Brennan nem tudta,hogy mennyi az idő és mivel azt sem tudta,hogy hol van,még meghatározni sem tudta.Mindössze annyit vett észre,hogy kezd felkelni a nap.Egész éjjel fent volt,nem mert visszaaludni,bár tudta,hogy ez jobb lenne.Fáradt volt,de kibírt már többet is alvás nélkül.Mivel nem aludt,ezért volt ideje gondolkodni.Eszébe jutott,hogy mi van,ha most teherbe esik.Amilyen "mázlista" még sikerülhet is neki.Soha nem vetetne el egy kis életet.Persze jól tudta,hogy az embrió ilyenkor még nem érez és nem is él,de valahogy nem bírta volna megtenni.Ahogy Booth mondaná,a bűntudat végigkísérné az élete végéig.Hangos robajjal kicsapódott az ajtó,mire Tempi egy nagyot ugrott.
-Hát te mitől félsz szépségem?-kérdezte egy ismerős hang-Csak nem felébresztettelek?-gúnyolódott
-Fent voltam-pattant fel a lány
-Te tudod.Ma úgy érzem,hogy elég fárasztó napod lesz!-nevetett
-Miért?-kérdezett vissza
-Mert most kielégíthetetlen vágyat érzek-közeledni kezdett Brenn felé,aki minden erejét összeszedte."Még egyszer nem történhet meg!Soha többé!"_ordította egy hang a fejében
***
Booth mindent elmondott Cam-nek a telefonba,de a nő nem hitt neki.Ő sem hitt az álmokban.Azt javasolta a férfinek,hogy feküdjön vissza és majd reggel megbeszélik,de Seeley már nem tudott visszaaludni.Folyton az az álom járt a fejében.Vajon Bones tényleg haragszik rá?Gondolatát az ébresztő csörgése zavarta meg.Gyorsan lenyomta és már rohant is öltözni.Néhány perc alatt elkészült,felkapta a kocsikulcsot és már rohant is le.Most mintha megállt volna az idő.Olyan lassan ért be az intézetbe,hogy azt hitte,már fél óra is eltelt,pedig csak 10 perc.Cam még nem volt bent,sőt,senki sem volt a Jefferson antropológiai részén.
"Hol a fenében van mindenki?"-ránézett az órájára,ami még csak fél 6 volt.Ezt nem igazán értette-"De hát 5:15-kor szól az ébresztőm.Ez meg hogy lehet?Boztos rossza ez az átkozott óra is!"-megütötte egyszer,majd ránézett a labor falán lógó órára is,ami nem mutatott eltérést.Booth beletörődött,hogy mostanában nem fog jönni senki.Már épp fel akart menni a lépcsőn Brenn irodájába,mikor egy bátortalan női hang szólt utána.Az ügynök megfordult.
-Jó reggelt Angela!-lepődött meg-Hát te hogyhogy fent vagy ilyen korán?
-Nem igazán aludtam az éjjel.Gondolom te se-szomorú arca egy pillanat alatt könnyes lett
-Hodgins?
-Még alszik.Én már nem bírtam feküdni.Meg amúgy is.Biztos vagyok benne,hogy találok itt munkát...Vagy valami elfoglaltságot,mondjuk Brenn képeit,vagy valami..-már nem bírta visszafolytani a hangos sírást
-Nyugodj meg!-lépett közelebb a férfi,hogy bátorítóan átölelhesse a lányt-Meg fogjuk találni!Nem hagyom,hogy meghaljon!Oké?Bízz bennem!Nem engedhetem,mert abba én is belehalnék!-próbált erős maradni és úgy érezte,hogy valamennyire sikerült is neki-Fel jössz?-kérdezte,mintha mi se történt volna.Angela bólintott,majd együtt indultak az irodába-Tudod Angela..-kezdte,mikor már fent voltak-Ugye te hiszel az álmokban?-kérdezte,mielőtt folytatta volna
-Igen.Vagyis..Attól függ,milyen álom-válaszolt
-Bones-sal álmodtam..-kezdett bele-Egy család voltunk,már feleségül vettem és volt egy 5 éves kislányunk is..-Angie elmosolyodott,ahogy elképzelte a képet-Emily-nek épp akkor volt a születésnapja.Egy ideig rá sem jöttem,hogy ez csak egy álom..Olyan hihetőnek tűnt..
