Bones-Elveszett remény-3

Booth még mindig a földön térdel és a kezében szorongatta a kis delfines nyakéket.Elhatározta,hogy mindent megtesz,hogy kiszabadítsa Bones-t annak az őrültnek a fogságából.Felállt és kisétált a konyhába.Meg is látta a kávéspoharat,ami már üres volt.Gyorsan belerakta egy zacskóba és már el is indult a kijárat felé,de még egyszer visszapillantott a lakásra.Egy pillanatra talán egy mosoly jelent meg az arcán az agyán végigfutó emlékektől,de csak egy pillanatra.Visszafordult és kiment a házból.Gondosan bezárta,majd elindult a kocsija felé,beszállt és elhajtott.

Az út nagyon hosszúnak tűnt.Dugó volt mindenhol és Booth egyre idegesebben dudált.Utálta,ha nem tehetett semmit.Utált tehetetlen lenni.Megérintette a zsebébe csúsztatott láncot...

***

Brennan halkan ült a kis házban.Egyedül volt,mégsem mert megmozdulni.Tudta,hogy nem lennének olyan felelőtlenek,hogy őrizet nélkül hagyják ott,ezért inkább maradt.Gondolkodni kezdett.Elemezte a helyzetét és kilátástalannak találta.

"Az egyetlen esély,ha megpróbálok elszökni.Nincs más kiút.Sikerülnie kell!!"

Hallgatózott,de nem hallott semmit.Óvatosan felállt és odalopózott az ajtóhoz.Megint hallgatózott,de most sem hallott semmit.Halkan kinyitotta.Kidugta a fejét a résen és körbenézett.Senkit nem látott,ezért úgy döntött,hogy kilép,de bár ne tette volna.A szekrény mögül előbújt a főnök.

-Lám-lám!Hová olyan sietősen?-kérdezte nyálas hangon.Brennan egy pillanatra meghátrált,aztán futni kezdett,de sajnos nem sokáig jutott.A férfi erősen megragadta a derekát és belecsókolt a nyakába-Szereted a macska-egér játékot?-gúnyolódott vigyorogva

-Engedjen el!-sikította és rugdalózni kezdett,miközben támadója visszacipelte a szobába

-Ugyan!Még csak most kezdődik a java!Csak nem akarsz lemaradni a legjobb részekről!-nevette,majd elengedte Tempi-t és bezárta az ajtót.Mivel a szoba üres volt,így Brenn nem tudta bántani a férfit.Magára volt utalva és ezt jól tudta.A sarokba futott,hogy legyen ideje felkészülni-Most hová rohansz?Te is tudod,hogy nem menekülhetsz!Ja persze!-csapott a homlokára-A macska-egér játék!Látod milyen feledékeny vagyok?-felcsillant a szeme

Lassan lépdelt a nő felé,aki meg sem rezzent.Már felkészült az "összecsapásra".Kezét ökölbe szorította és várt.Várta a csodát.

A férfi vigyorogva közeledett.Látszott rajta,hogy mindenre fel van készülve.Brennan eközben próbált valami antropológiai gyengeséget találni támadóján,de semmi.Nem volt gyengepontja,vagy legalábbis nem mutatta.Az idő vészesen fogyott és Tempi egyre nehezebben vette a levegőt.Teljesen leblokkolt,pont mikor az a bizonyos autó közeledett.Most minden erejét összeszedve próbált összpontosítani,de nem nagyon sikerült neki.Támadója már az övét csatolta és ez csak még jobban megijesztette a nőt.Még mindig fájt az előző sérülése és még mindig emlékezett arra a szörnyű érzésre,ami körbevette még délelőtt.Nem akarta,hogy ez újra megtörténjen.Fojtott zihálásba kezdett.Egyszerűen nem tudta magában elfojtani.A főnök kigombolta a nadrágját és lehúzta a sliccét.

Bones nagy erőt vett magán és egy jobb egyenest akart bevinni a férfi arcába,de az elkapta a kezét,de Tempi nem adta fel ilyen könnyen,egy bal egyenessel megtoldotta a támadást,azonban ez is kudarcba fulladt.Be akarta vetni minden tudását,de most mindent elfelejtett.A lábával is próbált védekezni,de ezzel csak azt érte el,hogy támadója a falhoz szorította.Brenn már érezte,hogy nincs mit tennie.Még egy ideig próbált védekezni,de végül már nem bírta.Feladta.

"Ne!Ne!Ne kérlek!Ha létezel!Ezt nem hagyhatod!"-könnyek folytak le az arcán-"Booth!Segíts"-egy hangos sikoly hagyta el a száját,mikor a férfi ismét beléhatolt.Zokogott,de támadója nem is figyelt rá.

"Nem lehet!Miért?Miért?"-legbelül ordított.Részben a fájdalomtól,amit el kellett szenvednie,részben pedig a dühtől,de leginkább a félelemtől.

-FOLYTATJUK-

Remélem ez is tetszett.Most egy ideig ilyenek jönnek,de majd lesz olyan is,ahol belerakok egy kis párbeszédet.Köszi a komikat!Igyekszem!