-Szia!Hát veled mi történt?-vonta kérdőre Angie
-Semmi-körbenézett,hogy a lány rájöjjön,túl sokan vannak a beszélgetéshez,majd tovább ment.Belépett az irodájába,majd becsukta az ajtót
-Mi történt?-kérdezte ismét Angela
-Semmi....Csak szörnyen keserű a kávé.Azt hittem szeretem,de tévedtem.Mindig rá gondoltam.Ma bementem a Founding Fathers Bárba,hogy vegyek egyet,most pedig dobhatom a kukába.Talán úgy taposom el én is,ahogy ő tette velem-belekortyolt a kávéba-És most....Most úgy gondolom,már nem is olyan keserű.Csak el kellett benn keverni a cukrot.Így már szeretem.Sokkal jobb,mint akkor,mikor keserű volt.De miért szeretem?Hiszen túl sok mindent adtam neki,ő mégis keserű volt.Nem tudom,hogy vegyek-e még,vagy majd más megveszi helyettem?Szeretem.Megvenném,de mi van,ha mégis keserű lesz?Nem tudnám mégegyszer elviselni!
-Ó szívem!Fogalmam sincs,hogy miről beszéltél,de az tuti,hogy nem a kávéról.Tényleg szereted?Akkor ne hagyd,hogy más vegye meg!
-És ha keserű?
-Majd elkevered benn a cukrot.
-Mi van,ha nincs több cukor,vagy nincs hozzá erőm,hogy elkeverjem?
-Akkor abban kell bíznod,hogy nem lesz keserű!
-Már egyszer az volt.Mi bizonyítja,hogy többet nem lesz?
Csend lett.Angela már nem tudott válaszolni.Hirtelen kinyílt az ajtó.
-Szia Brenn!-lépett be Jason-Bocsánat!Valamit megzavartam?
-Nem!Dehogy!Csak a kávéról beszélgettünk,de már megyek is!Tudod,talán másik kávét kéne választanod-fordult vissza-Olyat,amiben van elég cukor-rámutatott Jason hátára
-Miért jöttél?-tért a lényegre Brennan
-Gyere velem!Valamit mutatni szeretnék!
-Mikor legutoljára ezt hallottam egy férfitól,másnap már nem volt társam.
A fiú egy pillanatra megtorpant.
-Ne aggódj!Én nem ő vagyok!Gyere csak!
-Rendben
Fél óra múlva már a parton voltak.
-Miért hoztál ide?-kérdezte a lány
-Mert ez gyönyörű hely.Tökéletes ahhoz,hogy mondjak valamit.
-Mit?Mire gondolsz?
Jason megcsókolta.
-Már régóta el akartam mondani,de nem mertem.
-Sajnálom!Már egyszer igent mondtam!Hiba volt és nem teszem mégegyszer!Legyünk csak társak!Kérlek Jason!
-Tudom,hogy az elődöm mit tett és abban biztos lehetsz,hogy én nem követem el ugyanazt a hibát!Nagyon kedvellek!Mit csináljak,hogy higgy nekem?Én nem ő vagyok!Soha nem tudnálak átverni!
-Nem!
-Ha nem tette volna ezt,akkor lenne esélyem?
-Talán.
-Csak talán?
-Igen!...Igen lenne esélyed,de én ezt nem akarom!
-Csak próbáljuk meg!Bárkit megkérdezhetsz!Nem szoktam átverni a lányokat!Tényleg nagyon kedvellek!Sőt!Nem csak kedvellek!Szeretlek!
-Miért kéne hinnem neked?
-Nem tudok mást felhozni,csak amit már elmondtam.Megértelek.Megértem,ha nem vagy még kész.Várok rád.Amíg csak kell,vagy amíg azt nem mondod,hogy soha többé nincs esélyem-hátat fordított és elment
-Várj!-kiáltott utána Brennan-....Meddig várnál?
Sokáig!Bármeddig!Akármeddig!-elkezdett visszafele sétálni
-Na és mennyi az a sokáig?
-Miért?-már odaért a lányhoz
-Nagyon haragudnál,ha az a sokáig elmaradna?
Megcsókolták egymást.
-FOLYTATJUK-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése