Bones-Elveszett remény-8

Brennan összeszorított foggal várta,hogy mi fog történni,bár a szíve legmélyén nagyon jól tudta.Pont az,mint mikor elrabolták..De most nem hagyhatta!Nem történhetett meg mégegyszer!Tudta,hogy az ereje velük szemben nem sokat számít.Itt csak az inteligencia segíthetett..Azok a férfiak elszántak voltak és erősek.Semmi jelét nem mutatták annak,hogy valamiben gyengék lennének.De Temperance-nek volt egy nagyon előnyös képessége.Az esze.Tudta,hogy hol kell egy emberre erős ütést mérni ahhoz,hogy véglegesen a padlóra legyen küldve.Azt is tudta,hogy mihez nem kell egy csepp erő sem.

A 4 csatlós egyszerre közeledett,míg a főnök a sebeit fájlalta,melyeket a lány okozott neki.Brenn alaposan végigmérte mind a 4 férfit,majd arra a következtetésre jutott,hogy mindel nem fog menni.Az esze azt súgta,hogy felesleges bármit tennie,de a szíve viszont a fülébe súgta a helyes választ.

-Nagynak érzik magukat,hogy el tudnak négyen bánni egy nővel?-kezdett bele,miközben addig hátrált,amíg a fal meg nem állította-Csak csapatban ilyen merészek.Egyenként nem mernének kiállni ellenem,mert félnek,hogy én győznék-feszegette tovább a húrt-Fogadjunk,hogy valójában nagyon is gyávák!-a főnök eközben kiment,hogy kitisztítsa az egyik karmolást,ami éppen elkerülte a szemét.Az egyik férfi megállította a többieket

-Kit nevezel gyávának?Hogy mi ne tudnánk elbánni egy gyenge kis nővel?Láttam milyen rafinált vagy,de tudod mit?Nem érdekel!Rolfe azt mondta,hogy nem eshet bajod,amíg nem ad rá parancsot,úgyhogy nem kell aggódnod!Csak bebizonyítom,hogy mire vagyok képes!-a férfi szeme tágra nyílt és lassan elindult a nő felé

-Csak a szád nagy!-gondolatban már mosolygott,hogy sikerrel járt,de még nem teljesen.Biztos volt benn,hogy amint ezt az embert "legyőzte",a többiek egyszerre támadnak majd

A férfi lassan közeledett a lány felé,aki már megfogalmazta magában,hogy mit fog tenni.A támadó kiropogtatta a nyakát és az ujjait.Ő is tudta,hogy nem lesz egyszerű lefogni a nőt,de mindent bevetett.Temperance mély levegőt vett.Egy pillanatra behunyta a szemét,hogy el tudja képzelni az eseményeket.Mikor kinyitotta azonnal ütött,de a férfi megfogta a kezét.Brennan-nek nem számított,hiszen pontosan ezt akarta.Ütött még egyet,de ezzel is ugyanúgy járt.Támadója felnevetett,de Bones-t ez nem érdekelte.Már előre megtervezte,hogy ez lesz és eddig nagyon jól alakul minden.Hirtelen elmosolyodott és odasúgta az őt fogó embernek:"Győztem!".Erre a mondatra a férfi nagyon meglepődött,de nem is volt ideje gondolkodni,mert Tempi egy hatalmasat taposott a lábára.A férfi éppen csak egy pillanatra gyengült meg,de ez elég volt Brenn-nek,hogy kiszabadítsa a kezeit,támadója gyomrába térdeljen és egy jól irányzott ütéssel a földre terítse.Diadal érzés öntötte el,ami sajnos nem tartott sokáig.

-Na jó!Most én jövök!-szólalt meg egy másik férfi az őrök közül-Én jobb vagyok,mint Joe!-mondta a társai felé fordulva.Ő is kiropogtatta a kezét,majd Brenn felé vette az irányt

-Nem tudom,hogy miből gondolod!-mosolyodott el Tempi,de valójában szinte lángolt az idegességtől.Megfeszült arccal figyelte ellenfele közeledését.előre eltervezte,mi hogy lesz és remélte,hogy ismét sikerrel járt

Joe már feltápászkodott a földről és idegesen fürkészte a lányt.Erre nem számított.

