Már este 10 óra volt és Cam mindenkit hazaküldött azzal az indokkal,hogy ma már úgysem tudnak semmit tenni.Nehezen lehetett rávenni Angela-t,de végül Hodgins sikeresen megoldotta ezt,viszont Booth nem akart pihenni.Cam is nehezen vette rá magát,hogy hazamenjen,de nagyon jól tudta,hogy itt már nem tehetnek semmit.Legalábbis ma nem.Végül a makacs ügynököt is hazaküldte az őrség.
Éjfélkor már mindenki az ágyában feküdt és pihent.Legalábbis próbált.
Cam álmatlanul forgolódott.Egyszerűen nem bírta lehunyni a szemét,mert akárhányszor megtette,folyton Brennan arcát látta a szeme előtt.Csak remélni tudta,hogy még életben van és hogy váltságdíj ellenében szabadon engedik.
Hodgins sem bírt aludni.Brennan nagyon jó barátja volt és nem szerette,ha nem tud semmit tenni azért,akit szeret.Átölelte a mellette fekvő nőt és próbált az alvásra koncentrálni.
Angela szorosan Hodgins karjaiba bújt.Ebben a pillanatban éppen nem sírt.Talán elfogytak a könnyei,talán elfogyott a bánata,talán már nem magát hibáztatta,de nem sírt.Akárhányszor lehunyta a szemét,akaratlanul is elképzelte,ahogy a legjobb barátnője szenved.Még az is megfordult a fejében,hogy talán soha többé nem látja majd.Erre a gondolatra megint előtört belőle a zokogás.Ő még nem mondott el mindent barátnőjének!Nem készült rá fel,hogy elveszítse!Még nem!
Booth is álmatlanul forgolódott.Érezte Tempi illatát és ez nem hagyta nyugodni.Csak a lányra tudott gondolni.Valamit tennie kell!Nem feküdhet csak így itt,miközben Temperance szenved!Felült,de végül arra jutott,hogy tényleg jobb lesz,ha most pihen.Visszahuppant.Néhány másodperc múlva megint rátört a kényszer,hogy tegyen valamit,de valahogy ezt is próbálta elfolytani magában."Jobb lesz,ha alszom.Holnap tiszta fejjel kell gondolkodnom."-döntötte el magában,majd becsukta a szemét.Eszébe jutott,hogy már többször volt egy álmuk és talán most is kikerülhet,ha nagyon koncentrál.Ezzel a tudattal végre sikerült elaludnia.
***
Brennan sem volt képes aludni.Ahhoz túságosan félt.Minden percben azon gondolkodott,hogyan szökhetne meg innen.Eszében volt a "tégla".Tudta,hogy az a férfi lesz a kulcs a szabadulásához,csak még azt nem tudta,hogy hogyan.Végül ő is arra a döntésre jutott,hogy jobb lesz,ha most pihen.Holnap meg KELL védenie magát minden áron!Többet nem hagyja,hogy bántsák!Lehunyta a szemét és néhány pillanat múlva már el is aludt.Booth-ról álmodott és arról,hogy boldogan élnek,ez az egész szörnyűség soha nem történt meg.Van egy kislányuk és házasok.Most a játszótéren ült,Booth ölében és nézték,ahogy a kislány játszik.Egészséges 4 éves lány volt.
-Nehogy leess!-kiáltotta oda Booth
-Vigyázok apu!-válaszolt a kicsi
-Nem kell úgy aggódni!Ha soha nem esik le,akkor nem tanulja meg,hogy hogyan kell!-mondta kedvesen Tempi,majd egy apró csókot lehelt a férfi ajkaira.
-De olyan nehéz megállni!-mosolygott vissza
-Tudom-suttogta átölelve az ügynököt,majd hirtelen észbekapott."Nekem nincs is gyerekem és nem vagyunk házasok!Én nem itt vagyok!El kell neki mondanom!"
-Mi a baj?-kérdezte Seeley,mikor látta felesége gondterhelt arcát
-Mi nem vagyunk házasok!-könnyek gyűltek a szemébe,mikor ezt kimondta
-Mi?Dehogynem!Ezt meg honnan vetted?
-Ez csak egy álom és ha szerencsém van,bár én ebben nem nagyon hiszek,de most ez az egyetlen esélyem,akkor üzenhetek neked-suttogta
-Te miről beszélsz?-értetlenkedett a férfi
-Booth!Most figyelj kérlek!
-Rendben,de kiböknéd végre,hogy honnan szedted ezt a marhaságot?
-Mi nem vagyunk házasok és nincs kislányunk!Valószínüleg soha nem is lesz,mert engem elütött egy autó és nem lehet gyerekem.Most elraboltak.Egy erdőben vagyok,ahol van egy faház.Fenyőerdő,talán ebből Hodgins ki tud deríteni valamit.Az autó rendszámát nem láttam,de egy tipikus lakókocsival hoztak ide!Kérlek emlékezz rá!-könyörögte sírva-Megerőszakolt!Nem akarom,hogy még egyszer megtörténjen!Segítened kell!
-Ez...Így igaz!-Booth hirtelen átváltozott azzá a férfivá,aki megerőszakolta.Bones felugrott
-Nem-nem-nem!Ébredj!Temperance ébredj!-szólongatta magát,de semmi hatás.A főnök egyre közeledett és néhány pillanat múlva már a faházban voltak,ő a földön,teljesen meztelenül,a főnök pedig rajta-Nem!Ébredj már!Ez csak egy álom!Gyerünk!-és megint megtörtént-Nee..
-Neem!-sikította.Kinézett az ablakon,de még sötét volt.Nem mert visszaaludni.
***
Booth is álmodott.Magáról és Temperance-ről.A meg nem született gyerekükről.Olyan gyönyörű volt a kép!A kislánynak éppen akkor volt az 5. születésnapja.Temperance éppen a tortát hozta ki a kicsinek,Booth pedig képeket készített,majd belenyomta egy másik szülőnek a kezébe a gépet és odament családjához.Odahívta az akkor 14 éves Parkert is és ők négyen beálltak egy kép erejéig.Seeley utána átölelte feleségét és megcsókolta.
-Nagyon szép kislányt hoztunk össze!-suttogta a nő fülébe
-Tudom-válaszolt mosolyogva
-Olyan gyönyörű,mint az anyja!-bókolt tovább Seeley
-Hagyd már abba!-nevetett Brenn
-Na jó.Te akartad-megcsókolta a nőt-De akkor ne panaszkodj!-mosolygott vissza
-Nézd!El sem hiszem,hogy máris 5 éves!Hiszen mintha még csak most született volna!-Booth-ban ekkor tudatosult,hogy mi is a célja
-Nekünk nincs is gyerekünk-suttogta
-Mi?-kérdezett vissza értetlenül Tempi
-Nekünk soha nem született gyerekünk és még nem is kértem meg a kezed!-döbbent rá
-Hogy mondhatsz ilyet?-kérdezte idegesen-Legalább ne a gyerekek előtt!Gyere,menjünk be!-megfogta férje kezét és behúzta a lakásba-Mi az,hogy nem vagyunk házasok és nincs gyerekünk?Lassan 6 éve,hogy megkérted a kezem,pont,mikor Emily fogant!Mi bajod van?
-Az,hogy ez csak egy csodás álom Bones!Bárcsak ne az lenne és bárcsak itt lennél velem,de nem vagy!Elraboltak és én azon vagyok,hogy megtaláljalak!Neked pedig segítened kell!
-Meg kéne hogy nézesd a fejed.Ha a vendégek elmentek az lesz az első,hogy beviszlek a kórházba.Már megint képzelődsz Seeley!És mióta nem szólítottál már Bones-nak!
-Nem vagyok bolond!-védekezett Booth
-Nem is ezt mondtam.Az orvosok azt mondták,hogy bármikor visszatérhet a tumor és remélem,hogy időben észreveszik!Nem akarlak elveszíteni!-a mondat végén a hangja elcsuklott
-Hát én sem téged-suttogta maga elé
-Akkor engedd meg,hogy bevigyelek a kórházba!-folytatta halkan
-Bár igazad lenne és nekem lenne bajom.Szívesen átvenném tőled a szenvedésedet Bones.Mindennél jobban szeretném,ha most mellettem lennél Temperance-megcsókolta a nőt
-Talán jobb ez így-tolta el magától az ügynököt-Talán pont én akarok szenvedni helyetted.Talán épp azért nem vagyok most veled,mert nem akartam,hogy meghalj,vagy hogy bárki meghaljon-mondta,miközben egyre távolodott Booth-tól
-Ezért mentél el vele?Láttam,hogy menekültél,aztán egyszer csak elmentél és most nem talállak!Hol vagy?Segíts,hogy segíthessek!-faggatta
-Még meg sem vizsgáltatok minden nyomot.Meg sem néztétek,hogy hogyan tűnhettem el és hogy juthatott be hozzám az elrablóm.Nem tettetek semmit,én hogyan segítsek?
-De..Én próbáltam!A poháron nem volt használható DNS!Segíts nekünk!Hol vagy?Csak látsz valamit magad körül?
-Látok-becsukta a szemét és Booth hirtelen meglátott egy férfit.Az arcát nem tudta kivenni.Tempi-ért nyúlt és elkezdte hátra húzni
-Nem!Nem viheted el!Most nem!-futni kezdett Brennan felé,de egyre távolabb került tőle,míg végül eltűnt-Nee..
-Neem!-felült ez ágyba és hirtelen Temperance-t kereste maga mellett.Rádöbbent,hogy ez csak egy álom volt.Ránézett az órára és mégcsak fél 4-et mutatott.Felöltözött és közben hívta Cam-et
-FOLYTATJUK-
remélem ezzel a hosszal már meg vagytok elégedve..:)..kérek komikat hozzá..:P..♥
Én meg vagyok elégedve a hosszával, és a sztori is nagyon jó. van egy olyan érzésem, hogy az álmok segíteni fognak! :)
VálaszTörlésteljesen elégedett vagyok.... hosszú volt, érdekes, izgalmas...ez a közös álom verzió is jól sikerült, remélem, Booth emlékezni fog az álmában látott arcra, engem még a "kedves" ember is izgat, hogy ki lehet ő és miért segít
VálaszTörlés