"Vajon helyesen tettük?Annyira vártam ezt a napot,de vajon megérte?"
Törte a fejét Brennan egész úton.Mikor megérkeztek gyorsan kipattant a kocsiból.
-Köszi,hogy elhoztál!Jó éjt!
-Várj!Várj!Várj!-rohant utána gyorsan Booth
-Mi az?
-Jól éreztem magam veled!
-Én is...-fordult vissza
-Nem hívnál be egy kávéra?-nyögte ki a férfi,bár kissé zavarban volt
-Éjfélkor kávé?
-Miért ne?Fel kell pörögnöm.De ha nem,akkor én nem erőltetem...
- De,persze!Gyere be!-mondta végül,bár sejtette,hogy társa nem csak kávét szeretne
Ahogy beléptek az ajtón,Booth átkarolta a lányt és megcsókolta.Megbizonyosodott arról,hogy Ő is szeretné.Kigombolta Brennan blúzát és levetette róla.
-Félek-suttogta halkan Brenn
-Hagyjuk inkább?
-Ne!Csak olyan...
-Milyen?
-Olyan érzés,mintha az első lenne.
-Akkor majd gyengéd leszek-mondta és újra megcsókolta
Temperance tudta,hogy nem helyes amit tesz,de nem törődött vele.A szívén eluralkodott az érzelem.
-Szeretlek Booth!
-Tudom...Én is
2 óra múlva eszméltek fel.
-Booth!Neked menned kell!Hannah már vár!
-Ne gondolj már folyton rá!
-De még nem szakítottál vele,ő pedig nem tud rólunk!
-Igazad van sajnos...Mennem kell.Reggel bent leszel?
-Persze!
-Mire legközelebb találkozunk,már nem kell ilyenen aggódnunk.
-Azt mondod?
-Talán nem hiszed?-kérdezte a férfi kacéran
-De...Dehogynem.
Booth megcsókolta,majd hátat fordított és az ajtó fele vette az irányt.Brennan jól tudta,hogy társa nem bírja ki ennyivel.Igaza volt.A sármos ügynök megfordult és ismét megcsókolta.
-Nem akarok elmenni!-nyöszörgött
-Menj már!Menj!
-De csak még egy picit!
-Menj!Vagy nekem kell téged kidobnom?
-Jól van!Megyek!De reggel bent legyél!
-Bent leszek,csak menj már!-nevette el magát
-Még egy utolsó...
-Menj!
Booth elindult haza.Majd kicsattant a boldogságtól.Régen érzett már ilyet.Mikor megérkezett halkan átöltözött és befeküdt Hannah mellé.Észre sem vette,hogy a lány nem alszik.
-Hol voltál?
-Te még fent vagy?
-Igen.Tehát hol voltál?
-Bones-val.Dehát mondtam neked,hogy vele leszek!
-De eddig?Mit csináltatok ennyi ideig?
-Miért kéred számon rajtam?Féltékeny vagy?Muszáj volt vele kibékülnöm!Hiszen a társam!
-Nem!Csak gondoltam elmeséled.
-Akár el is mesélhetem.De csak reggel.Jó?Most nagyon fáradt vagyok!
-Rendben-egyezett bele kelletlenül
Aznap éjjel egyikük sem aludt.
Hannah azon rágódott,hogy vajon mit csináltak együtt ennyi ideig.
Brennan-nek folyamatosan járt az agya.Olyan boldog volt,mint még soha.
Booth pedig mikor néha elaludt pár percre,akkor is csak társával álmodott.
Másnap reggel 8 óra
-Jó reggelt!-köszönt Brenann
-Jó reggelt!-viszonozta Angela-Mi történt veled?Csak úgy sugárzik belőled a boldogság!
-Kibékültünk Booth-val!
-Elmondta a titkát?
-El.
-Na és mi volt az?
-Nem árulom el-mosolygott
-Uram isten!-csodálkozott a lány
-Mi az?
-Ti lefeküdtetek?
-Cssssssssss!Halkabban!-csitította Brenn
-Szóval igen!Wáóó!
-De ugye nem árulod el senkinek!
-Dehogy!Miért tennék ilyet?
/-Dr. Brennan!Booth ügynök keresi!/
-Köszi Wendel!
-Áruld már el!Milyen volt?-faggatózott Angie
-Inkább mutasd meg mit hoztál!
-Jó,de utána mindent el kell mondanod!
Angela odaadta a dossziét.
-Tudom,hogy már lezártuk az ügyet,de találtam valami érdekeset!
-Jó!Mindjárt megnézem!-mondta mosolyogva
Miközben haladtak az üvegajtó felé Brennan felnézett.Arcáról lehervadt a mosoly.Nem kapott levegőt.Szemében könnyek gyűltek.
-Mi a baj szívem?-kérdezte a lány aggódva-Jól vagy?
-FOLYTATJUK-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése