Bones-Hosszú az út...-9

Booth leblokkolta az összes telefont,nehogy Bones olyan hibát kövessel el,ami végzetes lenne.Ha kiderül,milyen elmeállapotban van,akkor búcsút mondhat az állásának és mehet Zach mellé az elmegyógyintézetbe.Ezt nem engedhette.Jó 3/4 órába telt,míg sikerült annyira megnyugtatnia zavarodott társát,hogy ne ordibáljon vele.Brennan már nem fogadta el a férfi védelmező ölelését,inkább csak összegubózott az ágyon és nem volt hajlandó megmozdulni.Booth a nő kívánságára kiment a szobából és egyedül hagyta a magábafordult Brennan-t,aki úgy érezte,hogy mindenki ellene fodult.A régi racionális énje most eltűnt,mintha soha nem is létezett volna és teljesen irracionálisan gondolkodott és cselekedett.Nem érezte épp jól magát.Hiányolta az antidepresszánsokat,de ami a legjobban felkavarta,hogy hiányoztak neki a barátai és nem volt képes felogni,hogy hogyan is fordulhattak ellene.

A nap nagyon hosszú volt és Brennan nem volt hajlandó elmozdulni a helyéről.Ugyanabban a pózban ült az ágyon és bár Booth tálcán odavitte neki az ételt,amit Angela hozott reggel,mégsem akart belőle enni.Úgy döntött,hogy sztrájkolni fog,csak abban nem volt biztos,hogy sokáig bírja.Néha a gondolatai visszatértek abba az időbe,mikor még minden rendben volt,de a végén mindig a 2 hónappal ezelőtti történteknél,majd a jelennél lyukadt ki.A sírás már teljesen lefárasztotta és az a tény,hogy alig aludt az éjjel,csak fokozta ezt az állapotot.Megint nyílt az ajtó.Jól tudta,hogy Booth jön és megnézi,mennyit evett,de a látvány nem fog neki tetszeni.Érezte,ahogy az ágy megrezdül a férfi súlya alatt mikor leült.

-Tudom,hogy nagyon nehéz ez most neked Temperance!Hidd el,nekem sem könnyű,de enned kell!Ne tedd tönkre magad még ennél is jobban!-egy pillanatra megtört a férfi lélek,mert könnyes lett a szeme,de azonnal el is nyomta a gyengeségét.Nem elég gyorsan.Brennan mintha megérezte volna,felnézett

-Ennél jobban?-neki is könnyek gyűltek a szemébe-Ennél jobban már nem tudom..-válaszolta remegő hangon-Miért csinálod ezt?Cseppet sem segítesz vele,hát nem érted?-egy forró csepp gördült végig a meggyötört arcon

-Szeretlek!És csak az tartja bennem a lelket,hogy ha ennek vége,akkor újra visszakapom azt a régi Temperance Brennan-t,akit megismertem!Tudom,hogy így lesz..-lesütötte a szemét

-De én most is a régi vagyok Booth!-emelte fel a hangját-De te ezt nem veszed észre!Semmi baj nem volt,amíg nem fordultak ellenem a barátaim és nem árultak el!

-Nem vagy a régi...-mondta halkan-A régi Temperance racionális volt,te most nem vagy az.Úgy gondolsz a nyugtatókra,mint valami isteni szerre,pedig miattuk lettél ilyen!-felnézett,de nem hagyta megszólalni a nőt-Miért nem hagytad,hogy segítsek?Akkor már rég túllenénk az egészen és nem kéne szenvedned!..-Brennan kiabálva közbevágott

-Ha túl akarsz lenni rajt,akkor senki nem akadályoz meg!Hajrá!Én már úgyis felajánlottam,hogy elmegyek!Kényszerből nem kell mellettem lenned!Nincs rád szükségem!-a végére már teljesen remegett.Felpattant az ágyról és elővett egy másik ruhát,majd a fürdőbe ment és bezárta

Booth fejében kavarogtak a gondolatok.Nem tudta,hogyan magyarázhatná el társának,hogy neki viszont igenis szüksége van rá!Már negyed óra is eltelt,mióta Brennan bezárkózott a fürdőbe,közben pedig Seeley gondolkodott.Végül kattant az ajtó zárja és Temperance kilépett rajt,az ügynök pedig elé ugrott.

