Bones-A jövő titkai-5

Angela lassan közeledett a halk zaj irányába.Remélte,hogy nem valami veszélyes alakkal van dolga.Próbált erős maradni pont úgy,ahogy Brennan tanította neki.Soha nem felejti el őt,hiszen Brenn a legjobb barátnője.Az együtt töltött idő mindkettejüket megtanította a másik érzésére,viselkedésére és annak elfogadására.Hittek magukban és kitartottak egymás mellett még a nehéz időkben is.Angie a nappalihoz közeledett.Egy pillanatra megtorpant,majd mély levegőt vett,felemelte a vázát és jól megmarkolta.Előlépett és ütni akart,de gyors reflexe megállította.Hamar felismerte a zacskóval cipekedő embert.

-Booth!-ordította megkönnyebbülten-A frászt hoztad ránk!-tette le a vázát.A férfi a közelben lévő kis asztalhoz sétált,majd letette a kezében lévő 2 papírzacskót,majd a szájából is kivette és a többi mellé helyezte.

-Én hoztam rád a frászt?Te akartál leütni!-szabadkozott

-Mert úgy jársz,mint valami betörő!-mondta-Különben...Mit is hoztál?-kérdezte kíváncsian

-Hát gondoltam ennyi idő alatt már befejeztétek a beszélgetést,úgyhogy hoztam mindenkinek valami finomat.Te szereted a fánkot?

-Naná!Ki nem?-mondta nevetve,majd felkapott egy zacsit és elindult vele a szoba felé

-Várj már!Most akkor én nem mehetek be?-kérdezte kicsit fenyegető hangon

-Dehogynem!Csak elindultam-mosolygott kedvesen,majd folytatta útját a háló fele.Egy gondolat végigfutott az agyán.Visszafordult,hogy szemtől szembe legyen az ügynökkel-Köszönöm,hogy boldoggá teszed őt Booth!-suttogta-De nagyon vigyázz rá!Tudnod kell,ha megbántod,akkor a saját kezemmel fojtalak meg!-mondta komolyan,egy kis szikrával a szemében,majd ismét hátat fordított és elindult

-Én soha!SOHA-hangsúlyozta-Nem bántanám meg!-szólt a távolodó lány után

-Én elhiszem.De gondolj a múltra!Lehet,hogy nem szándékosan,de nem az első lenne!-továbbment,majd belépett a szobába.Seeley még végiggondolta mit is mondott Angela."Nem fogom megbántani!Nem is volt szándékos és nem csak az én hibám volt!Soha nem fogom megbántani!"_ő is elindult Tempi szobájába,de amint beért egy csodás,de egyben kiábrándító látvány tárult a szeme elé.A nő,akit szeretett,olyan mélyen aludt,hogy még barátnője hangjára sem kelt fel,aki ott beszélt hozzá.

-Alszik?Ilyen hamar?-tudakolta Booth,majd közelebb lépett az ágyhoz és leült.

-Mint a bunda-mosolygott Angie

-Ez gyors volt!-megsimogatta barátnője arcát

-Én el is megyek!Persze,csak ha nem akarod,hogy maradjak!-mondta azonnal

-Persze!Menj csak!-vágta rá,majd a mellette fekvő kis szépségre nézett-Én itt maradok mellette.Biztosan nagyon kifárasztotta már magát

-Ugye tuddo,hogy ez csak a gyógyszerek miatt van?-nézett furcsán a lány

-Persze hogy tudom-nyökögte zavartan

-FOLYTATJUK-

Mára ennyi..:)remélem tetszeni fog!!Még olvasni sem tudtam,amikor ideülte,m gépezni,csak írni kezdtem..:)Tudom,nem lett olyan hosszú,de majd bepótlom..:)