Brenn mély levegőt vett."Menni fog"-bíztatta magát.A férfi már közel volt hozzá.Mindketten várták,hogy mit lép a másik,de semmi.Tempi szinte kényszerítve érezte magát arra,hogy ő lépjen elsőnek.Gáncsolni próbált,de mintha egy kőbe ütközött volna.Ellenfele lába nem mozdult.A férfi elmosolyodott:"Ugyan!Többre is képes vagy!"-bíztatta a lányt,akinek nem is kellett több.Becsukta a szemét és összpontosított.Minden erejét a lábába vezette."Na mi az?Csak nem feladod,mert nem sikerült a terved?"-gúnyolódott.Tempi kinyitotta a szemét és a férfiébe nézett:"Én soha nem adom fel!"-suttogta.Felemelte a lábát és óriási erővel pontosan a férfi térdét rúgta meg,ami egy reccsenéssel eltört.A vér folyni kezdett a lábából.A férfi ordítani kezdett.

-Intézzétek el!-kiabálta a társainak,akik abban a pillanatban már pattantak is,de az egyik felemelte a kezét

-Nagyon rafinált.Inkább majd én.Már tudom,hol a gyengepontja!-egy gonosz vigyor hagyta el az arcát-Na gyere szépségem!Mit szólnál egy kis kocsikázáshoz?Én vezetek,te pedig a járdán állsz!El sem tudod képzelni,hogy milyen fancsali képet vágtál!-nevetni kezdett-Igazságtalan,hogy Mason nem láthatja azt,ami most veled történik!Biztos nagyon tetszene neki!Egyébként hogy van a kisbaba?-érdeklődött felszínesen-Ja tényleg!Neked nincs és nem is lesz soha gyereked!-felnevetett,de olyan gúnnyal,hogy Tmeperance-ben az összes düh egyszerre csapott le.Odarohant a férfihoz és egy nagyot ütött,de ő elhajolt-Csak nem gondoltad,hogy ennyi elég,hogy engem legyőzz?Édeskevés vagy te erre a feladatra!-Brenn-nek könnyek gyűltek a szemébe."Szemét!Szemét!"_magában csak ennyit ordított,majd meghátrált.Néhány könnycsepp lefolyt az arcán-Talán feladod?-kérdezte gúnyosan.Tempi letörölte a könnyeit

-Soha nem adom fel!-ordította mérgesen."Soha!"

A férfi lassan közeledett:"Én úgy hallottam,hogy Booth ügynök családszerető.Biztos,hogy kitart melletted úgy,hogy nem lehet soha családja?"-Tempi megrázta a fejét-"Szerintem ennél racionálisabb vagy!"Gondolj bele!Egy férfi..Lassan kiöregszik az apa szerepből!Mi lesz akkor?Bánni fogja,hogy melletted maradt!Soha nem fog rád úgy tekinteni,mint most!Mellesleg ott van neki egy igazi anya:Rebeka!Miért kellenél ezek után neki te?"-Brenn tudta,hogy csak le akarják gyengíteni,de valahogy mégis hatottak rá ezek a szavak."Booth szeret engem!Most nem hagyna el!Tudom!-erősítette magát gondolatban.Becsukta a szemét és igyekezett kizárni támadója szavait a fejéből.Sikerült.Mély levegőt vett és kinyitotta a szemét.Csak egy tátogó férfit látott.Nem hallott és nem is érzett semmit,csak hatalmas nyugodtságot."Itt az idő"-súgta egy hang a fejében.Tempi lassan közeledett a tőle néhány lépésre álló férfihez,aki valamit mondott nevetve,de a lány ebből semmit nem hallott.Mintha megsüketült volna.Szemtől szemben állt támadójával,alig volt köztük pár centi.Bones felnézett."Nincs jogod ehhez!"-mondta halkan,majd erősen szemen bökte a férfit-"Rájöttem,hogy kevesen tudnak ijesztőek lenni,ha már egyszer szemen bökték őket!"-mondta komor arccal.Valahogy megérezte,hogy a még ép őr felé közeledik.Nem tudta,hogy hogyan,talán az segített,hogy kizárta a környezetet,de érezte.Szinte előre tudta,hogy mi fog történni,ezért lebukott.És nem tévedett.A férfi át akarta karolni a nyakát,hogy a földre kényszerítse,de hála a lány megérzésének ez nem sikerült.Tempi a földön volt.Így sokkal sebezhetőbbnek tűnt.Hirtelen egy hang szakította félbe a "harcot".

-FOLYTATJUK-

Kicsit több komira számítottam!Mi történt az olvasóibbal??Eltűntetek??