Bones-Hosszú az út...-11

Brennan-t valami furcsa,rossz érzés kerítette hatalmába.Olyan volt,mintha fájna a szíve.Korábban már érezte ezt,de most valahogy nem tudta,mire vélni.Mitől keletkezett?Talán ha jobban magába nézne,rájönne,hogy ez a fájdalom a szívét mardosó bűntudatnak köszönhető.

A régi Brennan nem bántotta volna a legjobb barátnőjét,főleg ilyen szándékosan nem.De már maga is rájött,hogy ez nem a régi Dr.Temperance Brennan.Ez a személy úgy néz ki,mint ő,úgy is beszél,de nem úgy viselkedik és nem úgy gondolkodik,mint ő.Teljesen megváltozott.Képtelen volt felfogni,hogy hogyan süllyedhetett ennyire mélyre.Segítségre van szüksége..Igen..Mosatntól kűzdeni fog és nem adja fel,mert a régi Temperance is ezt tette volna,de ő valahol elveszett a 2 hónap alatt.Meg kell találnia a régi önmagát és akkor talán sikerül elfelejtenie azokat a dolgokat,amik miatt ilyenné vált.Többé nem fordulhat a gyógyszerekhet,hiszen ha logikusan gondolkodik,azok sosem sehítettek egészen,csak enyhítették a fájdalmat,de meg nem szűntették.

Mély levegőt vett.El kell kezdenie felépíteni az életét.Újra,pont mint régen,de most már nem kell az a fal..Vagy ha kell is,most már megtanulta,hogy kiket engedhet be.De ahhoz,hogy legyen kit beengednie,bocsánatot kell kérnie.Persze ez nem volt az erőssége,de Angela-nak sokat jelentett és ez a lényeg.Felállt és a konyha felé vette az irányt.Belépett és tekintete egyből Angela-ra esett.Nem látta az arcát,de jól tudta,hogy most sír,vagy ha nem is sír,de tuti össze van törve.Lassan közeledett a lány felé,aki amint meghallotta a halk lépteket,törölgetni kezdte az arcát és folytatta a kávékészítést.

-Sajnálom-nyögte ki halkan Brenn-Igazságtalan dolgokat vágtam a fejedhez és tudom,hogy nem szabadott volna,de mostanában nem vagyok önmagam..Erre sajnos csak most jöttem rá..Nem érdemled meg,hogy így beszéljek veled..-Angela nem mozdult-Segíts kérlek!Segíts,hogy újra önmagam lehessek!-könnyes lett a szeme.

-Persze,hogy segítek!-végre megfordult-Soha nem hagylak magadra!-megölelte Brennan-t,aki örömmel viszonozta

-Nem akarok ilyen maradni,mert ez nem én vagyok-folytatta már a széken ülve-Nem tudom,hogy mi ütött belém!Olyanná váltam,mint akiket régen megvetettem..-ez már sokkal inkább a panasz része volt,mint a bocsánatkérésé-És néha teljesen elfelejtem,hogy ki vagyok.Annyira meg vagyok zavarodva!Talán igaza van Booth-nak és tényleg megőrültem..-egy könnycsepp folyt végig az arcán
-Nem őrültél meg!-nyugtatta barátnőjét-Csak épp a gyógyszerek elvették az eszed-Brennan-nek ez pont úgy hangzott,mintha Angela azt mondta volna,hogy a gyógyszerek miatt őrült meg,de egy szót sem szólt-Mindössze az a gond,hogy elfelejtetted,ki is vagy valójában.De ezen könnyen segíthetünk-elmosolyodott,hogy ezzel felvidítsa Temperance-t,de nem ért el nagy hatást-És mivel már te is észbekaptál,hála nekem,így nem lesz nehéz dolgunk!-Brennan hallgatott.Lesütötte a szemét-Mi a baj?
-Nem értem..-mondta lehangoltan
-Mit?
-Ezt az egészt..-Angie kérdőn nézett-Hogy miért vagy velem ilyen kedves,mikor én kiabáltam veled és olyan szavakat vágtam hozzád,amik egyáltalán nem igazak,de nagyon sértők és..-be akarta fejezni,de Angela nem hagyta
-Azért édesem,mert a barátnőd vagyok!És mert nagyon jól tudom,hogy az,aki ilyeneket mondott,az nem te voltál!Ez az egész nem a te hibád és másnak is hatalmas feladat lenne,hogy túllépjen rajt,de most elindultál a helyes úton és tudom,hogy sikerülni fog,mert melletted vagyok és Booth is és Cam is és mindenki!-egy kis szünetet tartott,míg átölelte a lányt-Csak ne add fel!-súgta halkan,szinte csak magának,de Brennan is meghallotta.Nem válaszolt,csak magában."Nem fogom.Többé nem!"

***

Booth az irodájában ült egy hatalmas papírkupaccal az asztalán.Csak 2 napig nem volt,mégis olyan halom volt előtte,mintha már 2 hete nem lenne.Hát igen.Amit néha másnapra halasztott,vagy épp csak nem volt kedve már este megcsinálni és elmaradt,most pedig még hiányzott is.Elég keresett személy volt,mielőtt találkozott volna Bones-sal,de azóta csak több munkát bíztak rá.Ő volt a legjobb és ezt a főnöke is nagyon jól tudta.Seeley csak azt nem volt képes megállapítani,hogy ez a tény neki jó vagy rossz.Levette a papírhalom tetején lévő lapot és olvasni kezdte.

Valaki kopogott."Remek!Még ez is!"

-Nyitva!-nem is gondolta,hogy egy nő jön be.Csodásan nézett ki.Fiatal volt,gesztenyebarna haja és kék szeme volt.Booth felpillantott és egy pillanatra leesett az álla

-Jó napot Booth ügynök!-köszönt mosolyogva.Valami volt abban a lányban,ami megfogta Booth-t

-Jó napot!-köszönt vissza egy kis idő múlva-Miben segíthetek?-kérdezte kicsit habozva.Felállt és az ismeretlen mellé sétált

-Én Dr.Jessyka Bround vagyok és Dr.Brennan-t helyettesítem,amíg nem jön vissza.Ha jók az információim,akkor maga dolgozott vele és ezek szerint,velem is majd-Booth nem sokat értett abból,amit az idegen mondott,mindössze a lényeg jutott el a tudatáig: Brennan-helyettesítés-dolgozni-velem-Booth ügynök!-meglengette a kezét,jelezve,hogy itt van és szeretne valami reakciót látni a férfitől

-Igen...Én..Mi együtt fogunk dolgozni-válaszolt megköszörülve a torkát

-Remek.Akkor ha valami fejlemény van az ügyben,akkor felhívom.Csak gondoltam benézek,hogy tudjon rólam-mosolygott tovább,majd elment-Viszlát Booth KÜLÖNLEGES ÜGYNÖK!-ezt annyira megnyomta,hogy Seeley beleremegett

-Viszlát Jessyka-nyögte ki nagynehezen,közben pedig nagyot nyelt.Ez a nő most kacérkodott vele??Mindig odavoltak érte a nők,de azért hogy egyszerre 2 felülmúlhatatlan szépségű is!Húú.Kifújta a levegőt.2..Na igen..Neki ott van Temperance!Nem is szabadott volna elragadtatnia magát!Egyáltalán mi volt ez??Valami furcsát érzett,de nem tudta eldönteni,hogy rossz,vagy jó..Nem tudta hová tenni..

Dr. Jessyka Bround