-Elég Dr. Edison!-fogta le az egyik ápoló-Már vége!Meghalt!
-A halál ideje 2011. június 11. 21 óra 53-mondta lehangoltan a férfi.Seeley már nem volt a szobában.A doki lehajtott fejjel ment ki a kórteremből."Hogy mondhatnám el?Ezt minden alkalommal egyre nehezebb."-töprengett a férfi,majd odafordult a hozzátartozókhoz-Sajnálom-nem is kellett többet mondania,mert mindenki tudta,hogy miről van szó.Booth berohant a kórterembe
-Uram!-próbálta megfogni egy ápolónő
-Hadd menjen-bólintott Dr. Edison.Az ügynök leült Tempi mellé és megfogta a kezét.Megcsókolta.Kicsit talán még hitt is benne,hogy majd felébred,mint Csipkerózsika,de nem így történt.
-Annyira hiányzol!El sem tudom képzelni az életet nélküled!Nem hagyhatsz cserben!-beszélt a lányhoz,majd Istenhez fordult-Mit tettem,amiért ezzel büntetsz?Bármit megteszek,csak ne vedd őt el tőlem!-egy könnycsepp hullott az arcáról Brenn mellkasára-Nem hagyhatsz itt..-sírt tovább.Mikor abbahagyta,felnézett és tágra nyílt a szeme a látványtól.Úgy érezte,ezt Istennek köszönheti-Dr úr!
-Mit történt?-kérdezte az ott lévő ápolónő,aki éppen összerakta a már leszerelt gépet
-Ezt látnia kell!-a nő közelebb ment és ő is nagyot nézett.Ilyet még soha nem látott-Dr. Edison!Dr. Edison!-türelmetlenkedett,majd rohanni kezdett a dokihoz.Seeley annyira örült annak a pár könnycseppnek társa arcán,hogy le sem törölte őket.Érezte,ahogy a lány keze egy pillanatra megmozdul,majd újra élettelenül fekszik a férfi kezében.Bár fel nem ébredt,de Booth tudta,hogy már nem kell aggódni,mert fel fog épülni.Amint az orvos belépett és meglátta Brennan arcát,azonnal szólt az ápolónak
-Kössék vissza a gépet!Gyorsan!-odalépett az ágyhoz,hogy megvizsgálhassa Tempi-t-Kérem uram lépjen hátrébb!-utasította az ügynököt,aki azonnal szótfogadott-Pulzus nagyon gyenge,de tapintható-"Ilyet egész pályafutásom alatt nem láttam!"-csodálkozott el a doki
-Hogy van?-kérdezte aggódva
-Még nem tudom-válaszolt Dr Edison,de igazából nem is Booth-ra figyelt.Lekötötte az érdeklődését a páciense hirtelen "éledése".Seeley kiment,hogy értesítse a többieket a jó hírről.Néhány perc múlva az orvos is kiment-Ms. Brennan túl van az életveszélyen!-mosolygott.Erre a hírre mindenki felpattant.Angie örömében sírt-De még több vizsgálatot el kell végeznünk a páciensen,hogy megtudjuk,mi ez a hirtelen javulás-hamarosan levitték az intenzív osztályról,mert az állapota rohamosan javulni kezdett.Lassan fel is ébredt.Kinyitotta a szemét,körbenézett és miután meggyőződött arról,hogy körülötte mindenki alszik,ő is újra lecsukta pilláit,de Booth,aki végig Temperance kezét fogta,az apró rezzenésekre felébredt
-Fent vagy?-kérdezte halkan.Tempi újra felnézett
-Nem akartalak felébreszteni!-súgta ő is
-Nem baj!Örülök neki!Hogy érzed magad?
-Sokkal jobban!Még mindig fájnak a csontjaim,de már jobban vagyok azt hiszem.Mi történt?-tudakolta értetlenül
-Egy pillanatra meghaltál...De most itt vagy velem és élvezhetem,hogy felépülsz!
-Honnan tudod?-hitetlenkedett a lány
-Az orvosok azt mondták,hogy már minden rendben.Hamarosan még haza is mehetsz!-Brenn kicsit elszomorodott,hogy akkor kevesebbet lesz társával,de aztán újra mosolygott
-Az jó-csak ennyit tudott kinyögni
-Annyira hiányzol!El sem tudom képzelni az életet nélküled!Nem hagyhatsz cserben!-beszélt a lányhoz,majd Istenhez fordult-Mit tettem,amiért ezzel büntetsz?Bármit megteszek,csak ne vedd őt el tőlem!-egy könnycsepp hullott az arcáról Brenn mellkasára-Nem hagyhatsz itt..-sírt tovább.Mikor abbahagyta,felnézett és tágra nyílt a szeme a látványtól.Úgy érezte,ezt Istennek köszönheti-Dr úr!
