Bones-Emlékek a múltból-4

Temperance már nem aludt.Az álma foglalkoztatta.

-Mi a baj?Min gondolkodsz?-kérdezte Seeley

-Semmi-mosolygott a lány

-Ismerem ezt a nézést!Mire gondoltál?-faggatta

-Tényleg semmire!Komolyan!-Booth nézése teljesen megtörte.Mondania kellett valamit-Na jó...Csak azon gondolkodtam,mi az oka annak,hogy nem álmodtam rosszat.

-Ez egyszerű!-nevetgélt a férfi-Mert itt voltam veled!Ha itt vagyok,akkor nem lehet rossz álmod-komolyodott le.Mind a ketten elmosolyodtak.Brenn kicsit belegondolt és úgy érezte,hogy Booth-nak igaza lehet.Néhány perc múlva megszólalt

-Vissza kéne hívnom Cam-et!

-Dehogy kell!-ellenkezett,mert kettesben akart maradni társával.Mikor végiggondolta mit is mondott és milyen hangnemben,azonnal vér kúszott az arcába.Bár Temperance nem látta,mert a férfi mellkasán feküdt,de Seeley mégis elszégyellte magát.Brenn hallotta a férfi szívének dobbanását.Egyre gyorsabban vert.

-Mi a baj?-kérdezte

-Semmi-felelt,de szíve egyre erősebben vert

-Izgulsz!-állapította meg

-Ezt meg honnan veszed?-idegeskedett.A lány elemelte a fejét,bár nagyon fájt neki,ha ülnie kellett

-Erősen dobog a szíved!Valami baj van?-idegeskedett

-Nem.Semmi-nyugodott meg-Csak gondolkodtam.

-Min?-kíváncsiskodott

-Rajtunk-mondta önkéntelenül.Temperance szeme elkerekedett és szíve elkezdett hevesen dobogni-A munkánkon-javította ki magát.Brenn egy pillanatra csalódottan hajtotta le a fejét,de hamar felkapta és mosolyogni kezdett-Min nevetsz?

-Csak rajtad

-Rajtam?Mi olyan vicces rajtam?

-Semmi-sütötte le a szemét

-Na!Mond el!-nevetgélt,közben pedig felült

-Nem!-viszonozta társa jókedvét.Booth átkarolta és hátradöntötte.

-Áruld el!-mosolygott,majd megcsikizte a lányt

-Ne!Elég!-hirtelen nem is érezte a fájdalmat,helyét a vidámság vette át-Hagyj már!-kacagott.Játékuknak a telefon csörgése vetett véget

-A fenébe!-hangzott Seeley nemtetszése

-Ez az én mobilom!

-Tudom...És nem fogod felvenni!-újra megcsikizte

-Ne!-bár nem szívesen,de eltolta magától a férfit-Fel kell vennem!

-Ne már!-kelletlenkedett-Olyan jókor tudnak keresni minket!-Tempi felvette

-Brennan!-szólt bele-Szia Angela!Nem!Már fent voltam!Rendben!Gyere csak!Szia!

-Angela volt?-kérdezte,de már tudta a választ

-Igen.Meg akar látogatni.

-Pont most?

-Igen.Baj?

-Nem!-tiltakozott azonnal-Csak...Olyan jól elvoltunk!Vagy nem?

-De-meleg mosollyal nézett az ügynök szemébe.Néhány másodpercig csak bámulták egymást.Booth nagy késztetést érzett,hogy megcsókolja,ezért feltápászkodott,leszállt az ágyról és felvette a cipőjét-Hova mész?
-Hagyom,hogy Angela-val nyugodtan tudjatok beszélni.
-Ne menj el!-kapott a férfi után,de meg is bánta a tettét,mert szörnyű fájdalom nyilallt a csontjaiba és visszaesett
-Jól vagy?-ijedt meg-Minden oké?
-Igen...Vagyis nem!Nagyon fáj!-ökölbe szorította a kezeit
-Semmi baj!Itt vagyok!-ölelte át-Itt maradok,amíg Angela nem ér ide!Nem hagylak itt ígérem!

-FOLYTATJUK-