Bones-Kitartás-2

Éjfél is elmúlt.Booth már régen az igazak álmát aludta,mert azt hitte,társa is ezt teszi,de tévedett.Brennan nem tudott és nem is akart aludni.Nem szerette volna elrontani ezt a szinte tökéletes napot.Jól tudta,ha elalszik,akkor ismét szembe kell néznie rémálmaival és erre cseppet sem volt hajlandó.Jobban érezte magát attól,hogy Seeley-t nézhette.Mikor valaki alszik,akkor mutatja az igaz valóját és csakis akkor.Booth még így is erősnek tűnt.Pontosan olyan volt,mint a valóságban,csak most sokkal nyugodtabb.Brenn elmosolyodott.Elképzelte az életét az ügynök mellett.Még soha nem tudta ezt megtenni,még sosem tudta mással elképzelni magát,csak egyedül.Mi változott?Mióta Booth-tal találkozott,teljesen megváltozott.Máshogy viselkedik,másban hisz..Illetve már hisz.Más lett az élete,mikor a férfi betoppant az előadására.-mosoly hagyta el a száját,mikor az emlékei közt kutatott.Odabújt az ügynök meleg testéhez,aki reflex szerűen átölelte.Brennan nyugodt volt és valami különösen jó érzés fogta el.Ez már évek óta a szívében lappang,de csak fél éve annak,hogy képes volt bevallani magának.Szereti Booth-t,tiszta szívéből és szándékosan soha nem taszítaná el magától.Már nem.Régen próbálta és talán az fogta meg ennyire,hogy ő volt az első férfi,aki képes volt ellenállni.Nem egyszer járt már a fejében az esküvő,hogy mit mondana,ha társa megkérné a kezét.A válasz mindig igen volt.De vajon élőben is az lenne?
Az egyébként racionális Temperance sokáig álmodozott a jövőről.Mikor már nem bírta nyitva tartani a szemét,felült.Az órára pillantott,ami 5:35-öt mutatott."Ideje felkelni!"-Óvatosan kicsúszott Booth karjaiból és a fürdőbe ment.Hideg vízzel megmosta az arcát,hogy egy kicsit felébredjen,aztán teljesen véletlenül a tükörbe nézett.Az emlékek zuhatagként rohamozták meg.Könnyeivel küszködve rohant ki a fürdőből,hogy újra Seeley védelmében lehessen.Íg feküdt még egy órán keresztül,míg magára erőltetett egy kis nyugalmat,hogy társa ne lássa a félelmét mikor felkel.Fél 7-kor újra felkelt,de most a konyhába ment,hogy kávét készítsen.
Booth nem sokkal később kelt fel.Mikor nem találta maga mellet Bones-t,ő is kiment.

-Jó reggelt!-köszönt álmosan,rekedt hanggal a férfi

-Jó reggelt!-viszonozta mosolyogva Brenn-Azt hittem,már sosem kelsz fel!-átkarolta az ügynököt

-De még csak 7 óra!-védekezett-És te mióta vagy fenn?Mostanában én szoktam korábban kelni!

-Legyen elég annyi,hogy régóta!-válaszolt sejtelmesen

-Rémálmod volt?-faggatta tovább a lányt

-Nem-rázta a fejét-Most nem volt!-igazat mondott,de olyan érzése volt,mintha hazudna.Booth megneszelte a feszültséget

-Rémálmod volt-jelentette ki

-Nem-tagadta tovább-Tényleg nem volt..De nem is lehetett..-lesütötte a szemét

-Gyógyszert vettél be?!?-az ügynök nagyon fel volt háborodva,mert szinte biztos volt az igen válaszban

-Nem!-hangja remegett,miközben kiabált.Nem hitte,hogy Booth ilyen lesz-Csak nem aludtam!De nem számít!Hagyjuk!Oké?Nincs kedvem végighallgatni téged!-kibontakozott az ölelésből és a szobába rohant.Szeméből patakzottak a könnyek.Becsapta az ajtót és az ágyra roskadt

Booth nem tudta,hogy mit is csináljon.Jól tudta,hogy ezt most nagyon elrontotta.Egy kis idő után Brennan után ment a szobába.Halkan benyitott és az ágyhoz lépett.Látta Bones könnyeit és a szomorú,csalódott arcát.A szíve összeszorult.Úgy érezte,hogy ez az ő hibája és talán igaza is volt.

-Ne haragudj!-leült és tovább folytatta-Nem akartam felemelni a hangom,végképp nem vádaskodni!

-Pedig nagyon úgy jött ki!-szakította félbe ingerülten a lány

-Tudom.És sajnálom!Én csak..Tudod..-nem tudta,hogy hogyan fejezze ki magát.Nem tudta megfogalmazni a mondanivalóját,mert a fejében a szavak értelmesek voltak,csak kiejtve hangzott volna furcsán és talán Brenn még jobban megsértődött volna-Nagyon rossz,hogy ilyennek látlak..És próbálom visszaállítani azt az életet,amit te szerettél,amiben mind a ketten boldogok voltunk.Azt hittem,hogy nehéz lesz megfékezni téged a gyógyszerfüggőségedben,de talán tévedtem.Sokkal nagyobb az akaraterőd,mint gondoltam.Sajnálom,hogy nem bíztam benned,de már nem tudok rajt változtatni.A múlton nem,de a jövőn még igen!-felemelte Temperance állát,hogy a szemébe nézhessen

-Talán kicsit túlreagáltam-vallotta be a gondolatát-Alighanem a te helyedben én is így gondolkodtam volna.Csak..Túl érzékeny vagyok,mióta el..-nem fejezte be a mondatot

-Ne!Ne beszélj róla,oké?-megölelte a nőt,aki néhány percig élvezte a férfi közelségét,majd eltolta magától

-Sweets tényleg tud segíteni?-kérdezte bátortalanul

-Tessék?-Booth nem akart hinni a fülének

-Sweets..Hát..Tud segíteni?-ismételte meg

-Igen-az ügynök örömtelin mosolygott

-És..Ha azt mondanám,hogy elmegyek hozzá,akkor el kéne neki mondanom mindent?-alig kapott levegőt.A szíve a torkában dobogott

-Valószínű..El szeretnél menni hozzá?-tudakolta reménykedve

-Csak azt tudom,hogy változni szeretnék.Az akarok lenni,mint régen!Nem akarok minden este rettegve lefeküdni és nem akarom az emlékeimet viszontlátni a tükörben!-elszántsága egyre nőtt,mire a mondandója végére ért

-Akkor beszélek vele.Jó?-Brennan bólintott,Booth pedig újra átölelte

-FOLYTATÁS-

Nagyon köszönöm a komikat és sajnálom,hogy nem tudtam hamarabb hozni,de nagyon igyekszem!Most egy ideig nem látjátok Jessyka-t,de ígérem lesz még róla szó :) Most se maradjanak el a komik,mert a szabály örökre érvényes!♥