Bones-Kitartás-3

Brennan idegesen ült Sweets irodájában,Booth-tal a jobbján.Nem bírt felnézni.A fiatal pszichológus nem szólt,hagyott időt a felkészülésre.Seeley Temperance kezét fogta,úgy vélte,hogy ezzel talán segít,hogy támogatja a lányt,de nem így volt.Persze Brenn-nek kellett a védelem,de most Booth miatt nem tudott megszólalni.Egyébként is nehéz beszélni AZOKRÓL a napokról,de így még nehezebb.Végül Sweets törte meg a csendet,mikor Temperance ránézett.

-Nem szeretnéd,hogy Booth ügynök itt legyen...Igaz?-tette fel a nehéz,de biztos kérdést.Brennan Seeley szemeibe nézett

-Tényleg nem?-kérdezte komolyan,kicsit meglepődve,mire Bones lesütötte a szemét és megrázta a fejét-Jól van.Akkor kint várok,ha szükség lenne rám,csak szólj!Oké?-Brenn felnézett és bólintott,az ügynök pedig kiment

Temperance még egy ideig szótlanul ült és látszott rajt,hogy gondolkodik.Végül nagyon nehezen,de megszólalt.

-Hallottam róla,hogy tudsz hipnotizálni..-Sweets jól tudta,hogy mit akar a nő-Ha nem lenne szükségem a segítségedre,biztosan nem jöttem volna.Más körülmények között nem is próbálkoznék ilyen - számomra irracionális - dologgal,mivel nem hinném,hogy ez bármiben is segíthet,ráadásul utálnám,hogy a fejemben turkálsz úgy,hogy én nem tudom irányítani magam.De ez most más helyzet.Azt szeretném,ha hipnózis alatt kérdeznél tőlem!

-Nem tehetem Dr.Brennan!-felelt az ifjú doki egy kis gondolkodás után

-De miért?-háborodott fel a lány

-Mert magadtól kell elmondanod azt,ami történt veled,különben nincs értelme ennek az egésznek.A hipnózist nem lehet ilyen helyzetekben alkalmazni,mert a beteg - jelen esetben te - hajlamos arra,hogy túlzottan beleélje magát az emlékeibe és ezzel visszaessen a kiindulási állapotába.Nem szeretném,ha ez történne,mert akkor semmit nem ért az előző két hónap.Ugye érted?-magyarázta,közben pedig a megtörhetetlen női arcot figyelte

-Nem érted..Nem bírom elmondani!Vállalom a kockázatot,mert tudom,hogy utána minden más lesz!Kérlek Sweets!Hidd el már számtalanszor belekezdtem,de egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.Érts meg!-Brennan könnyes szemmel könyörgött,mire Lance bólintott

-Rendben-vívódott a szakmai tudásával és az érzéseivel.Még nem tudta,hogy melyik lenne a helyes,mégis döntött.Lefektette Brennan-t,majd beszélni kezdett.Mikor Temperance transzba esett,kérdezni kezdett tőle-Meséld el nekem,hogy hogyan keltél fel aznap.Modd el,mit érzel!-a doki gondolkodás nélkül válaszolt.Most tényleg nem ő irányította magát

-Nagyon boldog vagyok.Épp egy csodás éjszakán vagyunk túl Booth-tal.Kimegyek a konyhába,hogy készítsek egy jó forró kávét,mert nem sokat aludtunk,de közben megszólal a mobilom.Nem tudom ki hívhat ilyen korán.

-Szerinted ki lehet?-szólt közbe

-Talán Cam.Vagy Angela.Ők elég gyakran keresnek hajnalban.De a telefonom kijelzője rejtett számot mutat.

-Felveszed?

-Igen.Egy mély férfi hang szól bele.Nem tudom,hogy ki lehet

-Mit érzel?

-Ahogy beszél,az megijeszt.Úgy érzem,hogy figyel..És tényleg!Tényleg figyel!Szólnom kell Booth-nak,de nem tehetem.Meg fogja őt ölni!

-Ki ez az ember?Miért akarná megölni Booth ügynököt?

