Bones-Kitartás-4

Booth reménytelenül vigasztalta a zokogó lányt,aki nem bírt szabadulni gondolataitól.Nem tudta,hogy milyen időben,milyen helyen van,csak annyit volt képes felfogni,hogy Booth öleli és vigasztalja.Seeley nem tudott semmit tenni.Hiába nyugtatta rémült barátnőjét,Bones még csak egy kis jelét sem mutatta a javulásnak.Folyamatosan sírt és nem engedte el a férfit.Pontosan úgy viselkedett,mint mikor az ügynök megmentette.Booth az ölébe vette a nőt.Óvatosan felemelte és kivitte az irodából.Sweets-nek mutatta,hogy majd beszélnek,aztán eltűnt az ajtóban.Út közben találkozott Jessyka-val,Aki nem szólalt meg,de az arcán részvétet mutatott,de ez csak a látszat volt.Amint továbbmentek és egymásnak háttal voltak,a lány megeresztett egy gúnymosolyt,majd folytatta útját.


***


Brennan az ágyon ült és teljesen magába volt fordulva.Nem beszélt és nem is evett,mióta Sweets-nél voltak.Booth már beszélt a fiatal pszichológussal,aki mindent elmondott neki.Elmondta,hogy bekövetkezett az,amitől fél:Brennan emlékei számára már nem csak emlékek.Újra átélte őket.Bár csak képzelte,de érezte a fájdalmat,amit okoztak neki.Azt mondta,este majd átmegy és megnézi Temperance-t,próbál vele beszélni,de nem biztos,hogy sikerül.
Azóta már eltelt 3 óra és még semmi változás nem történt.Brennan meg sem mozdul.Booth próbált vele kommunikálni,de sajnos csak a saját hangját hallotta.Szomorúan várt.Arra gondolt,hogy talán hiba volt ez az egész.Talán nem kellett volna engednie,hogy beszéljen Sweets-sel.Gondolatmenetét kopogás törte meg.
Ajtót nyitott és az emlegetett fiú állt előtte.

-Na végre!Azt hittem,már sosem érsz ide!-türelmetlenkedett Booth

-Hogy van?-érdeklődött komolyan,mintha nem tudná a választ

-Ugyanúgy.Nem reagál semmire.Mégis mi a fenét csináltál vele?!Sokkal rosszabb lett,mint volt!Most már nem is beszél és nem is eszik!Csinálj valamit!-ideges volt és nem bírta magában tartani dühét.Hogy lehet,hogy a segítségből ártalom lett??

-Nem tudom,hogy mennyit tehetek.Nem fog beszélni..-magyarázta a doki,de nem fejezhette be mondókáját

-Mi??Te tetted ezt!Hozd is helyre!-a felháborodott ügynök a fejét fogta a hírek hallatán

-Meg kell neki magyarázni,hogy amit látott nem a valóság volt.Csak ez a megoldás-az egyetlen lehetőségre végre Seeley is felkapta a fejét

-Remek!Az menni fog,mert Bones okos és hamar fel fogja fogni!-örvendezett,de nem sejtette,hogy ez nem ilyen egyszerű

-Talán okos,de most nem használja a fejét.Nem az agyának kell megmagyarázni,hanem a szívének.Belül teljesen össze van törve.Nem bírja feldolgozni azt,ami történt vele.

-De eddig nem ilyen volt!Mikor én megmentettem,az után nem sokkal beszélt és még arra is rá tudtam venni,hogy egyen valamit,de most teljesen más!Sokkal rosszabb.

-Igen.Mert akkor végigélte a történetet.Ebben a részben te még nem voltál benn.Illetve csak a gondolataiban.Azt akarta,hogy megmentsd,mielőtt késő lesz,de mégis elkéstél.

-Akkor egyszerű!-csapta össze a tenyerét a férfi-Altasd el megint,vagy tudom is én,hogy mit csináltál,aztán befejezi a történetét!

-Sajnálom Booth ügynök!Talán könnyűnek néz ki,de nem fogja hagyni,hogy bárki hozzáérjen rajtad kívül.Nem fog válaszolni egy kérdésre sem.

-De délelőtt is beszéltetek!

-De akkor önszántából tette.Most viszont kényszerítenénk rá.Nem fog beszélni

-Megoldjuk!Nem maradhat ilyen!

