor jön..talán már holnap..:)

Puszi..♥