-Nem akarom,hogy elmenj!-mondta bánattal a hangjában-Nem azért,mert ilyen álapotban vagy,hanem mert veled ellentétben nekem szükségem van rád!Hát még mindig nem érted??-Brennan nem bírt megmozdulni.A férfi közelsége ismét hatalmába kerítette,pont,mint régen.Booth folytatta-Szeretlek és csak ezzel a módszerrel tudom megakadályozni,hogy végzetes őrültséget kövess el!Ha most elmész,akkor soha többé nem tudsz a Jefferson-ban dolgozni,sőt máshol sem,mert őrültnek fognak titulálni!

-De nem vagyok az!Nem vagyok őrült!-hangja remegett és halkan,félelemmel telve csengett-Csak félek-a könnyek megint ellepték az arcát

-Tudom!-megölelte a lányt-Tudom..És ha hagyod,hogy segítsek,akkor kikerülsz ebből az ördögi körből!-nyugtatta

-Nem hiszek az ördögben..-hallatszott a vékony,rekedtes hang.Booth elmosolyodott

-Tudom..

Még jó néhány percig álltak így,egymást ölelve,míg végül Brennan gyomra törte meg a csendet.

-Éhes vagyok!-suttogta

-Hallom-nevette el magát az ügynök,majd az ágyon lévő tálcáért ment-Kijössz a konyhába,vagy itt eszel?-kérdezte,mire Brennan egy apró mosollyal válaszolt

-Azt hiszem,hogy a konyhában-miután kiértek,Temperance tovább folytatta a beszédet-Utána letusolok..

-Én azt hittem,hogy azt csináltad a fürdőben-csodálkozott el Seeley

-Nem..Sírtam,fogatmostam és átöltöztem.Felkészültem rá,hogy elmegyek...-komor arccal nézett maga elé.Booth odalépett hozzá és egyik ujjával óvatosan felemelte a nő állát,aki így a szemébe nézett

-Nyugodj meg!Én nem hagylak magadra!Oké?Ígérem!Akárhogy is próbálkozol-tette hozzá mosolyogva

-Azt hiszem,fogok még próbálkozni..-felelt halkan

-Ebben biztos vagyok-nekiláttak az evésnek.Booth a spagettijének,Brennan pedig a vegetáriánus akármilyének.Az ügynök egész idáig nem volt képes egy falatot sem enni,most viszont egyelőre nem volt miért aggódnia.Végre,majdnem 24 óra után nyugalom költözött a házba és ezzel együtt az ő testükbe is.

***

Booth még aznak este közölte Brennan-nel,hogy Angela fog majd rá figyelni holnap után,mire a nő teljes erejével tiltakozott.Azt mondta,hogy neki nem kell felügyelet,megoldja egyedül is.Főleg Angela-ra nincs szüksége,mivel elárulta őt.Seeley nem bírta neki elmagyarázni,hogy minden az ő érdekében történt.Egyszerűen nem akart róla tudomást venni.

Booth már 10 óra körül,Brennan pedig megint éjfél után aludt el.Egyikőjük éjszakája sem telt simán.Brennan megint felriadt és mikor Booth nem adott neki gyógyszert,még jobban kiborult.Nem volt hajlandó visszaaludni és azt sem hagyta,hogy társa nyugodtan aludjon.Azt mondta,hogy amíg nem kap gyógyszert,addig nem fogja hagyni,hogy lefeküdjön,mert ha ő nem alszik,akkor Booth se aludjon.Így egész éjszaka fent voltak.Brennan felkapcsolta a villanyt,mert félt.Úgy viselkedett,mint egy kisgyerek,de észre sem vette.

Végül Booth-t elnyomta az álom.Másnap reggel zokogásra kelt.Brennan a bejáratiajtónak dőlt és sírt.Le akart menni a gyógyszertárba,de mivel Seeley eldugta a kulcsokat,így nem volt rá lehetősége.Az ügynök letérdelt mellé és újra magyarázni kezdte,hogy tulajdonképp miért teszi ezt és most is ért el valami hatást,de csak annyit,hogy Brennan felkelt,majd a konyhába ment és kávét készített,Booth pedig követte,mint egy kiskutsát,akit nem akar magárahagyni egy percre sem,mert valami butaságot csinál.

Ez a nap sem telt valami nyugodtan.Temperance-nek újra és újra el kellett magyarázni,hogy miért nem kap gyógyszert és a végén már magától fejezte be a mondatokat,de nem volt hajlandó felfogni.Az agya teljesen megszűnt.Mintha egyszerűen kikapcsolt volna.De Seeley sosem adja fel...

-FOLYTATJUK-

Nagyon örülök nektek!Köszönöm szépen!Én igyekszem az írással,de nem tudok olyan gyorsan összehozni egy részt,mint ti a komikat,szóval számítsatok a lemaradásra ;) azért még a szünetben próbálok jól teljesíteni :)