Bones-Élet vagy halál?-6

Néhány nap múlva az orvos bement Temperance-hez,hogy elmondja az eredményeket.

-Jó reggelt Ms. Brennan!-köszönt lágyan

-Jó reggelt!-viszonozta

-Jó reggelt Dr úr!-mondta Seeley is-Meglettek az eredmények?

-Igen Mr.Booth.Nem találtunk semmi rendelleneset az agyrázkódáson kívül.

-Mit gondol,visszatérnek az emlékei?-kérdezősködött az ügynök türelmetlenül

-Talán.De nem látom sok esélyét-felelt nem túl biztatóan-Bár olyat sem láttam egész pályafutásom során,hogy valaki így visszatérjen a biztos halálból-mosolygott,majd kilépett a szobából,de hamar vissza is fordult-Azt hiszem,semmi akadálya,hogy már ma délután hazamehessen!-becsukta az ajtót.Booth észrevette,hogy társa nincs nagyon feldobva a hírtől

-Mi a baj?-tudakolta-Nem örülsz?

-De-még mindig nem nézett fel-De nagyon.

-Nem úgy nézel ki,mint aki boldog!Mi a baj?

-Csak...-"Veled akarok maradni"_akarta mondani,de inkább csendben maradt

-Csak mi?-aggódott a férfi

-Semmi.Nem érdekes-mosolyodott el Bones,hogy leplezze érzéseit

-Elmondhatod!-faggatta tovább

-Semmi!Tényleg!Örülök neki,csak el voltam gondolkodva!

-Akkor...?-kezdte a kérdést Booth,de megakadt

-Mit szeretnél kérdezni?

-Hazavigyelek?

-Nem kell!Biztos nagyon sok dolgod van!Hiszen mióta itt vagyok,azóta te csak ülsz az ágyam mellet!-valójában nagyon is szerette volna,ha Seeley-vel mehet haza

-Szívesen elviszlek!Nincs fontos dolgom,mert mindent lemondtam erre a hétre is!-győzködte

-Biztos?

-Persze!-eszébe jutott valami-De előtte el is mehetnénk enni valamit,meg inni egy pohár bort!Olyan régen ittunk együtt!

-Nem lehet.A gyógyszereimre sajnos nem ihatok-sütötte le a szemét

-Akkor csak eszünk!Elviszlek a kedvenc helyünkre,hátha eszedbe jut valami!-lelkendezett-De persze csak ha akarod-tette hozzá

-Igen-mosolygott-az jó lenne

-Remek!Akkor most hazamegyek és átöltözöm,aztán visszajövök és segítek összepakolni a dolgaid!-pattant fel a székből.Tempi nem nagyon örült,hogy a férfi itthaggya,de felvidította a gondolat,hogy utána együtt ebédelnek.Booth hamar el is ment,a lányhoz pedig bejöttek Angiék és Max.

-Hogy vagy édesem?-kérdezte a lány aggódással a hangjában

-Jól vagyok...-"Angie?Angie vagy Cam?Mi a neve?Booth már mondta,de nem tudom"_Angela valószínű,hogy látta barátnője kételyeit,mert rávezette a nevére

-Angela Montenegro névre rendelnél nekem lent a büfébe egy kávét Cam?

-Hogy?Nem!Miért?-lepődött meg a nő

-Na jó!Rendelj magatoknak is!Akkor az mennyi is...-gondolkodott,mintha nem tudta volna a választ-Itt van Hodgins...Cam...Max...

-Ó én köszönöm nem kérek!-vágott közbe

-Akkor csak Jack...Cam...Én...Szívem te ihatsz kávét?-nézett barátnőjére,aki értetlenül pislogott,mert azt sem tudta,hogy szereti-e,vagy sem-Biztos ihatsz te is!Nem hiszem,hogy van olyan gyógyszer,amitől ne lehetne!Akkor még Booth is,az úgy 4 kávé!Olyan hálás vagyok Camille!-"Camille?Mióta hív így?"_csodálkozott Saroyan

-De nem mondtam,hogy lemegyek!-rázta a fejét

-Most hívtalak meg egy kávéra!Úgyis én fizetem!Menj már!-utasította főnökét,aki még mindig nagyon meg volt lepődve,de végül lebicegett a büfébe.Tempi kezdte sejteni,hogy Angela azért csinálta,hogy tudja,ki kicsoda-Akkor ma mehetsz haza?
-Igen-válaszolta bátortalanul
-Akarod,hogy hazakísérjelek?-ajánlotta fel
-Nem kell.Booth elvisz...Meg bemegyünk enni a kedvenc helyünkre...-kicsit megakadt,majd kérdőn nézett barátnőjére,aki tudta mi a dolga
-Gondolom  Royal Diner-re gondolt-mosolygott-Hiszen ott szoktunk enni-Temperance kezdte szégyellni,hogy semmit nem tud,de érezte,hogy Angie és ő nagyon közel állnak egymáshoz.Tudta,hogy rá mindig számíthat-A legjobb barátnőm vagy!Tőlem bármit kérdezhetsz,ha gondolod!-Brenn lesütötte a szemét
-Na és hogy érzed magad kicsim?-kérdezte Max
-Jól..Vagyis jobban.Még fájnak a repedt bordáim és az eltört medencém,de ez már semmi-apjára nézett.Még mindig nem volt neki ismerős az arc,amit látott."Miért nem emlékszem semmire?Olyan rossz ilyen tudatlanságban élni!A barátaim majd segítenek nekem.Itt van Angie,Cam,Booth...Mikor jön már?Kezdek éhes lenni.Jó lenne,ha sokáig ennénk_elmosolyodott_Ha velem maradna...Nem Temperance!Ezt verd ki a fejedből!Ő csak a társad,semmi több!Gyorsan felejtsd is el,hogy ilyenre gondoltál!"_szidta magát.Gondolkodását kopogás szakította félbe.Mikor meglátta,hogy nem az jön be,akit várt,kicsit elszomorodott,de nem mutatta,mert akkor megint kérdezősködnének
-Itt is van a kávé!-szólt Cam-Mindenkinek,ahogy szereti!Ez itt a tiéd Brennan!-nyújtott át egy poharat a lánynak
-Köszönöm-kicsit elbizonytalanodott,de végül belekortyolt az italba.Nagyon finomnak talált."Akkor tehát mégis szeretem!"-Köszönöm-ismételte

-FOLYTATJUK-

Mára ennyi,mert nem volt se kedvem,se időm írni többet...:)...remélem tetszik mindenkinek!A véleményeteket lécccike írjátok meg nekem!Köszi...:D