Bones-Emlékeke a múltból-10

Booth próbált éber maradni,de tény,hogy alig aludt valamit az éjjel,így ő is hamar mély álomba merült.

Sötét...Hideg...Hol van Bones?

-Bones!Temperance!

-Booth?

-Igen!Hol vagy?

-Segíts!Segíts kérlek!-hallatszott a lány hangja,szinte már sírva

-Hol vagy?Nem látlak!-aggódott

-Itt vagyok!-hallatszott mellőle.Világosabb lett

-Hogy kerültél oda?Mi történt?-kérdezte,miko meglátta társát egy ketrecben

-Cssss!Halkabban!Még meghallja!-suttogott félve

-Azonnal kiviszlek innen!Ne félj!

-Ne!Ne!Jön!Bújj el!Siess!Bújj el!-ismételte.Az ügynök megkereste a legjobb búvóhelyet magának,ami kb 4 méterre volt Tempi ketrecétől és elbújt.Egy férfi lépett a szobába,ami inkább hasonlított egy pincére.Tele volt ketrecekkel és vérrel.Rengeteg vérrel.Booth látta,ahogy az a hatalmas ember kinyitja a ketrecet és kirángatja barátnőjét.Elővett egy kést.

-Ne!Hagyd békén!-ordította,majd rohanni kezdett feléjük,de ahelyett,hogy közeledett volna,inkább csak távolodott.Hallotta Brenn utolsó vérfagyasztó sikolyát,majd a padlóra esett.

Booth kinyitotta a szemét.Megkönnyebbülten vette észre,hogy csak álmodott.Tempi ott feküdt a mellkasán és nyugodtan aludt.

"Csak álom...Csak egy álom volt"-nyugtatta magát.Néhány perc múlva Brenn is felébredt.Megérezte társa nyugtalanságát és ő is nyugtalan lett.

-Mi a abaj?-agódott

-Semmi-felelte határozottan

-De érzem,hogy valami nincs rendben!-faggatta

-Minden oké!-hajtotta a saját igazát-Semmi baj-nyugtatta magát is

-Mi történt?-egyre jobban ki volt akadva

-Csak rosszat álmodtam,de semmi komoly!-vallotta be

-Mit?-csodálkozott a lány.Még soha nem látta ilyennek társát

-Hogy nem tudtalak megmenteni.Elkapott valami őrült,én meg futottam,de csak egyre messzebb kerültem tőletek és te...Meghaltál-nyögte ki halkan.Brenn felnézett.Booth teljesen szét volt esve.Olyan sebezhetőnek tűnt,mint egy kisgyermek.Tényleg érdekli egy ilyen álom...

-De semmi baj!Itt vagyok veled,mert te mindig megmentettél,amikor szükség volt rád!Mostmár megnyugodhatsz!-bújt hozzá Tempi-Látod?-mosolygott-Csak egy nagyon buta álom volt.Pont olyan,amilyet én álmodtam rólad.Egy nagyon buta játék,amit az agyad játszott veled!-Seeley átölelte a lányt

-Igazad van!-vallotta be-Úgy szeretlek!-hallotta meg saját hangját-Már tényleg mindenre emlékszel?
-Igen.Legalábbis azt hiszem-töprengett egy kicsit,de Booth beleszólt
-A babánkra is?-suttogta,mintha félne kimondani
-A babánkra?-ijedt meg Brenn-Volt babánk?-a szemében könnyek gyűltek-Akkor igazak voltak az álmaim?Meghalt az autóbalesetben igaz?-egy kis csepp végigcsordult az arcán,majd a többi szorosan követte."Ezt elcseszted Seeley,de nagyon!"_gondolta a férfi
-Nyugodj meg!-csitította
-Hogy nyugodhatnék meg?Már tisztán emlékszem mindenre!Az ultrahangokra...Mindenre!A kicsi kezére-elfordult és már nem tudta visszatartani a mélyből előtörő zokogást.Seeley megölelte
-Ne sírj!-az ő szeme is könnyben úszott-Nem tudtalak megvédeni,pedig én csak erre vágytam!Annyira sajnálom!
-Nem a te hibád!-nyugtatta az ügynököt-Én akartam sétálni!Neked meg dolgod volt!Majd összejön legközelebb!Nincs veszve semmi,bármennyire is kötődtem hozzá!Lényeg,hogy mi itt vagyunk egymásnak!
-Igazad van!Olyan jó,hogy túlélted!El sem tudtam volna képzelni az életemet nélküled!-meghitten átölelték majd megcsókolták egymást
-Szeretlek-mondták egyszerre,majd egy nagy mosoly közepette ismét egymásnak estek.A délután hosszú volt,de nekik mégis csak egy pillanatnak tűnt.Booth ismét érezhette a lány puha bőrének illatát,a haja selymességét.Azt az érzelmet,amit átadhattak egymásnak,azt senkitől nem kaphatták meg.Booth minden mozdulata óvatos volt,hiszen tudta,hogy Tempi-nek nagy fájdalmai vannak,de ebben a pillanatban még ő sem érezte.A forróság elöntötte a testét.Olyan szorosan ölelte a férfit,hogy azt hitte megfolytja,de Booth nem így érezte.Még csak meg sem érezte.Az izgalom átjárta minden porcikáját."Szeretne tőlem egy babát!_járt a fejében_Egy igazi kisbabát!Bones!Ez hihetetlen..._gondolta_De tetszik a gondolat"_mosolyodott el,majd folytatta amit elkezdett

-FOLYTATJUK-