Bones-Emlékek a múltból-8

Mire el tudtak indulni,már majdnem 2 óra volt.Temperance társa szemét végig magán érezte és bár ez kicsit zavarta,mégis jól esett neki.

-Jól laktál?-kérdezte a férfi

-Igen.Finom volt!Köszönöm!Most már mehetünk?-türelmetlenkedett

-Máris?-lepődött meg

-Igen!Így is már csak néhány óránk lehet zárásig!

-A Jeferson nem zár be!Főleg neked nem!-nyugtatta Booth

-Nekem?-értetlenkedett

-Te éjjel nappal dolgozni szoktál!A munka az életed!Erre sem emlékszel?-aggódott

-Nem-sütötte le a szemét a lány.Booth odalépett hozzá és gyengéden felemelte az állát

-Majd segítek,hogy emlékezz!-meleg mosolyt engedett Tempi felé,aki még mindig nem volt valami vidám-Már így is sok minden az eszedbe jutott!Nem oldódhat meg minden 1 nap alatt!Legyél türelmes!Isten sem 1 nap alatt teremtette a földet!-Brenn kérdőn nézett rá

-De nincs is Isten!-tiltakozott

-Egyszer az életbe hagynád,hogy úgy vigasztaljalak,hogy nem javítasz ki?-mosolygott pajkosan,mire Tempi is viszonozta

Beültek a kocsiba és Booth csak beszélt folyamatosan.Néha persze társa is közbeszólt,de inkább csak hallgatta a férfi nyugtató hangját.Néha kicsit elkalandoztak a gondolatai.Eszébe jutott,mit is mondott Booth: "Már annyi minden eszedbe jutott!"-hallotta Seeley hangját a fejében."De mi minden?Miről beszélt?Angela olyan furcsán nézett,mikor elmondtam neki az álmaim.Booth pedig folyton engem bámul,ráadásul majdnem megcsókolt.Talán mi...Mi tényleg...?Nem!Az nem lehet!Én nem lennék ilyen,hiszen Angie is azt mondta,hogy racionális szoktam lenni és ha igaz,akkor én nem szerethettem Booth-t!Nem hogy még együtt legyünk!Ez hülyeség!Talán ez az egész,amit érzek,ez is csak a baleset miatt van!Verd ki a fejedből ezeket a buta gondolatokat Temperance!"-korholta magát

-Mi jártunk?-hallotta meg saját hangját,amitől úgy megrémült,hogy legszívesebben kiugrott volna a kocsiból
-Mi?-ijedt meg az ügynök,majd egy kis gondolkodás után kissé határozatlanul rávágta-Nem-Tempi érezte,ahogy a vér felszökik az arcába.Szédülni kezdett,de végül folytatta a beszélgetést
-Mert azt álmodtam és azt mondtad,hogy sok minden az eszembe jutott...Én...Én nem tudtam,hogy mire gondolsz-már annyira szégyellte magát,hogy könnyek gyűltek a szemébe.Booth igyekezett minél határozottabban,de gyengéden meggyőzni a lányt
-Nem voltunk együtt-nyelt egyet-De ezért nem kell sírnod!-nyugtatta-Az álmok csak álmok!Nem kell miattuk izgulni!Majd eszedbe jutni minden!Ígérem!-amint ezt kimondta,megérezte a szavak súlyát."Most ígértem meg,hogy eszébe fog jutni minden.Én hülye!Ha eszébe jut,akkor rájön,hogy hazudtam neki!"_Seeley elterelte a szót és egy percre sem hagyta abba a beszédet,nehogy a kínos csend újra előhozza a témát.Amint odaértek,az ügynök azonnal kipattant a kocsiból,hogy kinyissa társának az ajtót-Parancsoljon hölgyem!-nevetgélt,amitől Tempi-nek is jó kedve lett."Midig fel tud vidítani!"_mosolygott,majd kiszállt a kocsiból.Booth mellett sétálva beléptek a hatalmas épületbe.A lány tátott szájjal nézett körül
-Ez óriási!-csodálkozott,majd kis önuralmat gyakorolva magára megköszörülte torkát és úgy folytatta-Én erre sem emlékszem,de majd eszembe jut!-Seeley-re nézett,aki elégedett mosollyal folytatta az utat.A laborhoz értek és Cam azonnal odarohant hozzájuk
-Sziasztok!Hát te meg mi a fenét keresel itt?-nézett kérdőn-Otthon kéne feküdnöd a puha ágyadban és pihenned,hogy minél hamarabb meggyógyulj!
-Olyan jó idő van!Muszáj volt kimozdulnom egy kicsit!-védekezett.Cam nem tartotta jó ötletnek,de azért csak félreállt
-Oké-mondta-Meggyőztél,de csak egy kicsit maradhatsz!Nem kell,hogy még rosszabbul légy!-Brenn felindult a lépcsőn és nem is törődött a megszólaló riasztóval.Cam gyorsan odaugrott,hogy lehúzza a kártyát,majd odasúgta Booth-nak-Nem szokott ilyen rövid szoknyákat felvenni!Nem szóltál neki?-csodálkozott
-Nem-megint pajkos mosoly ült ki az arcára.Camille a hasába könyökölt,Seeley pedig felnyögött
-Legalább ilyenkor ne a gatyáddal gondolkodj!-szólt rá erélyesebben,de még mindig suttogva

Temperance végigsétált a műszerek között,majd megérintette az asztalt.Emlékek törtek fel a fejében:

Cam,Hodgins,Dasy és ő ott álltak egy hulla mellett.Angela is megérkezett közéjük...Aztán ugyanott volt és a szereplők,Dasy-n kívül nem változtak.Olyan embereket látott,akiket nem is ismert,de a nevükön szólította....

A feje szörnyen kezdett hasogatni.Miközben megfordult,odakapott a halántékához és nekidőlt az asztalnak.

-Jól vagy?-elnyomottan hallotta csak közeledő barátai hangját-Mi történt?-mikor már uralni tudta magát,azonnal válaszolt

-Nem vagyok jól-hangja alig hallatszott-Nagyon fáj a fejem-érezte,hogy lábai alig tartják meg testét és nem kellett sok,hogy el is engedjék.Tempi zuhanni kezdett,de Booth elkapta.Brenn nem vesztette eszméletét,de semmi erő nem volt a tagjaiban.Igyekezte minél hamarabb összeszedni magát,de nem ment.Az ügynök óvatosan a lábai és a nyaka alá nyúlt és felemelte.Temperance még a szemét sem tudta kinyitni.

-Vigyük fel a kanapéra!-utasította ijedt hangon Cam a férfit,aki gondolkodás nélkül szótfogadott.Mire felértek,Tempi-ben már volt annyi erő,hogy felemelje a fejét és a kezét Booth nyaka köré fonja.A férfi letette-Brennan!-szólongatta.Temperance csak egy nyögéssel tudatta,hogy ébren van,majd kinyitotta a szemét.Érezte,ahogy a testébe visszatér az energia-Hogy vagy?-kérdezte aggódó hangon a nő

-Azt hiszem jobban...De még egy kicsit fáj a fejem

-Booth majd hazavisz,hogy pihenhess!Nem szabadott volna eljönnöd!-korholta Cam.Brenn szívesen vitatkozott volna vele,de azt a kevés erejét ami volt,nem akarta erre pazarolni-Fel tudsz kelni?-kérdezte kedves,aggódó hangon

-Nem tudom-válaszolt-De megpróbálom-óvatosan felült,de érezte,hogy ez nem fog menni.Megrázta a fejét.Booth ismét a karjába vette és úgy indult el vele,mintha csak egy pihe lenne.Tempi átkarolta a férfi nyakát és lecsukta a szemét.Olyan volt,mintha társa energiát adna át neki,mert mire kiértek a laborrészből megszólalt-Már bírom!Letehetsz!-nézett Seeley-re ártatlan szemekkel."Hogy lehet ilyen szépen nézni?"_gondolta magában az ügynök

-Nem teszlek le!Majd a kocsinál!-tiltakozott

-De biztos nehéz vagyok!

-Te?Nehéz?-Booth elnevette magát-Olyan könnyű vagy,mint egy pihe!-mikor a kocsihoz értek,Seeley berakta társát,majd ő is beült és elindultak.Nem kellett sok idő,hogy Temperance elaludjon,mert olyan fáradtnak érezte magát.Mikor visszaértek Booth gyengéden keltegetni kezdte,de a lány nem ébredt,ezért az ölébe vette és elindult vele."Ez a lány nem semmi!_gondolta_Az egyik pillanatban még mosolyog,a másikban pedig már úgy alszik,mint a bunda!Még egy földrengés sem tudná felkelteni!Olyan,mint egy angyal...Egy ártatlan kis angyal"_mosolyodott el saját gondolatán

-FOLYTATJUK-