Bones-Elveszett remény-4

Booth visszatért a laborba.Cam pedig már vizsgálta is a DNS-t.Angela lefuttatta az adatbázisban,de semmi.Mintha a férfi soha nem is létezett volna.Még egy apró nyom sem volt,amin elindulhattak,mindössze ez a bögre és most kiderült,hogy ez sem ér semmit.Booth egyre idegesebb volt.
"Megígértem neki,hogy nem eshet baja!"-dühöngött magában


***


Brennan a sarokban ült összegubózva és zokogott.Megint egyedül volt a szobában,de már meg se mert mozdulni.Félt,hogy bármit tesz,csak rosszat idéz elő vele.Érezte,ahogy a lemenő nap fénye bevilágítja a szobát és simogatja a bőrét,de nem nézett fel.Próbált arra koncentrálni,hogy ez csak egy álom és fel fog ébredni belőle.Hogy majd ha kinyitja a szemét Booth fekszik mellette,édesen szuszog.Érzi az illatát és a férfi majd átöleli,megvigasztalja és megvédi.De nem így lett.Bármennyire is akarta,nem tudott felébredni,mert nem is aludt.Ez nem csak egy szörnyű álom volt,ez a valóság.A keserű és mindent leromboló valóság.
Lassan már nem érezte a nap melegét a bőrén.Egyre hidegebb volt és Tempi kezdett fázni.Mikor végre képes volt kinyitni a szemét és felnézni,már sötét volt.
"Itt az idő!"-azt gondolta,ha most megpróbálja a szökést,talán még sikerülhet is neki.Halkan felállt.Egy nagyot nyelt,ezzel lenyelve a torkában lévő óriási gombócot,amit a félelem okozott.Az ajtó hirtelen kicsapódott,Tempi pedig nagyot ugrott.A szíve hevesen vert,lába pedig már nem bírta megtartani.Visszaesett a sarokba.

-Egy takaró!-szólt gúnyosan egy ismerős hang-Nem akarom,hogy megfázz!A végén még én is elkapnám tőled!-morogta.A lány fele dobta a pokrócot,majd kiment és megint becsukta az ajtót,de Brenn meg sem nyugodhatott,mert azonnal ki is nyílt-Ma éjjel el kell mennem,de nehogy azt hidd,hogy
megszökhetsz!Két emberem itt lesz az ajtó előtt,kettő a ház előtt és kettő pedig az ablaknál,ha esetleg arra akarnál menekülni-amint ezt közölte,sarkon fordult és elment.

Brennan odakúszott a plédért,mert már nagyon fázott.Visszament a sarokba és betakarózva próbált elaludni,de nem sikerült neki.Nevetéseket hallott kintről.Úgy vélte,hogy az őrök az asztalnál ülhetnek és-a beszűrődő cigarettafüst alapján-cigiznek.Kb fél óra múlva mindenki elcsendesedett,az őrök leváltották egymást.Olyan volt ez a helyzet,mintha valami katonai börtönben lenne.Tempi fülelt.Hallotta,hogy az ajtaja előtt álló férfiak beszélgetnek.Az egyik megkérdezte,hogy elmehet-e,mert ki kell mennie,mire a másik azt felelte,hogy ő is tud figyelni a túszra.

Halkan kinyílt az ajtó és egy férfi lépett be rajta.A beszűrődő fénytől Brenn kicsit hunyorgott,de mikor végül rendesen kinyitotta a szemét,látta,hogy az őr egy tálcát fog.

-Hoztam egy kis ételt.Gondolom még nem kapott.Igaz?-kérdezte a férfi,majd halkan elkezdett lépdelni a lány felé-Ugye nem ébresztettem fel?-tudakolta kedvesen,mire Tempi megrázta a fejét-Akkor jó.Gondoltam,hogy nem tud majd aludni.Egyen valamit-Brenn tudta,hogy ez az ember az egyetlen,akiben megbízhat és meg kell bíznia,mert ő a tégla.Csak rajta keresztül juthatott ki innen.Elvett egy croasan-t és beleharapott-Sejtettem,hogy éhes lesz-kintről hangok hallatszottak,úgyhogy a férfi felpattant-Most kimegyek,de egyen nyugodtan!-suttogta,majd elindult az ajtó felé

 -FOLYTATJUK-

Mára ennyi.Nem tudom,hogy mikor jön a öv,szerintem holnap,de majd kiderül.Légyszi írjatok,hogy hogy tetszett..:)