Bones-Emlékek a múltból-3

Megjegyzem a rész elején,hogy még nem kaptam valami sok ötletcímet és kezdek kifutni az időből!!

________________________________________

Booth szorosan átölelte a lányt.

-Nem kell félned!-súgta a fülébe-Itt maradok!Aludnod kell,mert nagyon fáradt lehetsz!Az orvos is pihenést írt elő!

-De én nem akarok!Te sem maradhatsz itt,mert biztosan sok dolgod van és Angela is hamarosan itt lesz!-erősködött

-Megígértem,hogy itt maradok veled,mert a hétre szabadságot vettem ki!Angela nem jön,mert felhívtam!Nem kell tiltakoznod!Nem hagylak itt!

-Honnan tudjam,hogy nem csapsz be?-hitetlenkedett a lány-Hiszen nem is ismerlek!

-Beültél a kocsimba,eljöttél velem enni,beengedtél a lakásodba és most itt ülök az ágyadon!-gyengéden megfogta a lány arcát-Tudom,hogy bízol bennem!-összeérintették a homlokukat.A férfi meg akarta csókolni,s Brenn se tiltakozott volna.Becsukta a szemét,mert már olyan közel érezte társát magához,ám az ügynök az ígéretére gondolt és arra,hogy nem teheti ezt azzal a nővel,akit szeret.Felemelte a fejét és megpuszilta Tempi homlokát.Az ajka olyan forró lett,hogy szinte égette.Brennan testét is átjárta a forróság a homlokától az ujja hegyéig.A bizsergés sokáig tartott mindkettejüknél-Bebizonyítom,hogy nem hagylak itt!-levette a cipőjét és lefeküdt a lány mellé-Gyere!-húzta magához társát,aki esetlenül borult a férfi mellkasára-Feküdj ide!-utasította-Ha én felkelek,akkor arra te is felébredsz!-Brenn kicsit félénken,de végül engedelmeskedett.Valójában szívesen aludt Booth-val.Érezte,ahogy a forróság átáramlik belé.Biztonságban érezte magát Seeley ölelő karjaiban,ezért hamar álomba is merült.

Olyan gyönyörűséges álomba,ahol együtt volt Booth-val és egy kisbabával.Ott tartotta a karjában azt a törékeny kis életet,az ügynök pedig mellette állt és mindkettejüket átkarolta

-Az én kislányom!Olyan gyönyörű,mint az anyja!

-Még nem is hasonlít egyikünkre sem!-mosolygott

-De igen!Nézd csak meg!A szája pont olyan,mint a tiéd!A szeme is!Nézd meg jobban!-lelkendezett

-Igazad van-simította végig a kicsi arcát-Hasonlít ránk....Telefon....Telefon...Telefon-hangzott a gondolataiban,mert csörgött egy mobil,de hirtelen elhallgatott.

-Brennan telefonja-hallotta a suttogást-Nem!Most pihen!Majd felhív,ha felébredt!Most leteszem!Szia!-a lány alig láthatóan elmosolyodott,de Booth mégis érezte-Hát te felébredtél?-kérdezte,majd gyengéden megsimogatta a haját

-Csörgött a telefonom-nyögte-Ki volt az?

-Csak Cam.Meg akart látogatni,de mondtam neki,hogy alszol,úgyhogy aludjál is tovább!-mosolygott