Bones-Hosszú az út...-8

Brennan-t és Booth-t ismét elnyomta az álom.Mivel Bones félt,ezért Seeley átkarolta és magához szorította,így aludtak el.Booth előbbi rémálma nem folytatódott,most semmit sem álmodott.Ellentétben Brennan-nel.
Temperance megint remegett.Ha az ember ránézett,látta rajta,mennyire össze van törve és mennyire védtelen.Az arcán látcottak a félelem ráncai.A letörölhetetlen,eltakarhatatlan félelem,ami teljesen úrrá lett rajta.Zihálni kezdett,hamarosan pedig a szeme is kipattant.Nagyon nagy erőfeszítés volt számára,hogy ne sikoltson fel.Némiképp megnyugodott,mikor látta társát maga mellett és érezte,ahogy keze Brenn derekán pihen.Arra gondolt,hogy most itt az idő elővenni a gyógyszert,mert igenis szüksége van rá!Óvatosan levette Booth kezét magáról,majd kikászálódott az ágyból és a cipősszekrénye felé vette az irányt.Még egyszer visszanézett az ügynökre,hátha felébresztette,de ahogy ő láta,még mélyen aludt.Odalopózott a kis szekrényhez és kinyitotta.Egy pillanatra talán még valami örömöt is érzett,de ez hamar elmúlt,mikor rádöbbent,hogy a dobozka nincs a helyén.Hol lehet?Talán nem ebbe a cipőbe rakta?Gyorsan végignézte az összeset,majd mikor nem találta,zihálni kezdett.Hová tűnt?

-Ezt keresed?-kérdezte egy ismerősen dörmögő férfi hang.Brennan megfordult és meglátta Booth-t,aki épp a pirulásdobozt tartotta a kezében

-Ho..Ho..Mégis hogy került hozzád?Hogyan találtad meg?-először még kicsit dadogott,de a végére egészen megkeményedett a hangja

-Sweets mondta,hogy ha függő vagy,akkor rejtettél el belőle.Azt is mondta,hogy már nem tiszta a gondolkodásod.Innentől már egyszerű volt.A régi Brennan olyan helyre rejtette volna,ahol bármikor megtalálhatom,de nem tűnik fel.Viszont te már nem vagy a régi.Innen tudtam,hogy hol keressem-magyarázta a meglepett nőnek

-Kérlek Booth!-nyöszörgött-Csak egyet adj!Te nem tudod,hogy mit érzek!Minden egyes éjjel újra és újra megtörténik velem az,ami akkor!Te ezt nem érted!Még a fájdalmat is érzem!Kérlek!Ha tényleg szeretsz,akkor ne hagyd,hogy szenvedjek,mert ez semmire sem megoldás,inkább rosszabb lesz minden!Ne tedd ezt!-könyörgött elcsukló hangon

-Sajnálom Bones.Ennek így kell lennie-válaszolt halkan,majd a wc-hez ment és beleöntötte a doboz tartalmát

-Gyűlöllek!-ordította Brenn-Gyűlöllek!-egyre erősebben sírt,míg végül a sírásból zokogás lett-Nem teheted ezt velem!Ehhez nincs jogod!Hallod?!Ehhez nincs jogod!-a düh,a félelem és a megnemértettség érzése keveredett a lányban.Nem tudta,meddig bírja még-Gyűlöllek!-ismételte meg,majd lerogyott a sarokba és csak zokogott.Booth-nak nagyon fájt a szíve.Nem a hozzá vágott szavaktól,hanem attól,hogy Bones-t ilyen állapotban látja.Nem hitte,hogy eljön ez a pillanat."Ennél már csak jobb jöhet."-Gondolta,de nem is sejtette,hogy mekkorát téved.Lehet még rosszabb is.Sokkal rosszabb.Odalépett Temperance mellé és letérdelt

-Sajnálom Tempi!Ha meggyógyulsz,majd rájössz,hogy nem volt más választásom!-megpuszilta a lány feje bubját,majd felállt és a konyhába ment.Nem sokkal később Brennan is követte

-Elmegyek!-jelentette be könnyedén és még hitt is benne,hogy ez igaz lehet.Booth megrázta a fejét

-Nem-válaszolt határozottan-Nem engedlek el.

-Nem tarthatsz fogva,mint egy állatot!El fogok menni és nem tudsz megakadályozni!-ordította.Megfordult és a kabátjáért ment,közben pedig épp kopogtak

-Remek!-mondta Booth,majd letette a kávét és az ajtóhoz sietett,hogy kinyissa

-Szia Booth!-köszönt egy ismerős hang.Temperance jól tudta,hogy ki a hang gazdája-Hogy van?-érdeklődött halkan

-Nem túl jól.El akar menni és..-nem tudta tovább mondani,mert Brennan közbevágott

-És el is fog!-elindult a kijárat felé,de nem volt elég gyors.Booth még mielőtt kiléphetett volna,elkapta a derekát és visszavitte a szobába,majd újra kijött a vendégéhez,aki valami kaját és sört hozott neki

-Gyűlöllek!Gyűlöllek Booth!-hallatszott a zárt ajtó mögül-Nem tarthatsz itt!

-..És gyűlöl-fejezte be az ügynök

-Én nem bírnám ezt végigcsinálni-mondta halkan a lány

-Pedig muszáj lesz!Csak 2 nap szabit kaptam és ennyi idő nem elég.Segítened kell,mert csak te vagy képes erre rajtam kívül.Csak benned bízom!

-Nem lehet Booth!Én előbb megtörök,mint ő!Nekem nem megy!-kétségbeesett pillantást vetett a férfira,aki nyugtatásképp elmondta,hogy ő mit érez

-Azt hiszed nekem olyan könnyű?Mikor látom,hogy milyen rosszul van,átvállalnám minden terhét,vagy adnék neki egy pirulát,de nem teszem,mert tudom,hogy ez mivel járna.Talán egy kicsit megnyugodna,de utána sokkal rosszabb lenne minden.Mikor azt mondja,hogy gyűlöl,persze nem vezsem komolyan,de mégis nagyon rosszul esik és annyira szeretnék változtatni ezen,de ez csak kitartással fog sikerülni.Neked is és nekem is!Értesz Angela?-kérdezte lágyan,mire a lány bólintott-Nem adhatsz neki gyógyszert és nem engedheted ki a lakásból,még akkor sem,ha annyira kéri!

-Tudom..Csak abban nem vagyok biztos,hogy ez sikerülni fog..-válaszolt halkan

-Sikerülni fog.Csak arra gondolj,hogy ezzel segítesz neki és akkor menni fog!-Angela nagyot sóhajtott

-Annyira sajnálom őt!Ha nem lett volna olyan makacs,már rég túl lehetne rajt!

-Ez igaz.De ismered!..-nem akarta befejezni,amit elkezdett,mert akkor csak folytatták volna a témát és ezt nem akarta-Beszéljünk inkább valami másról..Mondjuk,hogy mit is hoztál!-a komor arcot egy apró mosoly váltotta fel

-Fánkot,amit én sütöttem,meg spagettit.Remélem szeretitek,bár ha jól tudom,Brenn nem fogja megenni,ezért raktam neki valami vegetáriánus izét,amit úgy vettem-hadarta a lány

-Remek!Imádom a spagettit!Köszi Angela!Szuper vagy!-vigyorgott Booth,mintha az imént semmi sem történt volna

-Engedj ki!-dörömbölt Brennan a szoba ajtaján

-Azt hiszem,jobb,ha most mész-komorult el a férfi arca

-Tudok valami segíteni?-kérdezte aggódva Angela

-Nem.Menj csak!Jobb lesz,ha ezt nem látod és nem hallod.Nem lesz szép..És egyébként is!Lesz még alkalmad rá,hogy te intézd!-fejezte be,majd elindult a szoba felé-Légyszi csukd be az ajtót!Köszi!-ezzel köszönt el és kinyitotta a szoba ajtaját.Angela még hallotta,ahogy Brennan ordít

-Nem tarthatsz itt!Fel foglak jelenteni!Hallod?!El akarok menni!..-a többit már nem hallotta,mert becsukódott az ajtó.Kinyithatta voln,de nem akarta hallani,hogy mi történik odabent.Igazat adott Booth-nak:Lesz még elég alkalma...

-FOLYTATJUK-

Hűűű!Elég meglepetésszerűen tört tám ez a 11 komi!Mikor felraktam a részt,nem számítottam rá,hogy ilyen gyorsan rakhatom ki a folytatását!Nagyon köszönöm!Már a következő rész is kész,szóval csak rajtatok múlik,hogy mikor kerül ki! :) IMÁDOK ÍRNI!!! (már csak az ilyen élményekért is)