Bones-A jövő titkai-2

Már 10 óra volt,de a két szerelmes még mindig az igazak álmát aludta.Egy hangos és nagyon vad kopogásra riadtak fel.

-Megyek!Megyek már!-ordította Booth álmosan.Oda cammogott az ajtóhoz és kinyitotta

-Helló Booth!Brennan?Hogy van?-kérdezte a nő

-Jobban-válaszolta hűvösen-Miért kellett így dörömbölni?-kérdezte vádlón

-Mert az ember itt állhat 10 percet úgy,hogy folyamatosan kopog,de senki nem nyit neki ajtót.Így gondoltam hangosabb leszek..Nem tudtam,hogy még ilyenkor is alszotok.Brenn felébredt rám?

-Ahogy mindenki-válaszolt nyűgösen a férfi

-Ó..Hogy van?-kérdezte ismét

-Nem tudom,mivel egyből ide kellett rohannom hozzád!-mondta bosszúsan

-Jó bocsi!Nyugi Booth!Nem kell úgy felkapni a vizet!!Már 10 óra,szóval nem gondoltam,hogy még nem vagytok fent!-magyarázkodott,közben pedig a szoba fele sietett,de Seeley elé lépett,mielőtt a lány bejutott volna-Most mi van?Nem azt mondtad,hogy fent van?-kérdezte értetlenül

-De-hebegte-Csak megkérdezem,hogy bemehetsz-e!-találta ki gyorsan a kifogást

-Ugyan!Miért ne mehetnék?-megpróbálta félretolni az ügynököt,de az megint megállította

-Mert..-kezdte gyorsan,de semmi nem jutott az eszébe a valóságon kívül,hogy Tempi nincs felöltözve-Azért én megkérdezem!Te addig ülj csak le nyugodtan!-mondta,majd bement a hálóba és gondosan bezárta maga mögött az ajtót

-Ki jött?-kérdezte a lány már felöltözve

-Angela-válaszolta a meglepett férfi-Te hogyhogy fel vagy öltözve?

-Hát hallottam,hogy jött valaki és gyorsan kikaptam egy pár dolgot a szekrényből.Ez miért olyan meglepő?-csodálkozott

-Hát nem az..Csak..nem tudtam,hogy ilyen jól vagy.Azt hittem segítenem kell...-mondta még mindig ámulattal

-Hát nem vagyok a legjobban,de muszáj volt.Miért nem jött be?Már el is ment?-kérdezte

-Nem!Még itt van,csak mivel nem tudtam,hogy van rajtad ruha,ezért nem engedtem be...-mondta kelletlenül,majd kinyitotta az ajtót

-Na végre!Mégis mi tartott ennyi ideig?Azt hittem,hogy kiszöktetek az ablakon!-morgott a lány

-Szia Angie!-mosolygott Brennan feltűnő boldogsággal

-Szia!Hát veled meg mi történt?Olyan boldog vagy!-ölelte át barátnőjét-Jobban érzed magad?

-Igen.Sokkal jobban vagyok és képzeld!-kezdte lelkesen,mire Booth inkább félrehúzódott.Nem akart kényelmetlen helyzetbe kerülni

-Na én kint leszek,ha valamire szükséged lesz!-vakarta a fejét,majd kiment

-Mi történt veled?-nem tudta leplezni kíváncsiságát

-Mindenre emlékszem!-mondta lelkesen,de Angela nem nagyon akarta elhinni

-Lehetetlen,hogy egy éjszaka alatt minden eszedbe jusson!

-Pedig igen!Emlékszem...-elkezdett gondolkodni,hogy mivel is bizonyítson-A könyveimre is..És,hogy te segítettél benne-mosolyodott el
-Ez semmi!Bárhonnan tudhatod!-mondta,majd agyalni kezdett-Jól van.Mesélj még!Rólatok!
-Kikről?-Brenn furcsállta ezt a kérdést,hiszen bárki lehet az a másik személy
-Ha még ezt sem tudod,akkor értékelem,hogy megpróbálsz felvidítani édesem,de nem kell velem ezt elhitetned!Én boldog vagyok,ha téged boldognak látlak!
-Booth és én?-kérdezte bizonytalanul
-Igen-válaszolta a lány-Mesélj rólatok!-Tempi kicsit megijedt ettől az egésztől,de jobb hamar túllenni rajt
-Hát..Mi..-dadogta-Együtt voltunk..-nyelt egy nagyot-És...Lett volna egy babánk-szemét lesütötte és a gondolatra könnyek szöktek a szemébe
-Ó!Édesem én nem pont erre gondoltam!Ne haragudj!-ölelte át ismét barátnőjét
-Nem semmi baj!Tényleg!Csak...-nem tudta folytatni
-Tudom,hogy nehéz!-neki is könnyek gyűltek a szemébe,de tudta,vissza kell fojtania,mert ez most nem róla szól.Neki már volt ideje továbblépni-Hiszen velem is megtörtént..Emlékszel?Hidd el,tudom,hogy mit élsz át!
-Sajnálom Angela!-óvatosan felnézett-De nem emlékszem rá.Annyira sajnálom!
-Semmi baj!Nem is emlékezhetsz mindenre...-könnyek folytak végig az arcán.Lesütötte a szemét-Én nem haragszom rád...Csak nem olyan könnyű elfelejteni-most Brenn ölelte át Angie-t
-Tudom-csak ennyit tudott mondani

-FOLYTATJUK-

Szeretném,ha egynél valamivel több hozzászólást kapnék,mert ez elég rosszul esik,hogy egyedül Bimbicsi volt képes véleményt nyilvánítani!