Másnap reggel mindenki ugyanúgy kezdte a napját,mint eddig.Felkelt,lezuhanyzott,felöltözött.Valaki reggeli helyett beugrott egy pékségbe és már rohant is tovább,vagy ahogy Booth tette,elment kedvenc kávézójába.Abban reménykedett,talán ott majd megtalálja volt társát.Miközben várt,iszogatta a kávéját és arra gondolt,vajon mit tenne most,ha Brennan mégis eljönne,de a lány már rég eldöntötte,hogy soha többé nem teszi be oda a lábát.Ám ezúttal valami különös érzés odavonzotta.Ahogy belépett,megcsapta a régi illat.Eszébe jutottak az emlékek.Akaratlanul is elmosolyodott.Körbenézett.Rápillantott Booth-ra és hirtelen azt hitte,képzelődik.Megtehette volna,hogy hátat fordít és elmegy,hiszen a férfi még nem vette észre,de nem tette.Odament a pulthoz és leült az ügynök mellé.
-Egy kávét kérek!
-Jó újra látni!A szokásost?
-Igen!Köszönöm!
-Te mit keresel itt?-kérdezte Booth meglepődve
-Talán baj?Úgy tudtam,ez közterület.
-Nem úgy értettem!Csak...Örülök,hogy látlak!
-Képzeld!Új társam van!-fogott hozzá Brennan
-Igen?És jobb mint én?
-Más mint te-mondta mosolyogva
-Jó,vagy rossz ez nekem?
-Ezt nem értem.
-Jó vagy rossz értelemben?
-Hát elég jól néz ki.Azt hiszem bejövök neki.
-Bejössz neki?Mégis mióta beszélsz így?Máris túlléptél rajtam?
-Tudod Booth,rájöttem,hogy te csak egy voltál a sok öntelt emberből,akik átvertek.
-Mi?
-De te mégis más voltál.Ráébresztettél,hogy ezentúl válogassam meg,hogy kiben bízok.Mostantól másként lesz.
-Már nem is szeretsz?
Brennan alig bírta kimondani,de végül:
-Nem.Kicsit sem szeretlek téged.Hülye voltam,hogy azt gondoltam,veled más lesz.De tévedni emberi dolog.Vagy nem így van?
-Te nem tudod az igazat!Miért ítélsz el?Hiszen nem is engeded,hogy elmondjam!
-Nem érdekel!Nem érdekelnek a kifogásaid!-emelte fel a hangját
Ahogy ezt mondta,Booth rájött,hogy a lány hazudott neki.
-Tehát mégis szeretsz.
-Nem!
/Dr.Brennan!Kész a kávé!Elvitelre,ahogy szokta!/
-Köszönöm-kirohant az épületből
-FOLYTATJUK-
Bocsi a kevés anyagért..sajnos nagyon kevés időm volt...:'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése