Bones-Emlékek a múltból-9

Booth óvatosa letette Brenn-t az ágyra.Levette a kis topánkáját,majd betakargatta,mint egy kisgyermeket.

"Elmenjek,vagy ne?Talán mégis magára kéne hagynom,hiszen az utóbbi napokban végig vele voltam.Lehet,hogy elege van belőlem.Főleg a beszélgetés után a kocsiba!-jutott eszébe-Na az aztán kínos volt mindkettőnknek.Talán jobb is,ha egy kicsit magára hagyom.Majd felhív,ha szüksége lesz rám."-zárta le magában.Halkan kiment a lakásból és becsukta maga mögött az ajtót.Szíve visszahúzta,de tudta,hogy most nem engedhet.Látszólagos nyugodtsággal elindult,de megtorpant.Valami a szívébe nyilallt,majd egy vérfagyasztó sikolyt hallott.Berohant a hálószobába és az ágyon ülve találta Tempi-t,akinek folytak a könnyei,zihált és magában beszélt.

-Nem!Nem akarom-ismételgette alig hallhatóan-Nem akarom!

-Semmi baj!Itt vagyok!-ült le mellé a férfi-Semmi baj!-megölelte a lányt,aki még jobban zokogott és erősen megszorította társát

-Miért hagytál itt?-sírta-Miért?-Booth nem tudott válaszolni

-Már visszajöttem és ha azt szeretnéd,itt is maradok!-ajánlotta fel

-Maradj!Maradj kérlek!-még szorosabban ölelte az ügynököt

-Jól van!Minden rendben!-tolta el magától egy pillanatra Tempi-t-Nem hagyom,hogy bárki bántson!Ígérem!Tudod,hogy soha nem hazudnák neked!-felemelte a lány fejét,majd két kezével megfogta az arcát és hüvelykujjával letörölte a könnyeit-Vigyázok rád!-ez a mondat mindkettejük szívébe úgy hatolt bele,mintha valami féreg lenne.Befészkelte magát még évekkel ezelőtt és soha nem lehet onnan kiszedni.Booth közelebb hajolt Brenn-hez."Nem érdekel,hogy mi lesz a következménye!"_ajkuk összeért.A forró érintés végigfutott egész testükön.Brenn emlékei olyan gyorsan törtek fel benne,hogy a fejébe belenyilallt a fájdalom.Eltolta magától a férfit-Sajnálom-hajtotta le a fejét Seeley-Én csak azt hittem...Nem érdekes...Ne haragudj!-a lány ránézett.Végiggondolta,mit is tud,majd tömören válaszolt
-Emlékszem!-suttogta.Tempi ujjaival végigsimította Booth ölelő,erős karját,majd érzékien megcsókolta,s egy nagyon sóhajtott.Élvezettel adta át magát a tiltott gyönyörnek.Teste megfeszült a férfi ölelő karjaiban-Szeretlek!-súgta az ügynök fülébe-Mindig szerettelek!-tette hozzá.Booth beleszagolt Temperance hajába.Az édes illat szétáradt az orrában
-Én is-mondta halkan-Nagyon-tette hozzá,majd megcsókolta a lány nyakát és magához ölelte-Nem akartam hazudni neked!-tolta el pár centire Brenn-t-Csak nem akartalak bántani!
-Tudom-nézett megértően-Talán én is ezt tettem volna!-nyugtatta az ügynököt,majd ismét átölelte-Maradj velem!-suttogta-Maradj velem!-Booth bólintott,majd megcsókolta
-Amíg csak akarod!-sóhajtotta,majd hátrasimította Tempi egyik rakoncátlanul az arcába lógó fürtjét.Hátradőlt az ágyon-Gyere feküdj ide!-Brenn óvatosan Seeley mellére feküdt.Érezte a hőt,amit a férfi teste ad.Végre megint biztonságban érezte magát-Aludjál nyugodtan!Én itt leszek,mikor felébredsz!-Tempi-nek nem is kellett kétszer mondani.Néhány másodperc leforgása alatt mély álomba merült.

-FOLYTATJUK-

Mára ennyi a szülők miatt,de remélem tetszik!Lehet,hogy valahol túl lapos,de kiéltem magam az első pár szerelmes mondatban...:)