Bones-Emlékek a múltból-2

Miközben ettek,jókat nevettek a múlton.Booth elmesélt rengeteg történetet a kettejük "életéből".De nem minden volt olyan szórakoztató.A szomorú dolgok is előkerültek,bár nem szándékosan.Ilyenkor Seeley valami mulatságosat mondott,hogy mind a ketten felviduljanak.Soha nem hagyta,hogy társa egy pillanatra is szomorú legyen.Igen,a társa.Bár a férfi sokat győzködte a főnökét,de végül az beadta a derekát,azzal a feltétellel,hogy soha többé nem lehetnek együtt másképp.Beszélgetésüket egy telefoncsörgés szakította félbe.

-Csörög a telefonod!-szólt a lányra az ügynök

-Tényleg...Nekem van telefonom-állapította meg Tempi,majd felvette a készüléket

-Brennan!-szólt bele

/-Szia édesem!Angie vagyok!Otthon vagy már?/

-Még nem.

/-De hát már órák óta elmentél a kórházból!-csodálkozott/

-Miért mennyi az idő?-kérdezte

/-Fél 8!/

-Az lehetetlen!Még csak...-ránézett a falon lógó órára,ami pontosan fél 8-at mutatott.Teljesen elképedt,hogy milyen gyorsan száll az idő."Még csak most jöttünk"_csodálkozott-8-ra otthon leszek!

/-Nagyon helyes!-kuncogott,majd letette a telefont/

-Angela volt?-tudakolta a férfi,aki időközben már kérte a számlát,mert tudta a választ

-Igen.Át akar jönni hozzám-válaszolta kicsit csalódottan

-Akkor hazaviszlek!-ajánlotta fel Booth

-Az jó lenne-mosolygott Brenn.Mikor beültek a kocsiba,a beszélgetésüket ott folytatták,ahol abbahagyták,de Temperance nem bírta sokáig.Ahogy hallgatta a férfi hangját biztonságban érezte magát.Lecsukta a szemét és mosollyal a száján aludt el.Seeley közben tovább beszélt,de mikor a lány nem reagált,ránézett.Olyan békésen aludt,mint egy kisgyerek.Legszívesebben őt bámulta volna egész éjjel,de a vezetésre kellett figyelnie.Mikor megérkeztek halkan kiszállt és kinyitotta az anyósülés felől lévő ajtót.Óvatosan kikapcsolta Tempi övét,gyengéden megfogta és felemelte.

-Booth...-nyögte

-Semmi baj!Csak megérkeztünk.Aludjál csak nyugodtan!-szorosan magához szorította a lányt,aki átkarolta a nyakát.Booth egyszerre érezte,hogy megtelik erővel és egyszerre volt gyenge,mint a harmat.Temperance puha kezei alig tartották vékony kis testét,így a férfira hárult ez a feladat,aki nem bánta.

-Booth-szólt újra kómásan

-Igen?

-Maradj velem!-nem volt teljesen tudatában annak,mit is mondott,hiszen még aludt.Csak a belső gondolatai szóltak belőle.Álmodott.Csodás álom volt.Booth és ő...

-Persze.Ha akarod veled maradok-válaszolt az ügynök azonnal.Többet egyikük sem szólt.Brennan újra olyan mély álomba merült,hogy nem tudott beszélni.A férfi valahogy előkotorta a lakás kulcsát,majd óvatosan a zárba csúsztatta.Amint beértek,Temperance-t lefektette az ágyra,ő pedig elment vízért,mert nagyon kiszáradt a szája.

-Mit rendeljek neked?-hangzott a telefonból Booth hangja

-Nem tudom-válaszolta a lány.Hirtelen egy fekete terepjáró bukkant fel,szinte a semmiből.Tempi elejtette a mobilt.A hasára helyezte a kezét...Egy baba...Egy babát védett...A saját babáját...Elfordult...

-Nem!-ült fel az ágyban ordítva,de a végén már a fájdalom vette át az uralmat felette

-Mi történt?Jól vagy?-rohant be a férfi.Brenn sírni kezdett,bár még ő sem tudta pontosan,hogy miért-Semmi baj!-ült az ágy szélére Booth-Csak egy álom volt!-ölelte át.Tempi tovább sírt

-Nem az volt!

-De igen!-nyugtatta

-Ez történt velem!Tudom!Miért mentél el?-körülnézett-És hol vagyok?-nyugtalankodott

-Nem mentem el!Csak vizet hoztam magamnak-mesélte-Itthon vagy!Én hoztalak fel!

-Akkor nem csak álom volt-mondta,inkább csak magának-Ne menj el!Nem akarok többet aludni,de egyedül lenni sem!Ne menj el!

-FOLYTATJUK-

Nem lövöm le a poént...;D