Bones-Álom,vagy valóság?-1

Brennan lent volt a parton.Érezte a sós levegő illatát,ahogy a szél fújja.Hallotta a tenger morajlását.Szinte érezte,ahogy hozzáér a víz a bőréhez.A naplemente gyönyörű volt,de mégsem olyan mint máskor,mégis az egészet olyan csodásnak találta.Csak egyvalami hiányzott az összhangból.Egy fiú,akivel ott csókolózik valamelyik sziklán,mint tiniként.Hirtelen magányosnak érezte magát.Felhívta Angela-t

-Igen?

-Szia Angie!

-Brennan!Szívem!Jól vagy?

-Azt nem mondanám.

-Hol vagy most?Oda megyek!

-A parton vagyok.A kocsimban már nincs annyi üzemanyag,hogy eljussak innen bárhová.

-Azonnal ott vagyok!De hol keresselek?

-Nem tudom pontosan,de a telefonomban van GPS,amit az intézet le tud nyomozni.

-Rendben!Indulok!-már éppen letette volna a telefont,mikor kinyögte-És ne csinálj semmi hülyeséget,amíg oda nem érek!

-Annyira még talán nem rossz a helyzet.

Fél órán belül megérkezett Angela.Látta,hogy Brennan ott ül egy kövön és csak bámulja a tengert.

-Szia!-ment mögé halkan

-Olyan békés a tenger!Sosem gondoltam volna,hogy egyszer így jövök majd ide.

-Hogy?

-Ilyen szörnyű érzésekkel.Keveredik bennem az átvertség,a megalázottság és a ...

-Mi?Mi a harmadik?

-Szerelem.

-Szegényem-mondta Angie megértően

-Szerelem.Olyan furcsa szó...Tudod voltam már szerelmes,de soha nem vertek még át...Vagyis ennyire nem..Ezentúl ez lesz?Ha megbízok valakiben,az átver?-kérdezte a lány elkeseredetten

-Dehogy!Booth csak...

-Nem csak róla beszélek-szakította félbe Brenn-Már jó ideje nincs komoly kapcsolatom.Ott volt Saly..Olyan hülye voltam,hogy akkor nem mentem vele...Inkább megfutamodtam...

-Hé!Semmi baj!Ez már a múlt!Minden rendben lesz!Minden jobb lesz!

Brennan elmosolyodott.

-Azt mondod?Miért kéne elhinnem,hogy ezentúl minden más lesz?Mikor utoljára hittem ezeknek a szavaknak,akkor nagyon magasról zuhantam a pokolba.Most miért lenne ez másképp?

-Mert melletted vagyok.Eddig nem hagytad,hogy segítsek,de most már nem engedek.Nem hagyom,hogy a barátnőm boldogtalan legyen!Boldognak akarlak látni!Mint ma reggel!

-Köszönöm Angie!Nem is tudom mihez kezdenék nélküled!

A két lány megölelte egymást.

-Nem kell megköszönnöd.Ez a dolgom.

Brennan ismét elmosolyodott,de ez most igazi mosoly volt.Hálás mosoly.

-Most már ideje,hogy haza vigyél...

-Óóóó!Igen?-kérdeztze viccelődve Angela-Na gyere!Menjünk!Kezd elég hideg lenni.

Hazamentek,de még órákat beszélgettek egymással.

Jaferson Intézet másnap reggel 07-30 perc

Brenn hamar bejött.Nem nagyon akart Booth-val találkozni.Úgy döntött beszél Cam-vel.

-Jó reggelt Cam!

-Jó reggelt!-viszonozta a lány meglepődve-Hát te mit keresel itt?Egy ilyen vita után otthon kéne ülnöd a kanapén,csipszet és csokit majszolni,szomorú zenét hallgatni és azon gondolkodni,hogy miért pont veled történt ez!

-Te így csinálod?

-Hát a legtöbb érzékeny nő igen-Brennan furcsán nézett rá-De te erős vagy és hamar fel tudzs állni-mondta gyorsan javítva önmagát-Nos miért jöttél?

-Van hozzád egy óriási kérésem.

-Na ki vele!Ma jó napom van.

-Mielőtt elmondanám ígérd meg,hogy bármibe kerül teljesíted!

-Attól függ,mi az-Cam belenézett Temperance szemébe és látta,hogy nagy dolog,de fontos-Rendben.Megígérem,hogy teljesítem a kérésed.Mi az?

-Új társat akarok.

-FOLYTATJUK-