-Azt szeretnéd tudni,hogy ez igaz lehet-e?-kérdezett vissza Angie-Szerintem ez csak a te vágyad..
-Nem.Még nem fejeztem be-szakította félbe az ügynök,majd folytatta a történetet-Mikor rájöttem,hogy ez nem valóság,meg is mondtam neki,de ő azt állította,hogy ez nem álom.Aztán megcsókoltam és elkezdte mondani,hogy azért ment az alrablójával,hogy minket védjen,meg hogy azért van ez az egész...-Booth úgy érezte,hogy le kell ülnie.lehuppant a kanapéra és a tenyerébe temette az arcát-Azt mondta,hogy nem teszek semmit,hogy megtaláljam!-Angela leült mellé és a férfi vállára tette a kezét
-Ezt csak te hiszed!Megtettünk minden tőlünk telhetőt,még ha ez kevés is volt!-nyugtatta
-Ez nem igaz.Meg sem néztük,hogy hol juthatott be az az ember és,hogy hol mehettek ki.Tényleg nem tettünk semmit!-felpillantott,hogy a mellette ülő nő szemébe nézhessen
-Ezt is álmodtad?-kérdezte szinte suttogva
-Igen.Ő mondta.Mérges volt rám.Az azt jelenti,hogy tényleg mérges rám?-kérdezett vissza kétségbeesetten
-Nem.Ismerem Brennan-t és tudom,hogy soha nem lenne képes rád igazán haragudni-hangzott a nyugtató válasz
-Biztos vagy benn?
-Teljesen-válaszolt határozottan-Úgyhogy nyugodj meg!Most ha gondolod,akár körbe is nézhetünk ott lenn.Oké?
-Köszönöm Angela!-hálálkodott
-Mit?
-Hogy hiszel nekem és hogy hiszel bennem.Köszönöm.Cam nem hitte el.Azt mondta,hogy az álmok csak álmok-lenézett a földre és egy pillanat erejéig elmosolyodott-Temperance is ezt szokta mondani."Az álmok csak álmok Booth.Nincs semmi alapjuk."Meg még persze hozzákapcsol egy csomó tudós hülyeséget..-egy kis szünetet tartott-De én szeretem a tudós hülyeségeit!-hangjában végre érződött az élet-És meg fogom találni!Gyere Angela!Körbe kell néznünk lent!-pattant fel.A lány boldogan követte
***
Brennan ökölbeszorította a kezét.Megfeszült arccal figyelte a férfi közeledő alakját.A dühe és a félelme eluralkodott rajta,de mivel a félelemhez már párosult a düh,ezért nem blokkolt le.Amikor támadója elég közel ért,Egy karate mozdulattal a földre dobta.A főnök nem számított erre.Egy pillanatig csak feküdt a földön,majd felpattant.És meg akarta ütni Temperance-t,de ő elhajolt.Egy gánccsal és egy jól irányzott ütéssel a földre terítette ellenfelét.Amilyen gyorsan csak bírt,rohanni kezdett az ajtó fele.Kilépett a szobából,az őrök pedig futni kezdtek utána.Brenn már nem jutott ki az épületből.Az erős őrök visszaráncigálták a szobába.
-FOLYTATJUK-
remélem nem lett túl rövid!igazából ma sem volt időm írni,de mivel megígértem,ezért hoztam is.Szerintem a képeimen még alakítok majd,de biztosan a kettes képet küldöm be..:)..a többség dönt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése