Bones-Hosszú az út...-10

Brenna felriadt és sikoltva ült fel.Már megint.Booth átkarolta társát,de olyan gyorsan,mintha nem is aludt volna és csak nyugtatta.

Brennan kénytelen volt felfogni,hogy az ügynök soha nem fog neki gyógyszert adni,de még nem vesztette el a reményét.Angela könnyen meggyőzhető.Olyan erősen szorította az őt ölelő férfit,hogy az már alig kapott levegőt,de egy szót sem szólt.

-Nyugodj meg!-hallatszott a halk dörmögés-Melletted vagyok!Ne félj!-megpuszilta a nő feje tetejét,közben pedig tovább ölelte

Nem volt könnyű visszaaltatni a rémült lányt,de végül sikerült,viszont Booth-nak már nem volt ideje,hogy elaludjon.A mellette lévő órára pillantott.4:59."Remek!"-gondolta magában-"Ez egy szuper nap lesz!"-nem neheztelt Temperance-re,amiért fent volt az éjjel,de attól még ő nem aludt és fáradtan elég nehéz lesz koncentrálni.Az óra rekedtes csipogással szólalt meg.Booth gyorsan lenyomta,nehogy Brennan felébredjen,majd óvatosan kikászálódott az ágyból.Letusolt és felöltözött.Mikor kilépett a fürdőből,szeme a békésen szunyókáló társára tévedt.Olyan nyugodt.Mi történik vele ezek után?Mi változik meg benne,hogy a végén a rémálmából riad fel?Nem értette,de talán annyira nem is akarta megérteni.Halk kopogás zavarta meg gondolatmenetét.

-Jó reggelt Angela!-köszönt halkan,mert a szoba ajtaja nyitva volt

-Szia!-viszonozta a lány,majd a férfi kezébe nyomott egy papírzacskót

-Megint hoztál valamit?-kérdezte mosollyal az arcán Booth

-Igen.Tudod a megszokás-viszonozta a mosolyt

-Kérsz kávét?-megkínálta,de meg sem várta a választ,már vette is elő a csészét

-Nem köszi.Most ittam..Egyébként neked nem kell még menned?-az órára mutatott,ami 5:50-et mutatott

-Te jó ég!Elkésem!-felkapta a zakóját és a zacsit-Köszi Angela!Csak csináld azt,amit megbeszéltünk és akkor nem lesz gond!-már rohant is az ajtóhoz

-A kocsikulcs!-szólt rá a lány

-Ó hát persze!-viszsarohant a kulcsokért,felkapta majd szélsebesen távozott

Angela jól tudta,hogy mit kell mondania,mert a férje ugyanilyen.Ő is rohan össze-vissza és mindig otthon hagy valamit.Ma reggel is Angela-nal maradt Jack belépőkártyája,de még a kocsiban visszaadta neki.

"-Köszi szívem!Te mindenre gondolsz!-mondta hálásan,aztán egy búcsúcsókot nyomott felesége szájára és kiszállt a kocsiból"

Ritka az olyan nap,mikor Angela vitte Jack-et a munkahelyükre,de ez most kivételes alkalom volt.Mikor Cam meghallotta,hogy Booth nem tud Brennan-nel lenni,ő is felajánlotta,hogy segít,de az ügynök jobbnak látta,ha inkább Angela figyel legjobb barátnőjére.Természetesen Cam annyi szabit adott a nőnek,amennyire csak szüksége van.Mindenkinek fontos volt ez az időszak.Camille-nek talán egy kicsit bűntudata is volt,hogy elmondta Booth-nak a látottakat,de már nem volt visszaút.Seeley hamar megnyugtatta,hogy ez így volt helyes és hogy nagyon jól tett mindent.

Angela most a hálószoba felé vette az irányt.Kicsit félt ettől a naptól.Vajon hogyan fogja megoldani?Sikerül erősnek maradnia?Mi van,ha megtörik?Nem!Nem törhet meg!Itt Brennan-ről van szó!

Leült az ágyra és csak nézte,ahogy barátnője az igazak álmát aludta.Illetve talán mégsem.Remegett és verejtékezett."Kezdődik"-amint ezt kigondolta,Brennan reszketve ült fel.

-Nuygodj meg édesem!Csak álom volt!-nyugtatgatta a nőt,de Bones nem engedett

-Miért te vagy itt?Hol van Booth?-a mellette lévő órára pillantott."Hát persze.Már dolgozik"Már az este eldöntötte,hogy nem számít,milyen módon,de el fogja érni,hogy Angela gyógyszert adjon neki.Ahogy a "barátnője" ellene tudott forduli,így ő is megteheti-Dolgozik..-válaszolt magának,majd elfordult

-Jól vagy?-kérdezte aggódva.Megérintette Tempi vállát

-Hagyj!-ordította el magát Brenn,ezzel pedig a frászt hozta Angela-ra-Nem vagyok rád kíváncsi!Amíg itt vgay,addog ne szólj hozzám,ne érj hozzám és tudod mit?Ne is legyél a közelembe!Becsaptál!Azt ígérted,hogy nem árulod el Booth-nak!Hazudtál nekem!-tört ki belőle.Talán kicsit eltúlozta,de a végére már komolyan vette,amit kiejtett a száján

-Én..-Angela hangja remegett és ha Brennan hátrafordulna,akkor látná,hogy barátnője szeme könnyes-Azt tettem,amit az érdekedben a leghelyesebbnek éreztem!És jól döntöttem!-határozott volt,de ha valaki ránézett,látta,hogy nem sokáig bírja már

-Ezt Booth mondta neked?-gyúnyos vigyorral megfordult,Angela pedig nem tudta,hogy mit csináljon.Behunyta a szemét és mély levegőt vett.Igyekezett nyugodt maradni,illetve egy kicsit megnyugodni.

-Nem-válaszolta keményen-A legjobb barátnőm vagy és szeretlek!-hangja megremegett,de továbbra is próbálta tartani magát

-Igen?Ha tényleg szeretsz,ahogy mondod,akkor nem hagyod,hogy tovább szenvedjek!Adj nekem gyógyszert!Bizonyítsd be,hogy tényleg a barátnőm vagy!-ez a mondat igazi zsarolás volt,de Angela védekezett

-Nincs nálam..-válaszolta halkan

-Akkor menj le a gyógyszertárba,vagy engedd,hogy én menjek le!-már egyáltalán nem kiabált

-Nem kapsz gyógyszert!-felelt határozottan-És nem viselem el,hogy ezt csinálod!Booth mondta,hogy próbálkozni fogsz,de talán nem készültem fel rá eléggé..Ha újra tudsz normális lenni,akkor gyere ki a konyhába,mert ebben az állapotban nem hallgatlak tovább!-kiabálta könnyekkel küszködve,majd kiment,magára hagyva Bones-t.

-FOLYTATJUK-

Ez a rész nem volt épp vidám,de talán majd a következőben meglátjuk azt a kis fényt az alagút végén..Vagy nem?Ki tudja..Várom a kommenteket ehhez is!Most vége a szünetnek,de azért így is nagyon fogok igyekezni,hogy ha nem is minden nap,de minden másnap vagy harmadnap tudjak frisselni :) Ezenkívül még lenne egy kérdésem,amire várom a választ minden olvasómtól,mert nagyon fontos lenne!Íme: Miért nem akarjátok,hogy egy olyan történetbe kezdjek,ami nem a Bones-ról szól?
Előre is köszi a válaszokat ;)