-Nagyon hosszú idő lesz,míg megtöröd

-Megtöröm?!?Ő nem egy tojás!Mellesleg nem egyedül csinálom!Te is segíteni fogsz!

-Én minden tőlem telhetőt megteszek.Bent van?-mutatott a háló felé.Booth bólintott,majd mindketten elindultak befelé

Brennan még mindig az ágyon gubbasztott,ugyanabban a pózban,mint eddig:Kezét összekulcsolta a térdei körül,az arcát pedig elrejtette.Nem gondolkodott.A félelem úrrá lett a lelkén és egész testén.Csak az emlékeinek élt.Nem látta a valóságot és nem volt képes felfogni a körülötte zajló eseményeket.Booth óvatosan megérintette a vállát,mire Bones összerezzent.A férfi szólongatni kezdte,de Brenn nem felelt.Mintha nem is hallaná.

-Bones!Kérlek!Itt vagyok!Vége!Már megmentettelek!-mormolta az ügynök halkan,de épp olyan hangosan,hogy Temperance értse-Nem kell félned!Oké?Itt vagyok melletted!-mikor látta,hogy még most sem kap vissza semmilyen reakciót,újra megszólalt-Hallod?-kérdezte,bizakodva,hogy most talán megkapja a választ,de semmi-Akarod,hogy megöleljelek?Hogy bebizonyítsam,hogy megvédelek?Gyere!-közelebb húzódott és átölelte a lányt.Néhány másodperc múlva már Brennan is ölelte Booth-t,de még mindig nem volt képes felfogni,hogy biztonságban van-Figyelj egy kicsit!Segítesz nekem?-kezdett bele,mintha várná a választ-Meg kell mondanod,hogy mi az utolsó emléked!Vagy tudod mit?Elég,ha csak bólintasz vagy megrázod egy picit a fejed.Oké?-Brennan nem mutatta,hogy hallja a beszédet,vagy ha hallja,érti is-Rendben-egyértelműnek vette,hogy folytatja-Arra emlékszel,mikor belelőttem az üvegajtóba?-Temperance egy kis várakozás után,alig észrevehetően bólintott-Arra,mikor kihoztalak Sweets irodájából?-a lány ismét bólintott-Arra is,hogy hogyan kerültél oda?-Brennan nem mutatta jelét sem a cáfolásnak,sem pedig annak,hogy emlékszik-Emlékszel?-faggatta tovább a férfi.Érzett valamit,ahogy társa feje megmozdult,de nem bólintott.Sokkal inkább lehetett fejrázás.Bár alig érezhető volt,de Booth jól tudta,hogy barátnője nemmel válaszolt-Elmondom oké?-nem várt választ-Úgy,hogy elmentünk,hogy elmeséld mi történt,mikor elraboltak.Azt kérted,hogy Sweets hipnotizáljon,mert érezted,magadtól nem tudnád elmondani.De ez az egész rosszul sült el.Senki sem így akarta.Mikor fel kellett volna ébredned,nem sikerült,így most csak arra emlékszel,amit az emlékeidben újra átéltél.Most a segítségedre van szükségünk.Sweets-nek újra hipnotizálnia kell téged,hogy befejezhesd a történeted!Ugye megengeded?-Temperance megszorította barátja vállát.Nem fogta fel,hogy miről van szó.Hallotta a szavakat,értelmük is volt,mégsem volt képes összerakni magának.Így csendben ült,átölelve a válaszára váró ügynököt,aki végül felfogta,hogy Brennan semmit sem értett abból,amit mondott vagy csak nem akar válaszolni és ez azt jelenti,hogy nem egyezik bele.Talán mégsem lesz olyan könnyű dolguk...

-FOLYTATJUK-

Hatalmas késéssel,de itt is van a folytatás!Igyekszem a következő résszel,de még nem tudom,hogy hogyan lesz a folytatás.Majd este megálmodom ;) Addig kérem a komikat!És légyszi tartsatok ki!Nekem is nagyon nehéz,ha nem jön az ihlet,de minden nap igyekszem!Ha huzamos ideig nem jelentkezem,az azért van mert:

A) Meghaltam

B) Eltiltottak a géptől

C) Olyan beteg vagyok,hogy meg sem bírok mozdulni

D) Elütött egy busz és most a kórházban fekszem