-Mert tudja,hogy vele zsarolhat.Így nem beszélhetek.Próbálok nagyon nyugodt maradni,nehogy rájöjjön valamire.De Booth nagyon jól olvas bennem.Tudja,hogy baj van és faggatni kezd,de csak annyit mondok,hogy induljunk.Nagyon félek.

-Mit teszel?

-Most beülünk a kocsiba és mindent elmondok neki.Minél messzebb kerülünk a háztól,annál nyugodtabb vagyok.Kezdem azt hinni,hogy ez csak egy fenyegetés volt,semmi több.

-Rendben.Ugorjunk a kihallgatóterembe.Mire gondolsz,mikor hallod a vádlottat beszélni?

-Nem tudom,hogy higgyek-e neki,vagy ne.Úgy beszél rólam,mintha zsákmánya lennék valami vadásznak.Dühös vagyok és nagyon rosszul érzem magam,hogy így beszél rólam.

-Talán látsz benne valami igaszságot?

-Nem.Csak bánt.Nehéz elviselni és azt hiszem,hogy félek.Kezdem összerakni a képeket.A reggeli telefon és ennek a férfinek a fenyegetései..Booth meg akar nyugtatni.Azt mondja,hogy ezek csak üres fenyegetések,de látom rajta,hogy ő is félt.

-Mi történt ezután?

-Elmentünk a Jefferson-ba.Felmentem beszélgetni Angela-val.Ő is próbált megynugtatni.Azt hiszem,talán sikerült is neki,de aztán megint megszólalt a telefonom.

-Ki hív?

-Rejtett szám.Csak ő lehet.Félek,de itt biztonságban vagyok.

-Vedd fel!

-Igen.Felvettem.Azt mondta,menjek ki a folyosóra.Nagy erő kellett hozzá,hogy felálljak és megtartsam magam,mert remegtek a lábaim-Brennan a valóságban is elkezdett remegni,mikor kiejtette a következő szót:-KEZDŐDIK!

-Mi?

-Ezt mondta.Minden ajtó becsapódott.Kiabálni kezdtem Angela-nak,hogy nyissa ki,de nem tette.Lementem de ott is zárva volt minden.Félek!Talán Mason mégis igazat mondott?Nem lehet!Itt nem eshet semmi bajom!Itt van Booth!Az üvegajtó mögött és próbálja betörni a golyóálló törhetetlen üveget.3 lövést ad le,de nem történik semmi,csak megkarcolódik az üveg.Miért ilyen ideges?Azt mondta,hogy nem eshet bajom!Tudom,hogy itt biztonságban vagyok,de akkor miért félek?Booth mutat valamit.Nem szeretnék megfordulni!
-Miért?
-Mert nem akarok olyat látni,ami ellent mond annak az elvnek,hogy nem eshet bajom
-És hátrafordulsz?
-Igen.
-Kit látsz?
-Egy nagy darab férfi áll velem szemben.Tudom,hogy engem akar-mély és gyors lélegzetvétele figyelmeztette a pszichológust,hogy elérkeztek ahhoz a részhez,amikor talán már nem is tudja felébreszteni.
-Mit teszel?
-Futni kezdek,ő pedig utánam jön.Már nem hitegetem magam,hogy megoldódik magától.Nekem kell tennem érte,hogy békén hagyjon.Tennem kell valamit!Megragadtam az egyik tálcán lévő éles szikét.
-Mit akarsz tenni??
-Meg kell ölnöm vagy én halok meg!Közelebb jön én pedig belé vágom a szikét,pontosan a szíve fölé.
-Mi?De miért nem a szívébe?-a doki teljesen elképedt
-Nem merem.Nem tehetem.Nem ölhetek meg egy embert sem,akármilyen gonosz is!Futni kezdek,fel a lépcsőn,ő pedig utánam.Elbújok,de tudom,hogy ezzel csak időt nyerek.Eddig nem figyeltem a szavaira,de most valami olyat mond,amivel megfog.
-Mit?
-Tudja,hogy nekem a barátaim a legfontosabbak.Azt mondja,hogy meg fognak fulladni,mert elfogy az oxigénjük.Elő kell bújnom.Nincs más választásom.
-Arra nem gondoltál,hogy hazudhat?
-De.De ha róluk van szó,akkor nem kockáztathatok!
-Értem.És ez után mi történik?
-Megbilincsel és lecibál a lépcsőn.Nem tudom pontosan,hogy hova visz.Talán a takarítószeres raktárba.Ott van valami alagút,mi pedig lemegyünk.Nem tudom,hogy mennyi ideje sétálunk és azt sem,hogy hova jukadunk ki.Úgy gondolom,hogy talán a parkolóház alatt lehetünk,de nem vagyok benn biztos.Hirtelen a felnyílik felettünk valami és erős fény áramlik be.Nem látok.Valaki vagy valakik megragadják a karom és felrángatnak.Fáj,de csak az érdekel,hogy kijussak ebből a pokolból.
-Hol vagy?
-Nem tudom.Még csak most nyitom ki a szemem,mert nagyon erős a fény és hozzá kell szoknom a sötét után.Ülök a falnál,körülöttem pedig rengeteg férfi.Biztos vagyok benn,hogy ezek az emberek az engem bámuló alaknak dolgoznak és mindent megtesznek neki.Beszélni kezd én pedig azt mondom neki,hogy vegye le a bilincset,de nem teszi.Közelebb jön és egyre közelebb.Meg akar csókolni,de ezt nem hagyhatom!Azt sem tudom,hogy ki ez a férfi,nem hagyom magam!A szeme közé köpök.Most nagyon mérges lett.Megszorítja az arcom.Szerintem azt hiszi,hogy nekem ez fáj,de a félelem elnyomja a fájdalmat.Tudom,hogy mit kell tennem.Teljes erőmmel felrúgok és pontosan a nemiszervét találom el.Örülök,hogy fáj neki,mert ez talán elveszi a kedvét mindentől-a valóságban is elmosolyodott,de ahogy az emlékképek peregtek a fejében,úgy az arcáról is lefagyott a mosoly
-Mi történik?
-Azt mondja,hogy imádja a harcias nőket.Kicsatolja az övét!Azt mondja,hogy vegyék le rólam a bilincset és fogjanak le.Nem akarom!Nem bírok mozdulni.De a lábam még szabad.Erős vagyok,de mennyire?Booth-nak meg kell találnia!Nem hagyhatja ezt!Azt ígérte,hogy nem eshet bajom!-hangja egyre kétségbeesettebben hangzott és ha most nyitva lett volna a szeme,biztosan sírt volna-Ráül a lábamra!Nem akarom ezt!Nem bírok mozdulni!-zihált.A fiatal doki elérkezettnek látta az időt,hogy felébressze a nőt
-Jól van.Háromig számolok,háromra felébredsz!Rendben?-nem kapott választ-1..2..3!-nem történt változás
-Feláll és lehúz,hogy ne üljek,de én fejbe rúgom.Kaptam egy hatalmas pofon.Ég az arcom.Visszaül és elkezdi gombolni a nadrágom..
-1-2-3!Ébredj fel!-próbálta újra,ismét hatástalanul
-Nem!Ez nem történhet meg!Azt mondja,hogy ő az úr!Nagyon félek!Könyörgök neki,hogy engedjen el és én cserébe bármit megadok,de semmi haszna..Nem!Nem!-ordította
-Ébredj!-fogta meg a lány vállait,de ez sem használt
-Lehúzta a nadrágom!-szeméből folytak a könnyek-Booth!Booth!Segíts kérlek!Megígérted!Azt ígérted,hogy nem eshet bajom!Segíts!Nem!Nem akarom!Nem teheti!-közben már az ügynök is bent volt a szobában és együtt keltegették Brennan-t.A nő sikoltva ült fel-Neeem!-könnyei nem szűntek meg folyni,zihálva zokogott

-FOLYTATJUK-

Nos itt is van a köv rész.Elég hosszú lett,de a nagy része párbeszéd.Nem tudom,hogy kinek mennyire fog tetszeni.Elég nehéz és szokatlan írásmód volt,de talán sikerült belőle a maximumot kihoznom.Köszönöm az alőző komikat!Nagyon jól esik,hogy írtok nekem :)