-Mit történt?-kérdezte az ott lévő ápolónő,aki éppen összerakta a már leszerelt gépet
-Ezt látnia kell!-a nő közelebb ment és ő is nagyot nézett.Ilyet még soha nem látott-Dr. Edison!Dr. Edison!-türelmetlenkedett,majd rohanni kezdett a dokihoz.Seeley annyira örült annak a pár könnycseppnek társa arcán,hogy le sem törölte őket.Érezte,ahogy a lány keze egy pillanatra megmozdul,majd újra élettelenül fekszik a férfi kezében.Bár fel nem ébredt,de Booth tudta,hogy már nem kell aggódni,mert fel fog épülni.Amint az orvos belépett és meglátta Brennan arcát,azonnal szólt az ápolónak
-Kössék vissza a gépet!Gyorsan!-odalépett az ágyhoz,hogy megvizsgálhassa Tempi-t-Kérem uram lépjen hátrébb!-utasította az ügynököt,aki azonnal szótfogadott-Pulzus nagyon gyenge,de tapintható-"Ilyet egész pályafutásom alatt nem láttam!"-csodálkozott el a doki
-Hogy van?-kérdezte aggódva
-Még nem tudom-válaszolt Dr Edison,de igazából nem is Booth-ra figyelt.Lekötötte az érdeklődését a páciense hirtelen "éledése".Seeley kiment,hogy értesítse a többieket a jó hírről.Néhány perc múlva az orvos is kiment-Ms. Brennan túl van az életveszélyen!-mosolygott.Erre a hírre mindenki felpattant.Angie örömében sírt-De még több vizsgálatot el kell végeznünk a páciensen,hogy megtudjuk,mi ez a hirtelen javulás-hamarosan levitték az intenzív osztályról,mert az állapota rohamosan javulni kezdett.Lassan fel is ébredt.Kinyitotta a szemét,körbenézett és miután meggyőződött arról,hogy körülötte mindenki alszik,ő is újra lecsukta pilláit,de Booth,aki végig Temperance kezét fogta,az apró rezzenésekre felébredt
-Fent vagy?-kérdezte halkan.Tempi újra felnézett
-Nem akartalak felébreszteni!-súgta ő is
-Nem baj!Örülök neki!Hogy érzed magad?
-Sokkal jobban!Még mindig fájnak a csontjaim,de már jobban vagyok azt hiszem.Mi történt?-tudakolta értetlenül
-Egy pillanatra meghaltál...De most itt vagy velem és élvezhetem,hogy felépülsz!
-Honnan tudod?-hitetlenkedett a lány
-Az orvosok azt mondták,hogy már minden rendben.Hamarosan még haza is mehetsz!-Brenn kicsit elszomorodott,hogy akkor kevesebbet lesz társával,de aztán újra mosolygott
-Az jó-csak ennyit tudott kinyögni
-FOLYTATJUK-
ennyi? nemáááá! bár innen mr csak jó dolog jöhet.
VálaszTörlésOh nem akarok estig várni. :S
VálaszTörlésnem is írtátok,hogy mi történt,pedig én ezt kértem!...:)
VálaszTörlésHehe, Booth könnycseppe jobb volt mint a defibrilátor. Booth Felnézett és nem hitt a szemének, a könnyei még mindig patagzottak a szeméből. De ezek már nem a bánat könnyei voltak, mert érezte hogy a szeretett nő keze az ő kezei közt erőtlenül, de megmozdul.
VálaszTörlés- Miért sírsz? - kérdezte a lány alig hallható hangon. Booth próbálta megformázni a szavakat az ajkával, de nem tudott megszólalni. - Hisz én vagyok a Csodanő, legyőzhetetlen - Tette hozzá Brennan és egy halovány mosoly siklott át az arcán. Booth végre mondani összeszedte magát, de mire megszólalt volna az orvos megjelent az ajtóban. Ő legalább annyira elképedt mint a férfi az ágy mellett.
Booth talán azt mondta volna hogy" Igen te vagy az én Csodanőm", talán megcsókolta volna a kezét, a könnyei még mindig folynának, sőt akár lehetne olyan taknya nyála összefolyós örömkönny áradat, és valamellik vicces nyakkendőjével törölhetné meg az arcát.
Hoppsz ez kicsit sok lett, bocsika érte.
A folytatás nem lesz ilyen csodás,mint a tied,de azért remélem megteszi...^^...Tetszik,ahogy írsz...:D
VálaszTörlésEnnyire csodás, pfff. De azért a pozitívban reménykedhetem?
VálaszTörlésKöszike, elkapott a hév, egy jó számot hallgattam amitől beindultam kissé
ilyen néha nekem is szokott lenni,de sajnos egyre ritkábban...:((
VálaszTörlés