Bones-A jövő titkai-10

Temperance-et folyamatos,erőt nem kímélő vizsgálatoknak vetették alá,de minden eredmény negatív lett.A lázat gyógyszerekkel kordában tudták tartani,de a tabletták túl erősek voltak ahhoz,hogy sokáig szedhesse.Hosszú órákat töltött a kórházban minden eredmény nélkül.Bár szemében már megcsillant egy kis fény,mégsem volt benne semmi energia.A rengeteg fájdalom és lázcsillapítótól teljesen legyengült,talán még jobban,mint a balesetét követően,de igyekezett minél tovább ébren maradni,hogy lássa,mivel vizsgálják és ha neki ez nem teszik,akkor tiltakozhasson.Úgy érezte,hogy pihennie kéne,az esze mégis azt súgta,ébernek kell maradnia,mert az orvosok valamit elkerülnek.A tesztek egyre megerőltetőbbek voltak számára és az érzés,ami közben eltöltötte,egyre kínzóbbá vált.Látása elhomályosult,de igyekezett minél nagyobb önuralmat gyakorolni magára,hogy folytathassa a bámészkodást.Szíve egyre erősebben vert és ezt a gép is kimutatta.Valami történik...Még hallotta az orvosok hangját,majd a homályból hirtelen sötétség lett.Néhány perc múlva tért magához.A sok doki körötte legyeskedett,mintha valami komoly baj történt volna.Futótűzként tört rá a fájdalom,ami abban a pillanatban elviselhetetlennek tűnt és inkább azt kívánta,bárcsak elaludt volna,amíg még tudott.A torka,a füle és a feje is fájt,amit nem foghatott a lázra,viszont annak a tüneteit is hamar érezni kezdte.A hátán,a derekán,a nyakán,sőt,még a lábain és a kezein is érezte a kínzó érzést.Szemét alig bírta kinyitni a láz kínzó hatásától,de minden tőle telhetőt megtett.Mikor végre sikerrel járt,könnyes szemétől amennyire lehetett körbetekintett.Az orvosok tanácstalanul álltak mellette.Próbált kicsikarni magából pár hangot,de csak egy apró,alig hallható nyögés jött ki a száján.Minden erejét összeszedve újra megkísérelte.

-Fáj..-nyögte,de többet akart mondani

-Sajnos egy súlyos hiba miatt elmúlt a gyógyszerek hatása,de azonnal pótoljuk..-a doki folytatta volna,ha Tempi nem szakítja félbe

-Nem!-próbált olyan határozott lenni,amennyire az állapotától kitelt-A torkom!-nyögte,mivel látta,egyik orvosnak sem volt annyi esze,hogy az alapvizsgálatokat elvégezzék rajta.

 Az egyik férfinek az arcán látni lehetett,hogy felfedezte a hibáját és egy lámpát kért,hogy belenézzen a szájába.Brennan torka véres volt és nagyon duzzadt.Annyira,hogy nagy valószínűséggel attól fájhatott a füle és a feje is egyszerre.Próbált nagyon erősnek tűnni,de a jelen helyzetben nem nagyon sikerült.A doki valamit odaszólt a mellette álló pasinak,majd az rohanni kezdett a folyosóra és kiáltott.Temperance igyekezte megérteni,de ebben sem járt sok sikerrel,majd ismét mélyen elaludt."Szeretlek!"_hallotta saját gondolatait,amik össze-vissza kavarogtak a fejében,s még az értelmüket sem nagyon tudta kivenni_"Tarts ki!Itt vagyok!Nincs semmi baj!Nem lesz baj!"_már olyan közelinek hallotta a férfi hangját..Aztán felébredt.Próbálta kinyitni a szemét,hogy körbepillanthasson.Nem tudta pontosan,hogy mit vagy kit is keres a szobában.Senki nem volt a közelében,üres volt a kórterem,ám hirtelen feltámadtak az érzékei és egy szorító értést észlelt a kezén.Oldalra fordította a fejét és meglátta a szorítás forrását.Egy pillanatra elmosolyodott azon,hogy a mellette ülő férfi milyen aranyosan alszik ülve.Amint egy kicsit is gondolkodni kezdett,arcáról lefagyott a mosoly.Rádöbbent,hogy Booth nagyon fáradt lehetett,ha már ülve elaludt mellette.Vajon mennyi időt töltött a kórházban?Nem tudta,de azt igen,hogy állapota valamelyest javult.Még érezte a kínzó fájdalmat,de már kezdte megszokni.Igyekezett minél óvatosabban az ágy végében lévő kórlaphoz nyúlni.Kihúzta a kezét társáé alól,majd előrehajolt.Kinyitotta a vastag mappát és belepillantott.Egy pillanatra meglepődött,de végül teljesen helyesnek találta a diagnózist.Előrehaladott mandulagyulladás.Volt még mellette néhány latin rövidítés,de azt inkább hagyta.Még nem tudott sokáig egy helyre koncentrálni,ezért csak becsukta a dossziét és visszarakta a helyére.Amint visszafeküdt,Seeley ébredezni kezdett.Talán azért,mert megérezte Brennan mozgását,vagy csak mert kialudta magát,nem tudni.Egy biztos.Számára is nagyon hosszan telt ez a 3 nap.

-FOLYTATJUK-

Remélem tetszik mindenkinek!Tudom,hogy nem pont ezt vártátok,de azért igyekeztem mindent kihozni magamból.A következőben ígérem több párbeszéd lesz!Úgy látszik,hogy ha könyvet olvasok,akkor sokkal kreatívabb vagyok..xD

Légyszi írjatok kommenteket!Köszi..♥